Marius Pontmercy személy

Victor Hugo: A nyomorultak
!

Eddie Redmayne, mint Marius


Idézetek

Foximaxi>!

Marius abban a korban volt, amikor semmit sem hiszünk el a rosszból; később lesz egy kor, amikor minden rosszat elhiszünk.

Kapcsolódó szócikkek: Marius Pontmercy
Foximaxi>!

Marius élete még túlságosan rövid volt ahhoz, hogy tudhassa: semmi sincs olyan közel, mint a lehetetlen, s hogy a váratlan az, ami mindig várható

Kapcsolódó szócikkek: Marius Pontmercy
Cheril>!

– Nagyon is szorosan mögöttem jár, Marius úr! Engedjen engem előbbre, és feltűnés nélkül jöjjön utánam. Olyan úri fiatalembert, amilyen ön, a világért se lássanak együtt olyan nőszeméllyel, amilyen én vagyok.
Emberi nyelv nem tudná kifejezni, mi minden volt abban a hanghordozásban, ahogy ez a gyereklány kimondta ezt a „nőszemély” szót.
Talán tíz lépés után újra megállt; Marius utolérte. A lány nem is fordult felé, csak úgy oldalvást szólt oda neki:
– Igaz is, tudja-e, hogy ígért nekem valamit?
Marius a zsebébe nyúlt. Egyetlen vagyona a Thénardier papának szánt öt frank volt. Elővette, és a markába nyomta Éponine-nak.
A lány széttárta az ujjait, és a földre hullatta a pénzt, aztán komoran a szemébe nézett, és odavágta:
– Nem kell a pénze.

839-40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Éponine · Marius Pontmercy
Kérdőjel I>!

Ha Courfeyrac efféleképpen oktatta, Marius nyolc napig jobban kerülte a nőket, fiatalokat és öregeket, mint azelőtt, és tetejébe kerülte Courfeyracot is.

Kapcsolódó szócikkek: Courfeyrac · Marius Pontmercy
Cheril>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Ó! Igen, igen! Vezess oda! Mondd meg! Kérhetsz tőlem mindent, amit akarsz! Hol van?
– Jöjjön velem – felelte a lány. – Nem tudom az utca nevét, se a házszámot; épp az ellenkező irányban van innét, de jól ismerem a házat, odavezetem önt.
Visszahúzta a kezét, s hozzátette – olyan hangon, amely egy idegent szánalomra indított volna, amely azonban a mámoros és átszellemült Mariust hidegen hagyta:
– Ó, milyen boldog!

839. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Éponine · Marius Pontmercy
Kérdőjel I>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Aztán meg, nézze, Marius úr, azt hiszem, hogy egy kicsit szerelmes voltam magába.

Kapcsolódó szócikkek: Éponine · Marius Pontmercy
Lélle P>!

Mikor Mabeuf úr ezt mondta Mariusnek: „Hát én tisztelem a politikai véleményeket”, valóságos meggyőződését fejezte ki. Neki mindenféle politikai vélemény közömbös volt, és válogatás nélkül valamennyit helyeselte, csak őt hagyják békén, mint ahogy a görögök „szépeknek, jóknak, kedveseknek”, Eumeniszeknek becézgették a fúriákat. Mabeuf úrnak az volt a politikai véleménye, hogy szenvedélyesen szerette a növényeket, különösen pedig a könyveket. Ő is -ista volt, mint mindenki, enélkül abban az időben nem lehetett élni, de nem volt sem royalista, sem bonapartista, sem chartista, sem orleanista, sem anarchista: bukinista volt, vagyis könyvbarát.

587. oldal, I. kötet, Harmadik rész, Ötödik könyv, IV. Mabeuf úr (Lazi, 2006)

Lélle P>!

– […] Mondom, rendben van. Ezt különben már meg is énekelték. Így végződik a Beteg ifjú című elégia. André Chénier írta, az az André Chénier, akit megöltek 1793 gazem… óriásai.
Gillenormand úr úgy látta, mintha Marius szemöldöke kissé összerándulna, holott az igazság az, hogy Marius boldog elragadtatásában oda se hallgatott, sokkal inkább gondolt Cosette-re, mint 1793-ra. Nagyapja megijedt, hogy ilyen alkalmatlan pillanatban tett említést André Chénier-ről; sietett a helyreigazítással:
– Rosszul mondtam, hogy megölték. A dolog úgy áll, hogy a nagy forradalmi lángelmék, akik nem voltak gonosz emberek, ez nem vitás, hanem hősök voltak, úgy találták, hogy André Chénier kissé terhükre van, ezért hát lenyak… azazhogy ezek a nagy emberek thermidor hetedikén felkérték a költőt, hogy a közjó érdekében szíveskedjék felmenni a…
Gillenormand úrnak torkán akadt a szó; mivel megkezdett mondatát se befejezni, se visszaszívni nem tudta, mialatt leánya Marius feje alatt megigazgatta a vánkost, az aggastyán a sok izgalomtól feldúlt kedéllyel, oly gyorsan, ahogy korától kitelt, kirohant a hálószobából, becsapta maga mögött az ajtót, és ahogy kivörösödve, fuldokolva, tajtékozva, kidülledt szemmel az előszobába toppant, ott találta a derék Basque-ot, aki éppen csizmákat kefélt. Gillenormand úr galléron ragadta, és dühösen rárivallt:
– Ezermillió ördög és pokol, meggyilkolták a bitangok.
– Kit?
– André Chénier-t!
– Igenis – felelte ijedten Basque.

437. oldal, II. kötet, Ötödik rész, Ötödik könyv, III. Marius támad (Lazi, 2006)

Kérdőjel I>!

T. bárónő szalonján kívül Marius Pontmercy semmi egyebet nem ismert a világból.

Kapcsolódó szócikkek: Marius Pontmercy