!

március időpont

Esterházy Péter: Harmonia Caelestis
Joanne Harris: Csokoládé
Mark Twain: Puddingfejű Wilson
Kovács Mária (szerk.): Szeret engem a világ
William Paul Young: A viskó
Charlie Bood: A természet csodái 1.
Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
Pintér Lajos: Fehéringes foglyok
Karin Alvtegen: Árnyak
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei
Jonathan Swift: Szatírák
Honoré de Balzac: A kalandor
Bíró Szabolcs: Lángmarta dél
Stephen King: Aki kapja, marja
!

Böjtmás hava


Idézetek

>!
Nandi

Az aránylag jókarban levő ház fehér terméskövekből épült, a kövek közti hézagokat törmelék és habarcs töltötte ki, a csapszék fölött még egy emelet, azon pedig padlás emelkedett. Az ajtó fölött egy óriási fenyőfaág lógott, amely úgy csillogott, mint a firenzei bronz. S mintha ez a jelkép még nem beszélne elég világosan, még egy rikító kék hirdetményt is ragasztottak a szemöldökfa fölé, a következő felirattal: JÓ MÁRCIUSI SÖR. Alatta egy katona egy csupasz keblű nőt kínál meg egy pohár sörrel, amelynek habja a korsóból ív alakban a feléje tartott pohárba ömlik; a festmény színeitől Delacroix menten elvesztené eszméletét.

Kapcsolódó szócikkek: március · sör
2 hozzászólás
>!
Szávitrí SP

Márciusban, a tavasz első hónapjában már melegít a nap, és érezzük, hogy közeleg a tavasz. A hosszú tél után reménykedve nézünk körül, keresve a jeleket. A tavasz voltaképpen szélhámos. Tele van hamis jelekkel. A citrom- és csalánlepkék már március első napjaiban életre kelhetnek, de egy hirtelen fagyhullámtól éppoly gyorsan el is pusztulhatnak. Lényegesen biztosabb jelei a tavasznak a földi poszméhek.

39. oldal

Charlie Bood: A természet csodái 1. Az állatvilág képekben

Kapcsolódó szócikkek: citromlepke · csalánlepke · március · poszméh · tavasz
>!
Moranzs

Október. Egyike ama hónapoknak, amikor különösen veszélyes a tőzsdén spekulálni. A többi ilyen hónap: július, január, szeptember, április, november, május, március, június, december, augusztus és február.
(Puddingfejű Wilson naptárából)

139. oldal (Ulpius, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: április · augusztus · december · február · január · július · június · május · március · november · október · szeptember · tőzsde
1 hozzászólás
>!
Carmilla 

    A csecsemőhúsnak egyébként egész évben szezonja lesz, de kiváltképpen márciusban, illetve húsvét környékén.

157. oldal, Szerény javaslat, hogy az írországi szegények gyermekei ne legyenek szüleik vagy országuk terhére... (Scolar, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: március
>!
Frank_Spielmann I

A magyarok – és édesapám az, magyar – olyanok, mint a norvégok, februárban már nagyon vágyakoznak a fény, a meleg után, és félnek a hidegtől (riadtak), és bánatos verseket citálnak. És hideg és hó és halál, például, miközben igencsak búsítják magukat. Édesapám februárban hallgat. Viszont márciusban, mikor megjön a tavaszi fény, mely lazacszínű és üres, kajánul vigyorog, mint aki túljárt valaki eszén. Már nincs hó, kurjant diadallal, csak halál!

278. oldal

7 hozzászólás
>!
Véda MP

Február: szembeszél,
fehér kesztyű, vaskéz.
Ablakodon leskel,
kinyújtja, behúzza hattyúnyakát a tél.

Kabátod fölveszed, elkél a nagykabát,
elkél a gyapjú sál,
mint medve, úgy mozogsz,
mint mackó, úgy morogsz.
Mulatsz és múlatod áldott napod.

Február, szembeszél:
fehér kesztyű, vaskéz.
Ablakodon leskel,
kinyújtja, behúzza hattyúnyakát a tél.

Kabátod ledobod, nem kell a nagykabát,
nem kell a gyapjú sál,
mint medve, úgy gurulsz,
mint mackó, úgy gurulsz.
Az irhád, a ruhád csupa sár.

Március. Nyírfa-ág,
március, fűzfa-gally
táncol az esőben.

El ne fuss előle.
El ne fuss előlem,
tavaszi csöpp eső. Tavaszi esőcsepp.

Tavaszi esőcsepp

Kapcsolódó szócikkek: február · március
Hirdetés
>!
hencsibe

A márciusi szél, mondogatta anyám, rossz szél. De hiába: akkor is szívderítő; a fák nedve kering benne, ózontól és a távoli tenger sós párájától illatos. Jó hónap a március; február már kiviharzik a hátsó ajtón, a tavasz az ajtók előtt várakozik. A március kedvez a változásoknak.

Március 2., vasárnap

Kapcsolódó szócikkek: március · szél
>!
Sli SP

Ötvenhatodik életévében halt meg. Az istenek sorába iktatták, mégpedig nemcsak a senatus határozata alapján, hanem a nép őszinte meggyőződéséből is. Ugyanis az első ünnepi játékok idején, amelyeket örököse, Augustus rendezett az istenné avatott Caesar tiszteletére, délután öt óra felé egy üstökös tűnt fel az égen, és hét napig egyfolytában ott ragyogott. Úgy hitték, az égiek közé befogadott Caesar lelke az – ezért ábrázolják őt azóta is csillaggal a feje fölött. Elrendelték, hogy falazzák be a gyűléstermet, ahol megölték, március idusát nevezzék az apagyilkosság napjának, és ezen a napon soha többé ne tartsanak senatusi ülést.

