Mars (bolygó) helyszín
A Mars a Naptól számított negyedik bolygó a Naprendszerben. Szabad szemmel is könnyedén látható az éjszakai égbolton. A római hadistenről nevezték el, de gyakran hívják „vörös bolygónak” is színe miatt, amit a Mars felszínét meghatározó vas-oxid okoz. A Mars a harmadik legnagyobb kőzetbolygó, számos rendkívüli felszíni képződménnyel.
Két természetes holdja van, a Phobosz és a Deimosz, mindkettő kicsi és szabálytalan alakú, valószínűleg befogott kisbolygók. Továbbá a 2000-es évek elejétől három mesterséges hold kíséri útján: Mars Odyssey, Mars Express és a Mars Reconnaissance Orbiter.
A Mars nagy hatást gyakorol az emberi képzeletre, mivel egy hibás fordítást követően (természetes csatorna → mesterséges csatorna) elterjedt, hogy a Marson idegen civilizáció létezik.[2] Sok történet született a marslakókról. Legismertebb talán H. G. Wells: Világok harca című irodalmi műve. Jelen tudásunk szerint amennyiben van élet a Marson, az legfeljebb egyszerűbb élőlényekre, mikroorganizmusokra korlátozódik.
Idézetek
– Én fel akarok szállni egyszer – mondta Bodoni.
– Bolond – kiáltotta Bramante haragosan. – Sohasem sikerülhet. Ezt a világot a gazdagoknak találták ki. – Megrázta a fejét. – Mikor gyerek voltam, mindenféléket irkáltak: " A holnap világa! Tudás! Jólét és luxus mindenkinek! Nyolcvan éve! Ma van az a holnap! Hát ültünk mi űrhajóban? Nem! Voltunk a Marson, a Szaturnuszon, a Jupiteren? Nem Ócska viskókban lakunk, ugyanott, ahol apáink és nagyapáink!
158. oldal
– Gyerekkoromban egyszer elvittek kirándulni Mexico Citybe. Sosem felejtem el, hogy az apám hogy viselkedett. Hangosan és nagyképűen. És az anyám fintorgott, mert az emberek sötét bőrűek voltak, és nem mosakodtak eleget. És a nővérem a legtöbbel szóba sem állt. Csak nekem tetszett minden. És el tudom képzelni anyámat és az apámat, ha a Marsra jönnek, éppen úgy viselkednek. Bármi, ami idegen, az nem jó az átlag amerikainak. Ha nincsen chicagói közművesítés, hülyeség az egész. Micsoda gondolat! Istenem, micsoda gondolat. És azután… a háború. Hallotta a kongresszusi beszédeket, mielőtt elindultunk. Ha úgy alakul, ahogyan remélik, három atomkutatóintézet és atombombaraktár a Marson! Ezzel a Marsnak vége. Mindez a csoda elpusztul. Hogy érezné magát, ha egy Mars-lakó poshadt alkoholt okádna a Fehér Ház padlójára?
2001. június. „S ragyog még a Holdsugár” 82. oldal
A ’70-es évek elején a Marsra eljutott archeológiai csoportok buzgón rekonstruálták annak az ősi civilizációnak a növekedési fázisait, melynek helyébe most az emberek készültek lépni. A marsiak még a sivatagig sosem jutottak el. Nyilván, ahogy a Tigris és az Eufrátesz civilizációi a Földön, a marsiak is addig terjeszkedtek csak, amekkora területet meg tudtak öntözni. Az ősi marsi kultúra a fénykorában a bolygó felszínének ötödét foglalta el, érintetlenül hagyva a többit.
