Marc Ramos személy
Idézetek
[…] Mássz a francba le rólam!
Marc lemosolygott rám és a tenyerére támaszkodott, két térde közé fogva a csípőmet.
– Egy jó okot adj rá!
Homlokráncolva felhagytam a próbálkozással, hogy fenyegetőn bámuljak rá.
– Adok én neked, öt másodpercet adok, hogy felkelj, mielőtt végét szakítom minden apró lehetőségednek, hogy valaha is gyereket csinálj, akár nekem, akár másnak!
Ahelyett, hogy komolyan vette volna a fenyegetést, megint csak nevetett és lehajolt, hogy megcsókoljon. Ráfújtam, és ellöktem magam a padlótól, a kezemet sötét pólója elejére csaptam, és csúnya nyögéssel próbáltam eltolni magamtól. Nem szabadultam ki – ami azt illeti, szinte meg sem mozdítottam Marcot – de a düh tisztán kiolvasható lehetett a szememben, mert apám megköszörülte a torkát és mindketten ránéztünk.
– Marc, kelj fel!
A szám is elnyílt meglepetésemben, a kezem visszahullott a hasamra. Az alfa nekem ad igazat? Marc helyett? Befagyott a pokol? Piros hó esik?
Apámra mosolyogtam, örültem, hogy támogat, még ha nem is volt rá szükségem. Le tudtam volna vetni magamról Marcot. Már volt rá példa.
De aztán apám egyszerűen hazavágta a pillanatot, amely apa és lánya minden előjel nélküli kötődését jelenthette volna. Marc szemébe nézett, finom ráncokkal szegélyezett szájszeglete mosolyra húzódott.
– Unokákat akarok.
– Szeret téged – vetett Marc a válla felett egy pillantást Jace-re. – De én jobban. Ő képes lenne elszakadni tőled, ha muszáj, és csak a szíve törne össze, de életben maradna, és képes lenne újra szeretni is. Én nem. Amióta először megcsókoltalak, nincs más, csak te. Sem az ágyamban, sem az életemben, sem a szívemben. És nem is lesz soha.
401. oldal
– Hagyd abba a gondolatolvasást! – csattantam fel, és magam alá húztam a lábamat, törökülésbe a szőnyeg szélén.
– Az arcodat olvasom. – Vékony, önelégült mosolyra húzta a száját. – Nem az én hibám, ha minden átfutó gondolatod meglátszik rajta. – Ahogy mondta, olyan könnyűnek, logikusnak tűnt, de ez is csak egy újabb emlékeztető volt, hogy jobban ismer a világon bárki másnál. Akár tetszik ez nekem, akár nem.
– Folyton olyan helyekre mászkálsz, ahol nem tudlak megvédeni.
Meglepetten pislogtam rá.
– Igaz. De folyton visszajövök.
379. oldal