Mark Watney személy
Idézetek
Borzalmas érzés, hogy az életem a saját trehány kézimunkámtól függ.
260. oldal, 20. fejezet
I told NASA what I did. Our (paraphrased) conversation was:
Me: “I took it apart, found the problem, and fixed it.”
NASA: “Dick.”
CHAPTER 13
A vízvisszanyerő is jól működik, rossz hír viszont, hogy ebből csak ez az egy van. Ha elromlik, tartalék vizet kell innom, amíg össze nem tákolok egy primitív desztillátort, amivel pisát forralhatok. Ja, és a légzés miatt elveszítek napi fél liter vizet, amíg a Lak páratartalma el nem éri a maximumot, és mindenhová víz csapódik le. Akkor majd nyalogathatom a falakat. Hurrá.
20. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Hát, így állunk. A marson ragadtam. Nem tudok kommunikálni sem a Hermesszel, sem a Földdel. Mindenki halottnak hisz. Egy harmincegy napos ott-tartózkodásra tervezett Lakban vagyok.
Ha az oxigenátor elromlik, megfulladok. Ha a vízvisszanyerő berendezés megy tönkre, szomjan halok. Ha a Lak kilyukad, kábé felrobbanok. Ha ezek egyike sem történik meg, akkor idővel elfogy az élelem, és éhen halok.
Szóval, ja. Rábasztam.
17. oldal, 1. fejezet - Naplóbejegyzés: 6. sol
A szkafander így csak egyvalamit tehetett, hogy életben tartson: tiszta oxigént pumpált be. Ezzel fennállt annak a veszélye, hogy oxigénmérgezésben halok meg, ugyanis a túl magas oxigénszint könnyen kiégetheti az idegrendszert, a tüdőket és a szemeket. Ironikus halál egy lyukas űrruhát viselő fickónak: túl sok oxigén.
15. oldal, 1. fejezet - Naplóbejegyzés: 6. sol
Fura egy érzés ez. Bárhová megyek, én vagyok az első. Ha kilépek a marsjáróból? Én vagyok az első, aki valaha ott járt! Ha megmászok egy dombot? És vagyok az első, aki valaha megmászta. Ha belerúgok egy kőbe? Az a kő egymillió éve nem mozdult onnan!
Én vagyok az első, aki hosszú utat vezetett le a Marson. Én vagyok az első, aki harmincegy napnál több solt töltött a Marson. Én vagyok az első, aki növényt termeszt a Marson. Első, első, első!
Naplóbejegyzés: 81. sol