Marseille helyszín
Marseille (ejtsd: marszej) Franciaország második legnagyobb városa és legnagyobb kikötője, Európa ötödik legnagyobb kikötője,[2] Provence-Alpes-Côte d’Azur régió és Bouches-du-Rhône megye székhelye.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Marseille
Idézetek
Marseille fürdik a verőfényben. Vagy tizedszerre járok a városban – ez az a hely, amely összeköt egy másik világ kezdetével, remény árad belőle, szabadságérzés, amely nem vár konkrét beteljesülésre, csak van, egyfajta megkönnyebbülés és öröm. Kerülgetem a kitetovált menő srácokat és a hamis Ray-Bant áruló etiópokat, a füvet szívó hátizsákosokat és a fürge drogneppereket, elsétálok az öregek előtt, akik már délelőtt tíztől ott ülnek a pastis-jukat kortyolva, majd át a bazáron, ahol eleven csirkék futkároznak a földön, és marihuána, menta, szárított tőkehal, olíva és fahéj szaga tölti meg a levegőt. Kék árnyékban víz csorog a régi kavicsokon, máris por gyűlik a platánok levelén. Kedvem támad egy erős feketéhez, és ég a torkom a csábítástól, hogy rágyújtsak újból. A túlpart kikötőire gondolok, mi másra is lehetne ezen a helyen. Jó volna hajóra szállni, és eltűnni a saját életemből.
251. oldal
Garandouban, a kis provence-i kikötőben – Marseille és Toulon közt, a Pisca-öbölben –, amikor a halásznépség meglátta a halászatról hazafelé tartó Vilbois plébános csónakját, lement elébe a fövenyre, hogy segítsen neki partra vontatni a ladikot.
Csak a plébános ült benne, és bár ötvennyolc éves volt, úgy evezett, mint egy igazi tengerész, ritka erőteljes mozdulatokkal. Ruhája ujját feltűrte izmos karján, reverendája alját felfogta, és a térde közé szorította, a mellén kigombolt egy-két gombot; háromszögletű kalapját maga mellé tette a padra, és csak fehér vászonnal borított, karimás parafa kalapot viselt a fején; olyan volt, mint a trópusok akárhány keménykötésű és fura hittérítője, inkább kalandokra, mint misemondásra termett.
969. oldal, Második kötet, 1890, Az olajfás, 1 (Európa, 1966)
Az egyszerű cikkek valódi tömegtermelése inkább a háziiparban valósult meg. A papírgyártás és könyvnyomtatás központjai Amszterdam, Párizs, Lyon, Köln és London voltak. Kerámiát Delftben, Rouenben, Marseille-ben, Frankfurtban és Drezdában készítettek.
Az érchegységbeli Meissen és a Párizs melletti Sévre porcelánjukról voltak híresek. Nagy szappanfőző műhelyeket találunk Amszterdamban, Marseille-ben és Hamburgban.
Üveget Hessenben, Türingiában és a pikardiai Saint-Gobainben fújtak.
A párizsi Gobelins cég faliszőnyegeiről vált híressé. A fontos fegyvergyártás is manufaktúrákban folyt, például Surreyben, Saint-Etienne-ben és Solingenben.
91
Ugyanakkor a 22-én és 23-án Marseille-ben is lezajló „júniusi napok” szereplői nem a párizsi munkások iránti szolidaritásból lázadtak föl, lévén hogy kezdetben mit sem tudtak a fővárosban történtekről. A felkelés itt is a nemzeti műhelyekből indult el, de sajátos formákat öltve terjedt tovább, és inkább a két hónappal korábban Rouen- ban lejátszódó eseményekre emlékeztetett. A lázadást itt is elfojtják, és a hatalomnak kapórajön az alkalom a fiatal prefektus, Emilé Ollivier megbüntetésére, aki túlságosan sok együttérzést és engedékenységet tanúsított a proletárok iránt. Ollivier tehát távozik a politika színpadáról, csakúgy, mint – végeredményben ugyanabból az okból – tanítómestere, Lamartine is.
835 I. A kezdetektől a Bourbon-restaurációig (2005)Dinasztiák és forradalmak 1348 és 1852 között 22. A második köztársaság
Az ellenforradalom a vidéki Franciaországra támaszkodott, de továbbra is Párizs marad a divat és a hatalom központja. Párizs kivételes helyzete nemcsak lakosainak óriási számából ered – a főváros 700 000 lelket számlált a restauráció kezdetén, míg Marseille-t és Lyont alig 110 000 ember lakta. A gazdagság minden létező formájában itt összpontosul: Párizs a fény városa iskoláival, akadémiáival, íróival és újságjaival – melyek inkább hasonlítanak a mai francia folyóiratokhoz, mint a napilapokhoz –, szellemi és kulturális gócpont, melynek kisugárzása túlterjed az országhatárokon.
786 Franciaország története. I. A kezdetektől a Bourbon-restaurációig (2005)Dinasztiák és forradalmak 1348 és 1852 között 21. A romantikus és polgári
A gőzös nevére is emlékezett, amivel Marseille-ből Oranba hajózták: Szidi Brahim. Mesélt egy társáról, a kevesek egyikéről, akivel barátságot kötött. Orosznak hitte, míg egy szemlén a francia tábornok ki nem nézte magának a szálfatermetű, nagybajuszú férfit, és rá nem kérdezett:
„Civilben mi volt a foglalkozása?”
„Civilben tábornok voltam, tábornok úr.”
– Az volt – mondta apám nagybátyja mosolyogva. – Kozák.
Mesélt arról, hogy sok bolgár szolgált a légióban, és sok magyar is. Hogy ott találkozott Deák Ferenc dédunokájával. Megfordult Szíriában, Tunéziában. Marseille-ben találkozott egy cigány muzsikusbandával, melynek minden tagja veterán légiós volt.
– Életem legjobb túrós csuszáját pedig Oranban, az Árpád vendéglőben ettem.
221. oldal