Marianne Daventry személy

Julianne Donaldson: Edenbrooke (angol)
Julianne Donaldson: Edenbrooke
Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Idézetek

Sheila_7 I>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A csapda bezárult a szívem körül, tehetetlen voltam. Nem érdekelt, Marianne a pénzemért szeret vagy önmagamért, szeret-e egyáltalán, és elnyerhetem-e a szívét… már semmi sem számított. Fülig szerelmes voltam.

Kapcsolódó szócikkek: Marianne Daventry · Philip Wyndham
backy P>!

– Kár, hogy nem látta az arcát, amikor anyám azt javasolta, énekeljünk duettet. Azt hiszem, ezt nevezik páni félelemnek – kuncogott Philip. – Mondja csak, mitől ijedt meg jobban? A rablótámadástól, vagy attól, hogy énekelnie kell?
– Az utóbbitól – válaszoltam nevetve. – Semmi kétség.

88. oldal, 8. fejezet (Könyvmolyképző Kiadó, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Marianne Daventry · Philip Wyndham
AnitaZoé P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Szóval, maga… fejőnő?
– Igen, uram.
– Hány tehenük van? – kérdezte, és ravasz fény villant a tekintetében. Gyanakvóan mértem végig.
– Négy.
Nem tudtam mire vélni a pillantását.
– Hogy hívják őket?
– Kiket? – zökkentem ki egy pillanatra a szerepemből.
– A teheneket – nézett rám a férfi nyájasan. – Gondolom, csak van valami nevük.
Vajon az emberek adnak nevet a teheneiknek? Fogalmam sem volt.
– Persze hogy van!
– Éspedig…? […]
– Bessie, Daisy, Ginger és Annabelle – válaszoltam hűvösen, önérzetes pillantással.
A férfi arca felderült. – És énekelni is szokott fejés közben?
– Természetesen. Az idegen áthajolt az asztal fölött, egyenesen a szemembe nézett, majd így szólt:
– Szívesen meghallgatnám, mit szokott énekelni a teheneknek. […] Szinte önkívületben az asztalra csaptam, és halkan rázendítettem:
– Kis tehén – bumm – kérlek én – bumm. – Az idegen szeme kikerekedett. – Adj tejet – bumm – édeset – bumm. […] A férfi szeme könnybe lábadt, az ajka megállás nélkül remegett. Az én állam is megvonaglott. Akaratom ellenére furcsa hang tört elő belőlem. Úrinőhöz nem igazán méltó horkantás. A férfi hátravetette a fejét, és harsány hahotázásban tört ki. Ez volt a legragályosabb nevetés, amit életemben hallottam. Én is bekapcsolódtam, és úgy kacagtam, hogy még a torkom is belesajdult, miközben patakokban folytak a könnyeim. Amikor végre összeszedtem magam, úgy éreztem, mélységesen megkönnyebbültem. A szalvétámba töröltem az arcomat.
– Kis tehén? – vihogott a férfi.
– Ez jutott eszembe – feleltem.

Kapcsolódó szócikkek: Marianne Daventry · Philip Wyndham
1 hozzászólás
lapkasajt>!

– Rendben. Tekintve, hogy már barátok vagyunk, szólítson egyszerűen Philipnek.
– Nem szólíthatom a keresztnevén! – kiáltottam fel megdöbbenéstől fátyolos hangon.
– Könnyebben menne, ha én is Marianne-nek szólítanám?
– Megtiltom!
– Csak szeretné, Marianne – villant pajkos fény a férfi szemében.
Éreztem, hogy elpirulok.
– Modortalan fráter!
– Általában nem vagyok az – kuncogott a férfi. – Csak ma este.

Kapcsolódó szócikkek: Marianne Daventry · Philip Wyndham
Sheila_7 I>!

– Egy szelíd kanca nem bírna lépést tartani magával.
Philip is mosolygott, de kissé szórakozottan.
– Teljesen igaza van.
Kíváncsi voltam, milyen titok lappanghat a mosolya mögött.

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marianne Daventry · Philip Wyndham
lapkasajt>!

