Marianne Dashwood személy
Idézetek
„My friends,” Ivy said, padding over the table and smiling at the seven potted plants. „Elizabeth, Emma, Fanny, Catherine, Anne, Marianne and Elinor.”
Selina's brows crossed beneath her helmet. „You named them after Austen heroines?”
Ivy beamed as bright as the twinkling lights strung overhead.
„You're my new favourite person. No one ever gets the reference – even Harley asked me what the hell I was talking about.”
Selina slid the lenses of her helmet up as she studied the seven plants. „I'm more of a Brontë girl.”
Ivy waved a hand. „Ugh, Mr Rochester is gross. Darcy all the way.”
280-281. oldal
→ |
---|
Úgy tervezem, hogy hat óránál később soha nem kelek fel, s attól kezdve ebédig a zene s az olvasás közt osztom meg minden percemet. Megterveztem az életemet, s eltökéltem, hogy komoly tanulásba fogok. Könyvtárunkat már túl jól ismerem, hogy a puszta szórakozáson túl bármit is remélhetnék tőle. Ám a Parkban sok, olvasásra nagyon is érdemes mű van; vannak azután más, modernebb alkotások, amelyeket, tudom, kölcsönvehetek Brandon ezredestől. Ha napjában csak hat órát olvasok, egy esztendő alatt rengeteg tudásra tehetek szert, […]
383-384. oldal
Könnyű annak, akinek bánata nincs; milyen könnyen beszél az önuralomról!
217. oldal Huszonkilencedik fejezet
– A pénz csak akkor boldogít, ha semmi más nem adhat boldogságot.
111. oldal (Menő Könyvek, 2021)
He talked of flannel waistcoats.
A man who is still capable of love does not think of such things!
Page 55
-[…] Amióta csak meglátta, Elinorom, szereti őt.
Itt azonban Elinor már nem Brandon ezredes szavait, nem az ő vallomását vélte hallani, hanem anyja élénk képzeletének természetes cikornyáit, amivel minden neki tetsző dolgot kedvére ékesített.
264. oldal
A könyvekre terelte a szót; felidézte kedvenc szerzőit, és oly elragadtatott gyönyörűséggel beszélt róluk, hogy egyetlen huszonöt esztendős ifjú úr sem lehetett oly érzéketlen fatuskó, hogy azonnal be ne álljon eme kitűnő művek csodálóinak sorába, még ha addig tudomást sem vett róluk. Ízlésük bámulatosan egyezett. Mindketten ugyanazokért a könyvekért, ugyanazokért a részletekért rajongtak – ám ha látszott is valami különbség, ha felmerült is valami ellenvetés, addig tartott csupán, amíg Marianne érveinek heve és szemének csillogása hatni nem kezdett.
58. oldal (Menő Könyvek, 2021)
[…] Marianne, akinek különleges érzéke volt ahhoz, hogy bármely házban eltaláljon a könyvtárszobába, kerülhette azt a család bármennyire is, hamarosan szerzett magának egy könyvet.
360. oldal (Menő Könyvek, 2021)