16. oldal
Ő maga is azért emigrált, mert csak főiskolai diplomája volt. Minden ajtó bezárult előtte, hát a Marsra jött. Nem volt senki, csak egy szakszervezeti vizes, és tessék, pár rövid év alatt mire vitte. A Földön egy hasonló végzettségű vízvezeték-szerelő döglött sáskákat gereblyézne Afrikában az ENSZ egyik külföldi segélymunka programjában. Sőt a bátyja, Phil éppen azt is csinálja; ő a Kaliforniai Egyetemen végzett, és sosem kapott lehetőséget, hogy űzze is a saját szakmáját, ami tejtesztelő volt. Csak az ő osztályában vagy száz tejtesztelő végzett. És minek? A Földön semmi lehetőség nem maradt. A Marsra kell jönnöd, mondta magában Arnie. Itt a hasznodat vehetjük. Ott vannak azok a sovány tehenek a város körüli tehenészetekben. Azokra bizony ráférne a tesztelés.
23. oldal
– Voltam a Marson! –mondta a feleségének köszönés helyett.
– Részeg vagy! – vonaglott az asszony ajka megvetően. – Vagy valami
annál is rosszabb.
143. oldal, Emlékmás
Hogyan írhatott Swift a Mars-holdakról, ha csak százötven évvel később fedezték fel őket?
117. oldal
– Milyen a Vénusz? – kérdezte Irma Garryt. – Te olvasol könyveket, te tudsz mindent.
A fiú elpirult.
– Kietlen pusztaság. Se levegő, se élet.
– Biztos? – kérdezte Frank kétkedve.
– Száraz puszták. Víz nincs. Csak port visz a szél. Sivatagok.
– Az a Mars, te szamár.
– Mi a különbség? Mars, Jupiter, Vénusz, Plútó… egykutya.
139. oldal
Horst fölkeltette az érdeklődésemet a telepítés előtti irodalom iránt.
— Régi könyvekre gondol?
— Olyan könyvekre, amiket az űrutazás előtt írtak, de az űrutazásról.
— Hogyan írhattak le olyasmit, ami még…
— Az írók kitalálták.
— Minek az alapján?
— A képzeletük alapján. Sokszor tévedtek, a Vénuszt például paradicsomi dzsungelnek írták le, ahol hatalmas szörnyek és nők élnek! Érdekli az ilyesmi? – Pris számítóan nézett a férfira. – Nagy darab, nagy sörényű asszonyok, dinnye nagyságú, erős mellük van.
— Nem érdekel – vont vállat Isidore.
— Valóságos vagyont lehetett szerezni, ha valaki a Marsra csempészett háború előtti folyóiratokat, könyveket vagy filmeket. Nincs azoknál izgalmasabb. Városokról olvasni, meg hatalmas ipari üzemekről. Az ember szinte el tudja képzelni, milyen lehetett volna, milyennek akarták a Marsot látni. Csatornákat is képzeltek rá.
— Csatornákat?
Isidore homályosan emlékezett, hogy valaha olvasott ilyesmiről.
— Amelyek behálózzák a bolygót – mondta Pris –, és más csillagokról való lények lakják. Végtelenül bölcsek, jóságosak. Aztán történetek a Földről, amik akkoriban játszódnak, amikor még nem volt radioaktív por.
— De hisz az ilyesmitől az ember csak még rosszabbul érzi magát, nem? – kérdezte Isidore,
— Nem!
— És elhozott magával valamit ezekből az olvasmányokból?
Isidore reménykedett, hátha ő is elolvashatná valamelyiket.
— Itt értéktelenek, a Földön sohasem haraptak rá. Pedig rengeteg van belőlük a könyvtárakban. A mi példányaink is innen valók, a földi könyvtárakból lopták őket, aztán automata rakétával föllőtték a Marsra. Az ember utazgat a nyílt űrben, meglát egy fénycsóvát, és máris ott egy rakéta. Kinyitja, és tele van a háború előtti irodalmi folyóiratokkal. Egy vagyon. De mielőtt eladná, persze kiolvassa. – A lány kezdett belemelegedni a beszélgetésbe. – A legjobban az tetszett, hogy…
Kopogtak.
XIII. fejezez
Mert tudod, mi van ott, azon Mars bolygón? Szörnyek nagy gurigaszemmel, mint gombák. Láttad azokat a képeket a jövőből a tízcentes magazinokban, amit a szatócsnál megvehettél? Nohát! Azok a szörnyek ráugranak az emberre, és kiszopják a velőt a csontjaiból!
121. oldal
