Makala Turner személy
Idézetek
– Az ígéret, ami a történelem összes háborúja előtt elhangzott – válaszolt hidegen Makala. – „Karácsonyra itthon lesznek.” Ez aztán megnyugtató.
60. oldal
Aztán valakik lekapcsolják a villanyt az országban, mi meg pár napon belül egymás torkának ugrunk. Idegenek és helyiek: vajon mostanra az egész országban ez a két kaszt létezik csupán? Az apró városállamok, amelynek tagjai képesek lemészárolni egymást, és a megvadult tömegek, amik ókori, barbár seregek módjára vándorolnak az utak mentén?
242. oldal
– Hölgyem, a jogosítványa lejárt, nem érvényes.
Annyira abszurdnak hatott ez a megjegyzés, hogy John kuncogni kezdett rajta.
– Ugye megvár, amíg átugrunk az észak-karolinai DMV-be, és gyorsan csináltatunk egy újat? Lejárt jogsival manapság nagyon megüthetjük a bokánkat, ha gyorshajtáson kapnak…
47-48. oldal
Tudom, hogy menned kell az átkozott kötelességtudatod meg a többi dolog miatt. Arról viszont álmodni se merj, John Matherson, hogy valaha megbocsátom, ha most megölted magad és itt hagysz hét hónapos terhesen.
66. oldal
Makalán végképp erőt vett a zokogás, és szorosan ölelte magához a férjét. John tisztán érezte a hasában mocorgó gyermek rúgásait – finoman kibújt az ölelésből, lehajolt, megpuszilta Makala dombordó pocakját és könnyeivel küszködve megpróbált erőltetetten felnevetni.
-Odanézz, a kis bandita a saját apját sem kíméli! Nyíltan fejbe rúgott!
-Ha nem szeretnélek ennyire, én is megrúgdosnálak! – vágta rá dühösen Makala.
100. oldal
Mit is várhatna az ember, ha a kórházakban szép szál, magabiztos fiatal orvosokat és csillogó szemű nővéreket zárnak össze, akiken hajnali kettőkor is fog a doktor urak ellenállhatatlan sármja; igazából meg sem kellene lepődnünk, hogy állandóan ez történik.
246. oldal
Három hete még mindannyian amerikaiak voltunk. Egyetlen sértő, rasszista vagy szexista szó elég volt a teljes és egyhangú tiltakozáshoz, az újságok pedig címlapon ítéltek el mindenkit, aki ilyesmire ragadtatta magát. Aztán valakik lekapcsolják a villanyt az országban, mi meg pár napon belül egymás torkának ugrunk.
242. oldal
Igen, őszintén remélem, hogy egy nap, ha világ visszatér a totális őrület széléről, láthatjuk majd, ahogy a gyermekünk elvégzi a főiskolát, a te főiskoládat, és akkor is együtt leszünk, amikor egy nap a saját gyerekével állít haza,és te ugyanúgy nézel majd rá, ahogy Elizabethre és a kisfiára. Ezt akarom, és mélységesen rettegek mindentől, ami elveheti tőlem.
157. oldal