Marilla Cuthbert személy
Idézetek
– Josie egy igazi Pye – vágta rá élesen Marilla. – És nem tehet arról, hogy kellemetlen. Feltehetően az ilyen embereknek is van valami szerepük a társadalomban, bár hogy mi, azt éppen annyira nem tudom, mint azt, hogy mi cél szolgál a bogáncs.
Más, legalább ennyire szembetűnő változások is végbementek Anne-nél. Csendesebb lett. Talán többet gondolkodott, és valószínűleg ugyanannyit álmodozott mint azelőtt, de határozottan kevesebbet beszélt. Marilla szóvá is tette egy alkalommal.
– Nem karattyolsz annyit, mint régen, és ritkábban használsz olyan nagy szavakat. Mi ütött beléd, Anne?
274. oldal (Könyvmolyképző) - Hol patak s folyó találkoznak
Egy este átjött, és a meleg, illatos nyári alkonyatban a bejárati ajtó mellett találta a békésen üldögélő Marillát és Anne-t. Szerettek ott pihenni, amikor bealkonyodott, és fehér pillék szálldostak a kertben, a levegőt pedig harmatos mentaillat töltötte be.
342. oldal (Európa) - Egy kis kitérő
Ha férfi volnék, biztos lelkésznek mennék. Józan hittudomány birtokában jó hatással lehetnek a közösségre, és olyan borzongatóan izgalmas lehet szépen prédikálni és felkavarni a hallgatóság szívét. A nők miért nem mehetnek lelkésznek, Marilla? Mrs. Lynde-től is megkérdeztem, de meg volt botránkozva és azt felelte, hogy az bizony botrányos volna. Szerinte az Államokban előfordulhat ilyesmi, sőt valószínűleg vannak is női lelkészek, de hála istennek nálunk, Kanadában még nem jutottak idáig, és reméli, hogy nem is fognak. Én nem látom be, miért szerintem a nők legalább olyan remek lelkészek lehetnének. Valahányszor egyházi összejövetelt vagy uzsonnát kell szervezni, vagy valamilyen jótékony célra kell gyűjteni, mindig a nőkhöz fordulnak. Mrs. Lynde bizonyosan ugyanolyan jól imádkozik, mint Bell főtisztelendő, és egy kis gyakorlattal még prédikálni is tudna.
– Mi az hogy – jegyezte meg Marilla szárazon. – Kéretlenül is többet prédikál a kelleténél. Avonlea-ben senki sem kódoroghat el a nyájtól anélkül, hogy Rachel le ne csapna rá.
284. oldal (Európa) - Hol patak s folyó találkoznak
“If I’m not back in an hour, the wolves may have taken me.”
“There are no wolves on the island.” Hugh yawned.
“A guilty conscience can gnaw on a person is my point.”
“Near to fifteen years living in Avonlea, I trust you not to fall into the sea or be devoured by wild beasts.” He kissed her cheek and she set off.
XV. Rebellion
Marilla úgy képzelte, hogy ha az anyja a természet része lenne, akkor pillangó lenne, aki könnyed és szépséges lényként örömmel és barátságosan tenné a dolgát a mezőkön. Azonban a legapróbb kéz is képes lenne összetörni őt. Ezzel szemben Marilla úgy gondolta, ő maga hernyó lenne, hosszú, vékony lény, ami állandóan mozgásban van. Az apja és Matthew almafák lennének. Erősek és gondoskodók, akik csendben tűrik az évszakok megpróbáltatásait.
23. oldal