!

Marcus Aurelius személy

Márai Sándor: Füves könyv
John Steinbeck: Édentől keletre
P. G. Wodehouse: Nászidőszak
Faludy György: Karoton
P. G. Wodehouse: Jeeves majd megoldja
Faludy-Kovács Fanny: Faludy fehéren-feketén
Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat
Thomas Harris: Hannibal
Anton Pavlovics Csehov: Anna a férje nyakán
Jókai Mór: Kelet királynéja
Ivo Andrić: Vezírek és konzulok
Szív Ernő: Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt?
P. G. Wodehouse: Golfőrültek
Dewey Gram: Gladiator (Penguin Readers)
Elina Hirvonen: Legtávolabb a haláltól
Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs
Langer Róbert – Vértesaljai László: Szent Kozma és Damján
Raeleen D'Agostino Mautner: Citromból limoncellót
Elizabeth Gilbert: Big Magic
Garaczi László: Hasítás

Idézetek

>!
danaida P

Amikor vártunk téged, sokszor gondoltam egy magyar orvosra, aki latinra fordította a Micimackót. Képzeld csak, Marcus Aurelius, amint a pannon hadjárat alatt a Micimackót olvassa…

166. oldal, Szív Lacika

Kapcsolódó szócikkek: Lénárd Sándor · Marcus Aurelius
>!
Maya

Mivel amit megtapasztalunk, az számunkra maga a valóság, ezért képesek vagyunk olyan mértékben átalakítani a valóságot, hogy befolyásolni tudjuk, ami a tudatunkban történik. Ezáltal megszabadulhatunk a külső világ fenyegetéseitől és hízelgéseitől. „Az emberek nem a dolgoktól félnek, hanem attól, ahogy látják őket” – mondotta Epiktétosz meglehetősen hosszú idővel ezelőtt. Marcus Aurelius császár pedig azt írta: „Ha rajtad kívül álló dolgok bántanak, nem ők zavarnak téged, hanem a saját, róluk alkotott ítéleted. És neked hatalmadban áll, hogy akár most rögtön kitöröld ezt az ítéletet.”

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Aurelius
>!
danaida P

A hallgatást ismét des Fossés szakította meg. Énekes Muszáról beszélt és a hozzá hasonló emberekről. Daville a szavába vágott és azt állította, hogy ez a bőtorkú és részeges szomszéd nem valami kivétel, hanem olyan környezet terméke, melynek a pálinka, a munkátlanság és a legkülönfélébb durvaság az ismertető jele. Des Fossés vitába szállt vele. Efféle emberek mindig vannak ilyen környezetben – bizonygatta a fiatalember – és kell is lenniük. Az emberek félve és sajnálkozva tekintenek rájuk, de bizonyos fokú vallásos tisztelettel, olyasféleképpen, ahogyan a régi görögök tisztelték az enlisiont, a villámsújtotta helyet. Az ilyen emberek azonban semmiképpen sem tipikusak a társadalomra. Ellenkezőleg, elkallódott, kivételes embereknek tekintendők. Az ilyen kivetett és magára maradt, saját szenvedélyükre és szégyenükre, gyors pusztulásra bízott emberek csak azt bizonyítják, hogy a társadalomban, vallásfelekezetben és patriárkális családokban milyen kérlelhetetlenül szigorú törvények uralkodnak. S ez a törökökre éppúgy érvényes, mint bármely más vallású köznépre. Ezekben a körökben minden kötött, szilárdan beékelődik egyik a másik közé, minden egymást tartja és egymásra ügyel. Minden egyes vigyáz az egészre, és az egész minden egyesre. Egyik ház a másik házra tekint, utca ügyel az utcára, mindegyik felel a másikért, és valamennyi az egészért. Mindenkinek a sorsa hozzá van kötve nemcsak a házbelije és rokonai sorsához, hanem szomszédainak, hitsorsosainak és polgártársainak sorsához is. Ebben van ennek a világnak a raboskodása és ereje. Az egyes ember élete csupán ebben a szerkezetben lehetséges, és egész élete csupán ilyen feltételek mellett. Aki ebből a rendből kiugrik és saját feje, saját ösztönei után indul, annyi, mintha öngyilkos lenne, előbb vagy utóbb visszatarthatatlanul és elkerülhetetlenül elpusztul. Ez eme köröknek a törvénye, amelyet az ószövetség is megemlít. Ez volt az antik világ törvénye is. Marcus Aurelius mondotta egy helyen: „A száműzöttel egyenlő az, aki a társadalmi rend kötelezettségeit megkerüli.” Ez ellen a törvény ellen vétkezett Musza is, s a megsértett törvény és a megkárosított társadalom büntet és megbosszulja magát.

