Marcus Valencio személy
Idézetek
– Csak a testemen keresztül! Gyerünk, próbálják csak meg! De figyelmeztetem magukat, hogy valószínűleg sírni fogok, ha fájdalmat okoznak nekem, és emiatt majd később nagyon rosszul fogják érezni magukat.
Vinci ránézett.
– Ezt nevezi maga kemény kiállásnak?
– Így nyomom – mondta Marcus. – És még mennyi hasztalan hősködés van a tarsolyomban.
118. oldal
A számítógép felismerte a vért, és felkínálta az alapvető információkat.
– Nullás pozitív vércsoport – olvasta fel Marcus a válla felett koleszterinszint jó, glukóz jó… hmm, magas a lazasrác-szint, ez érdekes.
– Igen – suttogta Kira, miközben az ujjai szinte repültek a képernyőn –, de nézd csak, milyen sok itt a nagyképűség-részecske!
– Jó látni titeket – mondta Haru.
– Látsz engem? – tapogatta végig magát Marcus, hirtelen megdöbbenést tettetve. – Akkor elmúlt a bájital hatása? Utoljára adom oda az ebédem egy beszélő mókusnak!
8. oldal
– Ébresztő, álomszuszék – noszogatta meg Kira Marcus fülét a vállával. – Már majdnem otthon vagyunk.
– Nem rendeltem szusit.
– Tessék?
Marcus óvatosan kinyitotta a szemét.
– Mit mondtam?
– Semmi olyat, amiért meg kellene pofoznom téged. Szerencséd, hogy kajáról álmodtál lányok helyett.
– Hímnemű vagyok – dörzsölgette Marcus a szemét. – Ötven százalék volt rá az esély.
73. oldal
– Mindenkinek világos, hogy ki a barát, ki az ellenség? Nehogy valaki idegességében mást lőjön le, mint kéne.
– Kira barátja az én barátom – kiáltotta Green.
– Marcus minden barátjának pedig őszinte együttérzésemet kell kifejeznem – kiáltotta Woolf. – De attól még nem lövöm le.
290. oldal, 33. fejezet