Malcolm Fade személy
Idézetek
– Azért jöttem Los Angelesbe, hogy visszahozzam ide a szerelmet – szólt Malcolm, és sötét ibolyaszín szemében gyászos tekintet ült. – Az igazán nagy filmek mind a szerelemről szólnak. Az elveszett, megtalált, elpusztított, visszanyert, megvásárolt, eladott, haldokló és születő szerelemről. Imádom a filmeket, de mára elfelejtették, mi a lényeg. Amikor annak idején ideköltöztem, még nem a robbanásokról meg a különleges effektekről szólt minden. Akkoriban még úgy tudták megvilágítani a cigarettafüstöt, hogy mennyei tűznek tűnt, a nőket pedig úgy, hogy angyaloknak látszottak. – A boszorkánymester felsóhajtott. – Azért jöttem ide, hogy új életre keltsem a szerelmet.
– Jaj, Malcolm! – csóválta a fejét Drusilla, aztán elsírta magát. Livvy adott neki egy pizzás szalvétát. – Miért nincs neked pasid?
– Nem vagyok meleg – mondta a férfi meglepetten.
107. oldal
Amikor Emma ébren volt, a kisugárzása miatt egészen magasnak, sőt impozánsnak hatott, így azonban, hozzágömbölyödve, annyira légiesnek tűnt, hogy Julian rögtön azon kezdett elmélkedni, mit tehetne, hogy a világ ne roppantson össze valamit, ami ennyire törékeny.
Legszívesebben az örökkévalóságig ölelte volna, hogy megóvhassa.
Legszívesebben szabadon írt volna az érzéseiről, úgy, ahogyan Malcolm írt Annabel iránti ébredező szerelméről. Darabokra szedted az életemet, aztán megint összeraktad.
426. oldal
– […] Mindketten producerek, és azt akarják, hogy varázslattal garantáljam az új filmjük sikerét. De borzalmasnak tűnik. – Komoran pillantott le maga mellé, a kanapén kiterített plakátra. A képen madarak szálltak a néző felé, a felirat pedig azt hirdette: SASROBBANÁS 3: ITT REPÜL A NAGYMADÁR!
– Van bármi olyan ebben a filmben, ami újdonság a SASROBBANÁS első és második részéhez képest? – érdeklődött Julian.
– Még több benne a sas.
158-159. oldal, 6. Okosabb, mint ő meg én (Könyvmolyképző, 2017)
– Malcolm Fade! Rég találkoztunk.
– Közvetlenül az ezredforduló előtt. Emlékszem, valami furcsa zenét hallgattál.
– Igen, grunge-nak hívták. Meglepve hallottam, hogy Los Angelesbe költöztél, és kineveztek fő boszorkánymesternek.
[…]
– Hát igen. Elment az eszük.
149. oldal, Tizenkettedik fejezet - Óvatos lépések
A remény egy börtön, aminek a rácsát az igazság kulcsa nyitja.
318. oldal
– Kissé sértő a számomra, hogy Malcolm Fade-hez fordultatok tanácsért, hogy mihez kezdjetek Jessevel, és nem hozzám jöttetek – jegyezte meg Magnus. – Általában én vagyok az a boszorkánymester, akit elsőként szoktatok bosszantani, és büszke vagyok erre a hagyományra.
70. oldal
– Cayenne-i bors és sárkányfa nedve – mondta Malcolm, miközben elővett egy fiolát a zsebéből, és átnyújtotta Juliannek. – Ettől rögtön erőre kap.
– Ettől egy hulla is erőre kapna – jegyezte meg a lány.
– A halottidézés illegális, Emma Carstairs – dorgálta Malcolm.
97. oldal, 4. S ez lett oka
– Az igazán nagy filmek mind a szerelemről szólnak. Az elveszett, megtalált, elpusztított, visszanyert, megvásárolt, eladott, haldokló és születő szerelemről.
107. oldal
– Sikerült lefordítanod a jeleket?
– Még nem – felelte Malcolm. […] – De megfejtettem az eredetüket
– Komolyan? – Julian igyekezett döbbentnek tűnni. Már tudták, hogy a jeleket a tündérek egyik ősi nyelvén írták, bár ezt nem árulhatták el Malcolmnak.
[…]
– Várjunk, ezek nem is a szimbólumok! – fürkészte Malcolm a papírt. – Úgy látom, ez a narancstorta receptje.
Julian karba tette a kezét.
– Az nem lehet.
Malcolm a homlokát ráncolta.
– Pedig határozottan emlékszem, hogy nemrég narancstorta receptjét olvastam.
[…]
– Ja, nem érdekes – szólt a férfi. – Azt a receptet Oprah magazinjában láttam. Ez itt – bökött a papírra – ősi tündérnyelv.
313. oldal, 13. Csak azzal a gondolattal