Mare Barrow személy

Epilogue

– Nem hiszem – mondja. – Gondolom, a szerelmet ki lehet
használni, manipulálni lehet vele. Ez is egy eszköz. De sohasem
nevezném gyengeségnek a szeretetet. Azt hiszem, az a gyengeség, ha
valakiszeretet nélkül él. És a legrosszabb fajta sötétség.
Gombóc van a torkomban, de már nem fenyegetnek a könnyek. –
Mikor lettél ilyen bölcs?
Vigyorogva dugja zsebre a kezét. – Már könyveket olvasok.
– Vannak bennük képek?
Fölnevet, és ismét sétálni kezd. – Olyan kedves vagy.
Mellé zárkózom. – Ezt mondják – felelem, és felnézek rá. A haja
mostanra besötétült a víztől, majdnem barnának látszik. Hunyorogva
Shade vonásait is felfedezhetném benne. Egyszeriben rám tör a bátyám
hiánya.

Megfeledkeztél róluk. Be. Embereket öltél. Ki. Hagytál másokat meghalni. Be. Egyedül vagy. Ki.

Már nem vagyok patkány. Villámlány vagyok, és több eszmében hiszek, mint amennyit meg tudok számolni. Szabadság, bosszú, függetlenség, minden, ami a bennem élő szikrákat szítja, és az eltökéltséget, amely továbbvisz.

Farley zárja a sort, és megnyugtat a tudat, hogy fedezi a hátam. Minden titka mellett is megbízhatok benne. Nem abban, hogy felismer egy csapdát, hanem abban, hogy kibújik belőle. Ebben az árulásokkal teli világban ez a legjobb, amire számíthatok.

377. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

“And in case you were wondering, the girl you nearly fried is a cousin.”
I almost choke on the air in my lungs, not knowing how to respond. “I’m sorry.” It sounds like a question.
“Be sorry you missed her,” he replies without a hint of jest. “Evangeline is a bitch.”

Chapter Eight