50. oldal, Császáréletrajzok - Az isteni Iulius (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Augustus · Julius Caesar · március · üstökös
>!
nagara

Eljött a március, és az élet ment tovább.

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: március
>!
Véda MP

Abban az időben, amikor az év még tíz hónapból állott, az év első hónapja a március volt. Illett, hogy ezt, a Rómát alapító Romulus király legendás atyjáról, Marsról nevezzék el, akinek neve ezt jelentette: „a ragyogó”, „fényes”, s így nyilván valamilyen Napistenség lehetett, a tavasznak, vagyis a természeti év kezdetének istene. A március hónap első napját tartották az ő születésnapjának, s papjai, a Salii ezen a napon fegyvertánccal ünnepelték névadó istenségüket. Ezek a papok éppen erről a táncról, az ugrálásról kapták nevüket: („salio” latinul a. m. „ugrál”, „táncol”), tehát olyasféle szerzet lehettek, mint a mohamedánoknál a táncoló dervisek. Ősrégi dalaiknak, amelyeknek szövegeit már ők maguk is alig értették, néhány töredéke megmaradt: ezek a legrégibb latin nyelv ismert maradványai.

Mivel a rómaiak hadjárataikat rendszerint a melegebb időjárás bekövetkezésével indították meg, közelfekvő volt, hogy a tavaszisten ünnepe egyben a háborúskodás istenségévé is lett: a „ragyogó” Mars hamarosan a harc istenévé lépett elő, akinek fegyvereit éppen ezek a Salii-papok őrizték templomukban, s a tavaszi körmeneteken vagy pedig általában a minden háborút megelőző körmeneteken ezeket a pajzsokat, lobogókat (labarum) hordták körül. Ugyancsak ezeken a tavaszi ünnepeken áldozták fel Mars istennek a föld zsengéit, s ilyenkor ülték meg a Ver sacrumot, a Szent Tavaszt. Az ünnep lényege az volt, hogy Marsnak áldozták a növényzet zsengéjét, az állatok fiatalját s az emberiség ifjúságát, éspedig azzal, hogy a fiatalokat kikergették a Városból, az országból: menjenek maguknak háborúval új hazát szerezni. Több itáliai törzsnek letelepülése az Appennini-félszigeten ennek a Ver sacrumnak volt köszönhető.

Mars születésnapján, a Mensis Martius elsején, megújították az előzőleg eloltott régi háztüzeket is: új, hatalmas, friss tüzeket gyújtottak a tűzhelyeken, s főként a Forum legfőbb tűzhelyén (innen maradt fenn Európa egyes vidékein a tavaszi máglyák gyújtásának szokása). Az új tűzön kenyeret sütöttek, amelyet a katonák – Mars Isten legközvetlenebb hívei – között osztottak szét. Ez volt a Martis-panis, vagy panis Martialis, a katonakenyér, amelyből utóbb a – marcipán lett, vagyis az egyik legfinomabb édességfajta. (Egy másik katonakenyérféle éppen fordított utat tett meg. Ugyanis a régi osztrák időkben volt egy K. k. Verpflegskommission, a hadsereg ellátását irányító bizottság, amely egységes katonakenyeret juttatott a hadseregnek. Ennek a kenyérnek „Kommissionsbrot”, majd rövidebben „Kommissbrot” volt a neve. S mivel rendszerint nem valami ínycsiklandozó eledel vala, azért a bakák általában mindent, ami nem volt jó, „komisz”-nak neveztek el. Amíg tehát a római közember kenyeréből finom csemege neve lett, addig az osztrák ármádia kenyeréből a magyar nép száján a „hitvány” jelzője lett.)

Mars hadisten emléke már rég kiveszett a március hó fogalmából, de a tél elmúlásának, a tavasz megszületésének ünnepét még mindig a március fogalmához kapcsolta az emberiség, s ennek megfelelő babonás szokásokat fejlesztett ki márciusban. Így március 15-én, a hírneves „március Idusán” ülték meg Itáliában az Anna Perenna ünnepét, aki eredetileg valószínűleg valamilyen holdistennő lehetett, s ünnepe az örökké kihunyó, majd újra feltámadó éjjeli istennőt dicsőítette. Ebből formálódott ki az Esztendő vénasszonyának ünnepsége, akit március 15-én ünnepélyesen elégettek (nálunk is megvan a nyoma az úgynevezett kiszehordás szokásában), s az olaszok még ma is elégetnek (bruciar la vecchia = elégetni a vén banyát). Innen aztán persze már csak egy lépés volt, hogy az Anna Perennában egyáltalán valamilyen éjjeli démont, vén boszorkányt lássanak, akit el kell égetni. Következésképpen aztán március 15-e egyáltalán a boszorkányok nagy napja lett, akik ezen a napon kötözött seprűnyélen lovagolnak fel a magas hegyekre (Blocksberg), hogy ott megüljék a „boszorkányszombatjukat”. Így lett március tizenötödike általában a nyugtalanságok böknapjává.

Kapcsolódó szócikkek: március · Mars / Árész