Mao Ce-tung személy

Ma Jian: A tollnok
David Mitchell: Szellemírók
Jack Kerouac: Átutazóban
Dai Sijie: Balzac és a kis kínai varrólány
Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól
Jung Chang: Vadhattyúk
Tibor Fischer: A béka segge alatt
Moldova György: A törvény szolgája és egyéb történetek
Szun-ce: A háború művészete
Vang Meng: A csirizgyár igazgatója
Jung Chang – Jon Halliday: Mao – Az ismeretlen történet
Tiziano Terzani: A vég nekem a kezdet
Isabel Losada: Hol vagytok, férfiak?
Aravind Adiga: A Fehér Tigris
Raymond Jean: Trópusi zápor
Jü Hua: Testvérek
Henning Mankell: A pekingi férfi
Csang Hszin-hszin – Szang Je: Kínai könnyek
James Bowen: Bob, az utcamacska
Szombathy Bálint: drMáriás
Mikal Hem: Kezdő diktátorok kézikönyve
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen
John Elder Robison: Nézz a szemembe, fiam!
Jordán Gyula: Kína XX. századi története

Idézetek

Kuszma P>!

Mao nemcsak betiltotta az iróniát és a szatírát (hivatalosan 1942 tavaszától), de magát a humort is bűncselekménynek tekintette. A rezsim megalkotott egy új, mindenre kiterjedő vétséget – a „furcsa szavak használatát” –, amelyre hivatkozva a kételkedés, a panaszkodás, de a tréfa is kémkedés vádjához vezethetett.

265. oldal, Rémuralom és hatalmi bázis (1941-45)

Kapcsolódó szócikkek: Mao Ce-tung
18 hozzászólás
Kuszma P>!

[Mao] Útját megszakította, hogy ússzon egyet a Jangceben, s erről eksztatikus hangvételű beszámolók jelentek meg. („A folyó vize mosolyogni látszott aznap", egy a lelkesedéstől és csodálattól majdnem a folyóba fulladó milicistának a „víz különösen édes ízű volt” stb.)

309. oldal, A „kulturális forradalom"

Kapcsolódó szócikkek: Jangce · Mao Ce-tung
Ákos_Tóth IP>!

– Azt szeretném kérdezni a Moldova elvtárstól, hogy ha Moldova elvtárs nem író lenne, hanem olvasó, mit kérdezne saját magától?
Ravasz kérdés, szerfölött ravasz, de nekem sem véletlenül van két Mao Ce Tung-képem odahaza.
– Kedves uram – néztem a ifjúra sok szeretettel –, az még rendben van, ha valakit akasztani visznek, az mindenkivel előfordulhat. De hogy a saját akasztásomra én vigyem a kötelet, azt már nem. Legyen a hóhérnak is valami rezsije!

111. oldal (Magvető, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Mao Ce-tung
latinta P>!

– Mert ahogy Mao elvtárs mondotta: „Magyarországot és Kínát szorosan összefűzik a közös érdekek és a közös eszmények.” – Maóban meg persze Marxban is, de főleg Leninben és Sztálinban az volt a jó, hogy egyszer vagy másszor mindent leírt vagy kimondott, kezdve azon, hogy „Én, kérem, angolos bélszínt rendeltem”, odáig menőleg, hogy „Az ontogenezis megismétli a filogenezist”, illetve hogy „Chattanoga csú-csú”. Minden elhangzott az ajkukról, vagyis akkor se igen találhatott mellé az ember, ha képzeletből idézte őket.

161. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Karl Marx · Lenin · Mao Ce-tung · Sztálin
Kkatja P>!

    Az egyetem területén kívül nagyobb volt az elégedetlenség. Chengdu utcáin graffitik jelentek meg a tacepaók szélein (…) Az egyik tacepaón ez állt:
Besötétült az égbolt,
Fényes csillagunk lehullott

A tacepao szélére ezt írták: „Hogy lehetne sötét az égbolt, ha egyszer itt van »égővörös napunk«?” (ami Maót jelentette). Egy másik felirat mellett, amely így szólt: „Süssük meg Csou elnök üldözőit!”, megjelent a kommentár: „A havi olajadag csak két liang (egy liter). Mivel akarod megsütni az üldözőket?" Tíz éven belül először láttam nyilvánosan megjelenni a humort és az iróniát, ami hihetetlenül boldoggá tett.

579-580. oldal "Ha ez a paradicsom, milyen akkor a pokol?" (Európa, 2015)

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

Kapcsolódó szócikkek: humor · irónia · Mao Ce-tung · tacepao
eduscho89>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A könyvtár tekercseit égették, melyeket azóta őriznek itt, amióta Buddha urunk és tanítványai a Völgyet rótták. Bokájukat hátrafeszített fejükhöz kötötték. Közben szakadatlanul üvöltötték, hogy „Éljen a Mao Ce-tung-i Gondolat! Éljen a Mao Ce-tung-i Gondolat! ” Vörösgárdisták járták a sorokat, és megkövezték azt a szerzetest, aki összeesett. Az iskola előtt a tanárokat egy kámforfához kötözték. A nyakukba táblát kötöttek, melyen az állt: MINÉL TÖBB KÖNYVET OLVASOL, ANNÁL HÜLYÉBB LESZEL.

147-148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár · Mao Ce-tung
Hirdetés
Amapola P>!

Azt hiszem ekkorra már minden létező nyelven halottam – az afrikaanstól a walesi nyelvjárásig –, és mindegyiken megtanultam a macska szót. Tudtam, hogy mondják csehül (kocka) és oroszul (koska), tudtam törökül (kedi) és kínaiul is – ez volt a kedvencem, a mao. Nagyon meglepődtem, amikor rájöttem, hogy nagy vezérük macska volt.

115. oldal

James Bowen: Bob, az utcamacska Hogyan talált rá a remény egy férfira és macskájára a nagyváros utcáin

Kapcsolódó szócikkek: Mao Ce-tung
Szelén P>!

Mao elnökről hallottam, mondja a holdfényben csillogó Tibi, hogy irtózott az angol vécéktől, és kizárólag a puszta földre volt hajlandó szarni. Szerette személyesen elásni a végterméket, nehogy az imperialisták kezébe kerüljön.

92. oldal, Jövőre az Adriára megyünk

Kapcsolódó szócikkek: Mao Ce-tung
Rits>!

Hogyan is lehetne elvárni egy lánytól, aki Mao Ce-tung művein nevelkedett, hogy művelt, elegáns és kifinomult ízlésű legyen?

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mao Ce-tung
1 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!

Maónak ugyancsak ármánykodnia kellett, hogy hatalmát megőrizze. De az ármányban nagymester volt. Legkedvesebb olvasmánya, melyet már pártvezetőknek is szívesen ajánlott, egy sokkötetes klasszikus gyűjtemény volt a udvari intrikákról és hatalmi játszmákról. Mao kormányzását tulajdonképpen inkább a középkori császári udvaréhoz lehet mérni, ugyanis hatalmával lenyűgözte udvaroncait és alattvalóit. Az „oszd meg és uralkodj” elvének is mestere volt, kijátszotta az emberek ama hajlamát, hogy másokat farkasok elé vessenek. Végül hiába voltak maguk is elégedetlenek Mao politikájával, a legfelső vezetők közül igen kevesen álltak ki Peng marsall mellett.

252. oldal, 12. Ügyes asszony semmiből is megfőzi az ételt, Éhínség (1958-1962) (Európa Könyvkiadó, 2015)

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

Kapcsolódó szócikkek: Kína · Mao Ce-tung