magyarok, magyarság személy

Bohumil Hrabal: Gyöngéd barbárok
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Moldova György: Negyven prédikátor
Szerb Antal: A Pendragon-legenda
Wass Albert: Józan magyar szemmel I-II.
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.
Milorad Pavić: Kazár szótár
Passuth László: Sasnak körme között
John Dickson Carr: A három koporsó
Márai Sándor: Írók, költők, irodalom
Grendel Lajos: Tömegsír
John le Carré: Jó barátok
Kepes András: Kepes krónika – Beszélgetések
Fekete István: Ballagó idő
Esterházy Péter: Harmonia Cælestis
Tamási Áron: Ábel az országban
Leslie L. Lawrence: A megfojtott viking mocsara
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
Borisz Paszternak: Zsivago doktor
Lengyel Dénes: Régi magyar mondák
Tamási Áron: Ábel
Charlotte Worgitzky: Meg nem született gyermekeim
Joseph Roth: Radetzky-induló
Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
Balázs József: Magyarok
Jókai Mór: Az utolsó budai basa
Harrison Fawcett: A Korona hatalma
Berkesi András: Bunker
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Bródy Sándor: A nap lovagja
George Bernard Shaw: Pygmalion
Fejes Endre: A hazudós
Bereczkei Tamás: Evolúciós pszichológia
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
Jókai Mór: Rab Ráby
Moldova György: Titkos záradék
Makkai Sándor: Magyarok csillaga
Claire Kenneth: Éjszaka Kairóban
Kassai Tibor: Szemenszedett bölcsességek
Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász
Agatha Christie: A Hét Számlap rejtélye
Arany János: Buda halála
Helen Keller: Szakadékból a fényre
Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében
Varga Domokos: A mogyeriektől Mohácsig
Moldova György: A Szent Imre-induló / Elhúzódó szüzesség
Joseph Goebbels: Napló
Balázs József: Fábián Bálint találkozása Istennel
Richard Smoley: Tiltott hit
Gulácsy Irén: Fekete vőlegények
Szécsi Noémi: Utolsó kentaur
Ardamica Zorán: heteroteXXXtualitás
Csupor Tibor: Mikor Csíkból elindultam
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő
Latinovits Zoltán: Verset mondok
Margaret Atwood: The Robber Bride
Gál György Sándor: Honthy Hanna
Váci Mihály: Százhuszat verő szív
Krúdy Gyula: Királyregények
Balassa Péter: A bolgár kalauz
Faludy György – Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban
Fercsik Erzsébet – Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája
Elie Wiesel: Minden folyó a tengerbe siet
Németh Imre: Az ősi szó nyomában…
Fülep Lajos: A magyarság pusztulása
Toldy László: Árpád – A magyarok letelepedése
Ráthonyi János: Nőrablás magyar módra
Jókai Mór: Politikai divatok
Dojcsák Győző: Amerikai magyar történetek
Németh László: Negyven év / Horváthné meghal / Gyász
Philip Pullman: A nagy rablás
Jonathan Swift: Szatírák és röpiratok
Moldova György: Ha jönne az angyal…
Krzysztof Varga: Turulpörkölt
Dsida Jenő: Magyar karaván Itálián keresztül
Simonyi András: Csúcsrajáratva
Kácsor Zsolt: István király blogja
Berkesi András: Siratófal
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Katona Éva (szerk.): 111 vers Kolozsvárról
Móra Ferenc: Beszélgetés a ferde toronnyal / Túl a palánkon
Böszörményi Gyula: Az időkút
Nyeste Zoltán: Recsk
Galeotto Marzio: Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv
Kováts András – Rónai Gergely (szerk.): Bevándorló Budapest
Nagy Lajos: Pincenapló
Bojtár Endre (szerk.): Esterházy Péter – Kertész Imre – Nádas Péter: Kalauz
Geszty Péter (szerk.): Rádiókabaré – Válogatás (1984)
Stephen Fry: Hazudozó
Závada Pál: Harminchárom szlovák népmese
Müller Péter: Részeg józanok
Bruce Schechter: Agyam nyitva áll!
Havas Henrik: Negyvenkilencesek
Végvári: Segítsetek!
Mester Ákos: Ki ül a székbe?
Molnár Gábor: Egymillió hős országa
Gergely Ágnes: A tolmács
Egedy Gergely: Ausztrália története
Cholnoky Jenő: Magyarország földrajza
Miskolczy Ambrus: „A Führer olvas”
Liza Marklund – James Patterson: Üdvözlet a gyilkostól
Bertha Bulcsu: Balatoni évtizedek
Vida István Kornél: Világostól Appomatoxig
Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa
Mosonyi Aliz: Magyarmesék
Giovannino Guareschi: Don Camillo és a fiatalok
