Mariah Aubrey személy

– Szeretem önt, Mariah Aubrey – mondta Matthew lihegve. Kezébe fogta a lány arcát, szeme bejárta a vonásait a birtoklás tüzével, ami megborzongatta a lányt. Lélegzete megcsiklandozta Mariah felső ajkát, majd szájuk leheletkönnyű csókban forrt össze. – Itt akartam megkérdezni, ahol először találkoztunk. Hozzám jön feleségül? Velem marad, akárhová megyek?
Lehajtotta a fejét, ajkát a lányéhoz szorította, erősen, mélyen, szenvedélyesen megcsókolva.
Mariah szíve sajgott az örömtől. Félt, hogy a térde fölmondja a szolgálatot. Matthew csak annyi ideig engedte el, amíg két karjával körülölelte, és szorosan a melléhez szorította.
– Mondja, hogy igen.
Egy bizonytalan pillanatig Mariah a hibáira gondolt, és érdemtelennek érezte magát egy ilyen szerelemre. De azután újra eszébe jutott a kedves Amy Merryweather, aki mélyre zuhant, de akit a „hercege” nagy áron megszabadított. Nem ezt tette Isten ővele? Mindenét odaadta neki; megbocsátott és szerette. És arra várt, hogy viszonzásképp ő is szeresse.
Szemét ismét elfutották a könnyek. Mariah remegett, de sikerült egy reszkető mosolyt és egy izgatott választ adnia.
– Igen.