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Aurelius
>!
cseri P

Ajánlás
Ezt a könyvet ajánlom Senecának, mert arra tanított, hogy erkölcs nélkül nincs ember. És Epiktétosznak, mert megtanított arra, mi van hatalmunkban. És Marcus Aureliusnak, aki megtanulta Epiktétosztól, mi az, ami hatalmunkban van – és türelmes volt. És Montaigne-nak, mert jókedvű volt és nem törődött vele, mi lesz művével a halál után. És a sztoikusoknak általában, akik megvigasztaltak, mikor nem volt vigasz a földön, és megtanítottak, hogy ne féljek a haláltól, sem a rabszolgaságtól, sem a szegénységtől, sem a betegségektől. És egy-két férfinak, akik barátaim voltak és igaz férfiak. És egy-két nőnek.

Ajánlás

Márai Sándor: Füves könyv Gyógyító gondolatok

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Aurelius · Seneca
>!
Cheril

Hogyan viselkedjék az ember, amikor arra a meggyőződésre jut, mint Marcus Aurelius, miszerint az utókor véleménye egy fikarcnyival sem ér többet a jelenkorénál? Lehetséges ezután erkölcsösen viselkedni? Kívánatos egyáltalán erkölcsösen viselkedni?

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Aurelius
>!
Evione

Lee egy darabig figyelte, mielőtt visszament volna a konyhába. Azután felemelte a kenyeresládát, és kivett alóla egy egészen kis alakú, bőrkötéses könyvet, amelyről már majdnem teljesen lekopott az aranyozás. Marcus Aurelius Elmélkedései-nek angol fordítása volt. (…)
Ujjain visszapergett a lapokat, egészen a könyv előzéklapjáig, amelyen ez a vastag ácsceruzával írt név volt olvasható: „Sam'l Hamilton”.
Leet valami jó érzés fogta el hirtelen. Szerette volna tudni, vajon Sam Hamilton valaha is észrevette-e a könyv eltűnését, vagy tudta-e ki lopta el. Akkor úgy képzelte Lee, hogy el kell lopnia, ez az egyetlen tiszta és egyszerű módja annak, hogy hozzájusson. És még ma is jóleső érzéssel gondolt rá. Ujjai gyengéden cirógatták a sima bőrkötést, amikor a könyvet újra eltette, visszacsúsztatta a kenyeresláda alá.
– Persze, hogy tudta ki lopta el – mondta magában. – Hol van még egy ember, aki Marcus Aureliust lopna?