Kósa Csaba: Liliom, sas, kereszt
John le Carré: Tinker, Tailor, Soldier, Spy
Erki Edit (szerk.): Szülőföldem Magyarország
Benedek Szabolcs: A vérgróf
Havas Henrik: Könyörtelenek
Száraz Miklós György (szerk.): Fájó Trianon
Eigel István: A túlsó partról / A madárház
Móricz Zsigmond: Naplók 1926–1929
Zalatnay Sarolta: A 100 millió igaz története
Nagy Balázs: Sírontúli melódiák
Kocsis L. Mihály (szerk.): De ki adja vissza a hitünket?!
Simon István: Örök körben
Schirilla György: Az élet tankönyve
Alma Katsu: Halhatatlan
Nagy Bandó András: Nagyon fájl
Oravecz Imre: Kaliforniai fürj
Magyarnak lenni
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Kárpáti György – Peterdi Pál: Mennyei Lábtengó
Gerő András: Szétszakított múlt
Szilágyi Ákos (szerk.): A negyedik Oroszország
Balázs János (szerk.): Nyelvünk a Duna-tájon
Emylia Hall: Nyarak könyve
John le Carré: A Small Town in Germany
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – A kardozós változat
Fabio Stassi: Charlie utolsó tánca
Tarjányi Péter – Dosek Rita: A pápa hagyatéka
Bram Stoker: Dracula (német)
Gróh Ilona: Hatvan magyar népdal
Vida Gábor: Ahol az ő lelke
Lucian Boia: Miért más Románia?
Kövecses Zoltán – Benczes Réka: Kognitív nyelvészet
Miloš Crnjanski: Örökös vándorlás
Arany János: Arany János válogatott balladái
Szilasi László: A harmadik híd
Sajó Sándor: Magyarnak lenni
Ligeti György: Ligeti György válogatott írásai
Larry Matthews: Pszichovízió
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs
Margaret Atwood: Stone Mattress
Moldova György: Zsidómentes övezet
Malina Tomova – Vincze Ferenc (szerk.): Almák
Tarjányi Péter – Dosek Rita: A felejtés bűne
Hulej Emese: Egy Teleki gróf Afrikában
Ungváry Rudolf: A láthatatlan valóság
Koroda Miklós: Kossuth breviárium
Evlia Cselebi: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1664–1666
Csider István Zoltán – Pion István: Slam.Pont 2
Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A por hatalma
II. Rákóczi Ferenc: Emlékiratok
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak
Jevgenyij Vodolazkin: Laurosz
Bartis Attila: A vége
Fatima Melek: Hürrem boszorkánya
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Thomas Keightley: The World Guide to Gnomes, Fairies, Elves and Other Little People
Száraz Miklós György: Apám darabokban
Daniela Kapitáňová: Könyv a temetőről
Clara Bensen: Poggyász nélkül
Gerlóczy Márton: Elvonókúra
John le Carré: A titkos zarándok
G. Arthur Brown – Komor Zoltán: Chemtrail Kaméleon
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája
Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja
Tibor Fischer: Sotto il culo della rana
Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Eötvös József: Levelek
Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban
Konok Péter: Történetek az innen is túlról
Marceline Loridan-Ivens: És te nem jöttél vissza
Susan Faludi: Előhívás
Juanita Harrison: My great, wide, beautiful world
Zoltán Gábor: Szomszéd
Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba
Jenson Button: Féktelenül
Cselenyák Imre: Pandemónium
Kapa Mátyás: Maradj meg magyarnak
Háy János: Kik vagytok ti?
Medgyes Péter – Varga Koritár Pál: Diplomaták mesélik
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
John le Carré: Ügynök a terepen
Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni
Steve Berry: Máltai csere
Soros György: A nyílt társadalom védelmében
Bao Ninh: A hét törpe tábora
Böszörményi Gyula: A Barnum-rejtély
Dezső András: Magyar kóla
Orosz T. Csaba: Lovagkirály
Karády Anna: A füredi lány
Turóczi-Trostler József: Petőfi belép a világirodalomba
Birtalan Ferenc: Fridzsider-rapszódia
Danyi Zoltán: A rózsákról
Győrffy János (szerk.): Magyar szavaló-könyv II.
Darvas Petra: Mágusok Kelyhe
Dirk Rossmann – Ralf Hoppe: A polip haragja
Gráczer L. Tamás: A háromfa hölgye
Bakos István: Gitárhősök
Makai Máté: Az Atlantis felemelkedése
Tóth Elemér: Tölgyek
Medgyesi Konstantin: Apagyilkosság
Miklya Luzsányi Mónika: Mohács özvegye
Nógrádi Gergely: Mortinfern alkonya
Vida Gábor: Senkiháza
Szelényi Zsuzsanna: Szétzilált ország

