– Mi a helyzet, hugi?
– Semmi – feleltem, a megsárgult oldalt bámulva.
Daniel odalépett hozzám, és kivette a könyvet a kezemből. Aztán megfordította, mert eddig fejjel lefelé tartottam.
– Horgászni viszem az öcsédet, rémlik? Vissza kell menned a szobádba, mielőtt Joseph felébred.
Drámaian sóhajtottam.
– Tudom, tudom – mondta, és vigyora fülig ért. – Nekem se lenne szívem itt hagyni saját magamat az ágyban.
Mara Dyer vizsgálatát [dátum törölve] folytattuk le a Horizont Bentlakásos Mentálhigiénés és Viselkedésterápiás Intézetben (Florida, Nevenincs-sziget 31821).
De végül Stella megtalált minket, mielőtt mi megtalálhattuk volna őt.
A legósdibb trükkhöz folyamodott, és a takarítószeres szekrényben bújt el. Csakhogy mikor elmentünk mellette, kidugta a karját, és megragadta Jamie pólóját. A srác erre rémülten felkiáltott, mire én szintúgy.
– Mi a franc bajod van neked?! – háborgott Jamie, és enyhén meglegyintette Stella vállát.
– Bocsi! Csak jelezni próbáltam, hogy itt vagyok, de nem akartam kiabálni.
– Hát, ez igazán remekül sikerült, gratulálok – ironizált a fiú.
– Mara, én szeretlek… Jaj, ne nézz így rám, nem olyan értelemben… De ha annyira elborult az agyad, hogy már a BAZI NAGY BIOVESZÉLY jelzésről se vagy hajlandó tudomást venni, akkor azzal nem sokkal lennél előrébb, ha bemennék veled. Szeretném, ha a beleim belül is maradnának.
Noah annak látott és szeretett, ami vagyok. De még ennél is fontosabb volt, hogy engem választott. Nem adhattam meg neki az örökkévalóságot, pedig azt érdemelte. Nem védhettem meg őt mindentől, hiába akartam. Ám a mai napot igenis megadhattam neki. És megpróbálhattam megadni neki a holnapot is, meg azután minden egyes napot, egészen addig, ameddig csak bírtam. Ez nekem nem volt elég, neki viszont igen.
– Mit olvasol?
Megmutatom Noah-nak a borítót, aztán az utolsó oldalra lapozok.
– Ácsi… Te most csak nem… Mara Dyer, te előre elolvasod a befejezést?!
– Ja.
– Irtó érdekes vagy.