Negyedik rész - Ötvenegyedik fejezet - 1

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Aurelius
Hirdetés
>!
hdavid

Nem foglak megkérdezni – folytatta –, mi késztetett arra, hogy Jupiter templomán, Dáriusz megbuktatójának és a Ptolemájosz királyok szobrain kívül – és itt hangja meglágyult mint mindig, amikor legfőbb ideáljáról beszélt – az istenített Marcus Aurelius Antonius szobrát is a meggyalázás tárgyául válaszd. Azért, mert csodálatra méltó higgadtságot és türelmet tanúsított a te őrjöngő szektariánusaiddal szemben? Vagy talán azért, mert nem üldözte az egyetlen olyan vallást, amelyik más vallásokkal ellentétben nem toleráns, a mások filozófiáját blaszfémiának címkézi, és a tőle különböző összes hitet pusztulással fenyegeti? Igen, a felekezeted tagjairól beszélek, azokról akik eldobják fegyvereiket a barbárokkal való harcban, de aláássák katakombáikkal a Birodalmat. Az őrjöngőkről, akik még három személyre oszló istenségükkel való viszonyukban sem tudnak megegyezni, gyalázzák, átkozzák és ócsárolják egymást, miközben szeretetet és alázatosságot hirdetnek.

21-22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Aurelius
1 hozzászólás
>!
Nílkantha

Az ember a hideggel, éppen úgy, mint minden más fájdalommal szemben érzéktelenné válhat. Marcus Aurelius azt mondja: „A fájdalom nem egyéb, mint a fájdalom élénk képzete: feszítsd meg erődet, hogy ezt a képzetet megváltoztasd, vesd ki magadból, ne panaszkodj, és a fájdalom megszűnik.” Ez igaz. A bölcs vagy egyszerűen gondolkodó, elmélkedő ember éppen azzal tűnik ki, hogy megveti a szenvedést; mindig elégedett és semmin sem csodálkozik.

135. oldal("A 6-os számú kórterem" című elbeszélés, Európa Könyvkiadó Budapest, 1981

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Aurelius
>!
Almost_Zed

Hajdanán féltem a rádiótól, hogy kiirtja a költészetet. De nem csinált semmi rosszat. A televízió azonban mellőzi a lírát. Csak azt az amerikai kultúrát közvetíti, ami könnyedén szórakoztat. Csak olyan dolgokat kapunk, amit másnapra, harmadnapra már elfelejtünk. A jó könyv, az általa nyújtott élmény viszont holtig elkísér bennünket. A jó könyv azonban ma nem kell. A televízió hatalmasan uralkodik, a költészet pedig hanyatlik. Ez nem kritika akar lenni, csupán ténymegállapítás. Azt azért hadd mondjam el, hogy az 1967 óta megjelenő Szép versek című antológia tizennyolc éve még hetvenötezer példányban jelent meg, s most háromezer-ötszázban fogyott el… Költeményeket olvasni ma sem egyedül, sem társaságban nem szokás.
Az Egyesült Államokban 35-40 százalékkal kevesebb könyvet olvasnak, mint húsz évvel ezelőtt. És ez csak még kevesebb lesz. Persze most arra gondolok, volt már ilyen az emberiség történetében: Krisztus után 350 körül az emberek elkezdtek nem olvasni. Marcus Aurelius idején 88 közkönyvtár volt Rómában, Nagy Konstantin alatt már csak egy. Aztán másként alakult. Ötszáz éve a könyvek vezetnek bennünket minden lényeges kérdésben. 1598-ban, amikor Rotterdami Erasmus Flandriából érkezett Párizsba, még az utcasarkokon is könyveket lehetett vásárolni olcsó pénzen. Tudjuk, hogy addig jobbára csak a szerzetesek olvastak az egyházi könyvtárakban. Jómagam még kisgyerekkoromban loptam ki a családi könyvtárból a Don Juant, s azóta is a könyvek vezetnek mindenüvé. Tudom persze, hogy a televízió a valóság, és nevetséges lenne ez ellen harcolni, ám a könyveket sem kellene száműzni sokaknak az életéből, mert ez felmérhetetlen káros következményekkel járhat.

55-56. oldal (Alexandra Kiadó, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Aurelius
>!
Volk

Egyetlen pillantás a könyvre mindent elárult nekem a professzor módszeréről. Röviden összefoglalva: fogta és lenyúlta Marcus Aurelius legjobb benyögéseit – a jogdíjak már vagy kétezer éve lejártak –, és sajátjaként tálalta őket.

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marcus Aurelius