május 1. időpont
Idézetek
Tegnap volt május elseje. Mi ennek az ünnepnek a történeti jelentősége?
Ez a munka ünnepe, amelyet a munkásosztály már több mint száz éve ünnepel szerte a világon. Eredetileg azért vezették be, hogy kifejezzék szolidaritásukat az amerikai munkásokkal, akik az 1880-as években különösen sokat szenvedtek, amikor megpróbálták kivívni a nyolcórás munkanapot. Az Egyesült Államok egyike azoknak az országoknak, melyekben a szolidaritás eme napjáról alig tudnak.
Ma reggel a Boston Globe valamelyik eldugott oldalán ezt olvastam; „Május elsejei ünnepségek Bostonban.” Nagyon meglepődtem, mivel nem hiszem, hogy valaha is találkoztam volna hasonlóval itt az Egyesült Államokban. Kiderült, hogy valóban hagyományos május elsejéről volt szó, azonban frissen bevándorolt latin-amerikai és kínai munkások szervezték.
Drámai példája ez annak, hogy az üzleti körök milyen hatékony ideológiai kontrollt gyakorolnak mifelénk, hogy mennyire hatékonyan fosztja meg a propaganda és a dogmatizmus az embereket saját jogaik és történelmük ismeretétől. Szegény latin-amerikai és kínai munkásokra van szükség, hogy megünnepelhessük az amerikai munkássággal való nemzetközi szolidaritás napját.
Ezt kiáltották: „Éljen a nemzetközi munkásszolidaritás!” Kati nem tudta, mi az a „munkásszolidaritás”, a Nagyhajú se – hogyan is tudna a Nagyhajú ilyesmit, mikor még azt se tudja, hogy mennyi ötször hét –, de azért ők is együtt kiabálták a tömeggel. Kati kivörösödve harsogta: „Éljen a nemzetközi munkásszolidaritás!” Nem lehet az rossz, ha ennyi ember élteti!
72-73. oldal, 6. fejezet (Móra, 1963)
Meglehetősen egyedül maradtam a magam álláspontjával, a kulturális közélet szinte minden szereplője elindult a „damaszkuszi úton” – önmagát átmentendő megjelent Lakitelken és Monoron. A skála a besúgó Csurka Istvántól azokig a televíziós sztárriporterekig terjedt, akik annak idején a nyálukat csorgatták a megtiszteltetéstől, ha egy május elsejei felvonuláson interjút készíthettek Kádár Jánossal. Mindez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy én továbbra is a III/III szoros megfigyelése alatt maradtam.
141. oldal - XI.
Május elsejét faluról falura különbözőképp ünnepelték Anglia-szerte. Ez az ünnepség egy ősi római kori hagyományt őriz, ami a tavasz istennőjét dicsőíti, de az idők során minden régió a maga szokásaival gazdagította az általánosan szokásos májusfaállítást és a tavaszi dalok éneklését. […]
Felnőtt szemmel nézve az esemény szexuális jelentése több mint egyértelmű volt – a falusi férfiak tánca a fallikus botokkal; a május királynője és királya, amint házról házra járva „forrásvizet” locsolnak a ház lakóira; az utcák, melyeket hurokba hajlított virágfüzérekkel díszítenek fel, középen körömvirágból készült golyócskákkal.
64. oldal, 4. fejezet
Május elseje eredendően Bacchushoz kapcsolódó ünnep, melyet a bornak és a szexnek szenteltek. A régi időkben egy hatalmas falloszt vittek végig az utcákon a nevetgélő, italozó emberek. A felvonulás után mindenki visszavonult a sűrűbe, hogy megülje a saját ünnepét. Ilyen szélsőségesek voltak akkoriban, míg egy római császár be nem tiltotta a fesztivált a köz nyugalma érdekében.
200. oldal, Örömteli évfordulók (Magyar Könyvklub, 2001)
Ekkortájt egyre gyakrabban hallatnak magukról az anarchisták, akiknek tevékenységét F. F. együttérző figyelemmel kíséri, mint egyébként sok más értelmiségi is. 1891. május 1-n (a május 1-i munkástüntetés szokása a chicagói Mac Cormic gyár 1886. május 1-i sztrájkjának emlékére, melynek öt vezetőjét halálra ítélték, 1890-ből való) a rendőrség brutálisan bántalmazza az anarchistákat. Többet le is tartóztat közülük, és augusztusban bíróság elé állítja őket. Ez az esemény anarchista merényletek hosszú sorát váltja ki.
191. oldal, Posztumusz sors (Gondolat, 1977)
Május elseje valamikor egészen kivételes ünnep volt. Finom és úri társaságok cigányzene mellett reggeliztek ilyenkor a városligeti Zserbó-kertben s az urak ez alkalommal viseltek először szalmakalapot. Reggeli után kis kirándulás következett a „vurstli”-ba, ahol a gavallérok célbalőttek, a hölgyek pedig sikongva kerengtek a ringlispilen.
90. oldal, E.: A pesti május (Béta Irodalmi Rt., 1939)
Almanach az 1940. évre Irodalmi évkönyv