Markovics Artúr személy
Idézetek
Tudnod kell, hogy holmi prágai nők nem vehetik fel veled a verseny. Nemcsak
azért, mert gyönyörű vagy, kedves, finom és okos, hanem mert olyat is adsz,
amit ők nem tudnak adni: a lelkedben, a szívedben ott van a szülővárosom. Úgy,
ahogy ott van az én lelkemben és szívemben is. Ismered azokat az utcákat,
azokat az embereket, akiket én is. Mind a ketten tudjuk, hogy ha nyáron finom,
hideg vizet akarunk inni, akkor nem a városi, hanem az artézi kúthoz megyünk.
És tudjuk, miért van a Rakottyay-kripta angyalának olyan áthatóan kék szeme.
Meg hogy melyik pincében rejtegették a törökök elől a koronaékszereket, és
melyik ablakban borotválkozott reggelente a Szilassy gróf látogatására érkezett
Štefánik úgy, hogy csodálhassa közben a város valamennyi tisztes dámája. Te
mindig értenéd, mennyire hiányzik nekem a világnak ez a darabkája, mennyire
hiányoznak az itteni emberek, amikor távol vagyok. És bárhová sodorna is a
sors, ha te velem leszel, velem lesz az én drága Losoncom is.
Meglepődtem. Meghatódtam. És még szerelmesebb lettem.
Összemosolyogtunk, és elindultunk a kávé meg a dobostorta felé.
A posta előtt állt, és nézett. Nem úgy, mint amikor a fiúk, férfiak egy-egy pillantással értékelik a nőt. Úgy nézett, mintha engem várna. Mintha ott lenne mellette e helyem. Mintha csak azt várná, mikor elégelem meg végre a céltalan őgyelgést a korzón és megyek oda hozzá.
(Az én nagy szerelmem – Losonc, 1938. január-augusztus)
26. oldal (Animus, 2019)