– Hova tűntél? Már megint az erdőben csatangoltál, mint valami parasztlány? […]
– Nem, nagymama, csak páratlan napokon lófrálok az erdőben. Páros napokon fejni tanulok.

Kapcsolódó szócikkek: Marianne Daventry
BMKata >!

– Most, hogy levetette a fejőnő szerepét, elárulná, kit tisztelhetek önben?
Olyan kedvesen, olyan megnyerően mosolygott, hogy habozás nélkül megbíztam benne.
– Miss Marianne Daventry vagyok.
A férfi megdermedt, és összeszűkült szemmel meredt rám. Fürkésző tekintete láttán elbizonytalanodtam.
– Mi az? Így megcsúnyultam volna?
Halvány mosoly jelent meg az ajkán.
– Nem, éppen ellenkezőleg. Örvendek a szerencsének, Miss Daventry!
Azzal a tűz felé fordult, és mély hallgatásba burkolózott. Türelmesen vártam, hogy ő is bemutatkozzon.
– Lesz szíves elárulni a nevét?
A férfi habozott, majd udvariasan így szólt:
– Inkább nem.

Kapcsolódó szócikkek: Marianne Daventry · Philip Wyndham
BMKata >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Hogyhogy nem vette észre? – szólalt meg Philip érdes, enyhén remegő hangon. – Hogyhogy nem vette észre, hogy senki sincs a világon, akit jobban szeretnék, mint önt.
Elhűlve ingattam a fejem. Ez túl szép, hogy igaz legyen.
– Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ön engem szeret, nem pedig Cecilyt. És… hallottam, amikor a vívóteremben azt mondta Williamnek, hogy bármit megadna, ha végre megszabadulhatna tőlem…
Philip felnyögött, és mélyen a szemembe nézett.
– Ezért volt olyan dühös rám a bálon?
Bólintottam.
– Azt akartam, hogy távol legyen az otthonomtól, a testvérétől, a társadalmi kötelezettségek kényszerétől… de egy pillanatig sem akartam megszabadulni öntől – magyarázta Philip. – A világ végére is követtem volna, mert itt nem udvarolhattam önnek. […] Sejtelmem sem volt… – csókolt szájon, mint aki nem tudja türtőztetni magát –, sejtelmem sem volt, drágaságom, hogy már réges-rég elnyertem a szívét.

Kapcsolódó szócikkek: Marianne Daventry · Philip Wyndham
lapkasajt>!

– Bocsásson meg! Hirtelen azt hittem, úriemberrel van dolgom. De már látom, hogy önnek van igaza: valóban összetévesztettem valakivel.

Kapcsolódó szócikkek: Marianne Daventry
Perly>!

– Jé, egy vívóterem! – kiáltottam fel, amikor megpillantottam a szemközti vitrinben sorakozó kardokat. Tetszett, hogy a lépteink hosszasan visszhangzanak az üres teremben, amit a magasan elhelyezkedő mennyezeti ablakok világítottak meg. Elragadtatott sóhajomba némi irigység vegyült. – Régi álmom, hogy kipróbálhassam a vívást!
Rögtön el is szégyelltem magam: úrinő nem ragadtatja magát ilyen kijelentésekre. Nagyanyám magánkívül lenne a felháborodástól.
Philip egyáltalán nem tűnt felháborodottnak, inkább kíváncsian nézett rám.
– Honnan ez a szentségtörő érdeklődés a férfidolgok iránt? – kérdezte mosolyogva.
– A férfiaknak csupa szórakozás az életük: vívnak meg vadásznak, amíg a nők otthon ülnek, és csendben hímezgetnek. Van fogalma róla, milyen unalmas egész nap hímezgetni? – kérdeztem fájdalmas pillantással.
– Nincs – válaszolta Philip derűs mosollyal. – Igaz, nem is nagyon gondolkodtam rajta. – Nos, biztosíthatom, hogy semmiféle izgalmat nem tartogat. […]

Kapcsolódó szócikkek: Marianne Daventry · Philip Wyndham