Idézetek

olvasóbarát>!

A magyarok tehát külön világot teremtettek maguknak, és abban élték a maguk külön életét. Ám Amerikát, amely körülvette őket, és kenyeret, reményt adott nekik, nem tudták egészen kirekeszteni. A falakon, amelyet védekezésként emeltek, hézagok, rések maradtak, és azokon át beszüremlett, beszivárgott és megtalálta őket. Vagy be sem kellett hatolnia közéjük, mert eleve belül volt, velük, köztük. A munkahely képében például, hiszen a gyárak, üzemek, ahol dolgoztak, amerikaiak voltak. Amerikai volt a tulajdonos, a vezetés, az előmunkás, a munkatempó, a munkafegyelem, a technológia, a gép, a szerszám. És az ország nyelve a nyelv is, amelyen az érintkezés folyt. Az angolt ott már végképp nem lehetett megkerülni, kiiktatni, noha egymás közt ott is magyarul beszéltek. A munka, a munkahely mindenek felett állt. Azzal, ott teremtették elő, ami a megélhetéshez kellett, de még inkább, amit a lelkük igényelt, amiért kijöttek, és ami igazolta ittlétük jogosságát, azt az összeget, amelyet hetente félretettek , hozzá az előző hetihez, a többihez. De ugyanakkor kárt is okozott, ártott, belülről bomlasztotta mindazt, amit az óhazából magukkal hoztak, ami becses volt számukra, amihez görcsösen ragaszkodtak.

24-25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság
Futtetenne I>!

– Magyar? Az meg mi?
– A legveszettebb fajta. Legjobb velük szóba sem állni. Csak bajt hoznak az emberre.

334. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság
pável>!

Öntudatlanul hallgattam a melósokat. Magyarok voltak, úgyhogy beszédük éppoly megfejthetetlen volt a számomra, mint az érzéseim.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magyar nyelv · magyarok, magyarság
Bla IP>!

– Szerinted miért vagy magyar?
– Mert annak születtem.
– És egy janicsár akkor magyar volt, vagy török?
Hallgattam.
– Szerintem inkább azért vagy magyar, mert annak neveltünk. Nagyapád meg azért volt magyar, mert így döntött.

160. oldal

Kapcsolódó szócikkek: janicsár · magyarok, magyarság
vargarockzsolt>!

A négy elemi iskolai évet viszonylagos védett környezetben töltöttem, nem éreztem az antiszemitizmus növekedését. Annál megdöbbentőbb volt találkozni a zsidógyűlölettel, amikor tízévesen gimnáziumba mentem, éppen 1933-ban. A zsidók az elemi iskolákhoz hasonlóan a magyar középiskolákat sem látogathatták [Erdélyben, Kolozsváron*], s mivel zsidó gimnázium nem volt, ezért egy románba mentem. Mintegy huszonöt gyerek járt az osztályba, közülük körülbelül húsz volt román, egy német, egy magyar és három magyar zsidó volt. Egy év elteltével tudtam már románul, két-három év elteltével pedig teljesen perfektül. De azért csak magyar zsidó maradtam: kétszeresen gyűlölendő, hiszen a magyarokat is kirekesztették. A többségében román népességű Erdély évszázadokon át a Magyar Királysághoz tartozott, a nacionalista magyar vezetés pedig alacsonyabb rendűként kezelte a románokat. Az első világháború után, amikor Erdélyt Romániához csatolták, aligha várhatott jobbat a magyar népesség a nem kevésbé nacionalista román vezetéstől. A románok és a magyarok pedig, mint ahogy az erdélyi szászok is, egyek voltak antiszemita meggyőződésükben.
Nem mintha bárkit elutasítottak volna, aki zsidó – a népesség többsége valószínűleg inkább közömbös volt a zsidó kisebbséggel szemben. Miután azonban a Német Birodalomban megszilárdult a náci hatalom, Kelet-Európában is hozzátartozott a jómodorhoz a radikális jobboldaliság. Hitler sikeres volt, a siker pedig tekintélyt szül. A sovinizmus és a radikális jobboldaliság „haladónak” számított, a nemzetiszocializmus és „az új európai rend” pedig egy állítólag jobb jövő vezércsillagának. A misztikus-nacionalista szélsőjobboldali mozgalom, a Vasgárda ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolt a román értelmiség többségére, a főiskolások pedig csaknem mind tagjai voltak a gárdának: divatosnak és korszerűnek számított az ő „vér és föld”-zsargonjukat használni. Az osztálytársaimtól még valamennyire meg tudtam védeni magamat, ám a nálam sokkal erősebb, felsőbb osztályba járó fiúk- főleg a gimnázium első két-három évében – gyakran megvertek. A tanároknál panaszkodni méltatlannak számított, amellett a tanárok többsége szintén antiszemita volt; igazságos bánásmódot csak kevesüktől lehetett várni. Megrendülten gondolok mindkét matematikatanáromra, Ionescura és Murairura: ők a román értelmiség azon elenyésző kisebbségéhez tartoztak, akik a végsőkig megőrizték integritásukat. Ahogy Magyarországon, úgy Romániában is volt egy kulturált és felvilágosult polgárokból álló, a tagjai számát tekintve azonban túlságosan vékony réteg, amely immunis maradt a nemzetiszocializmussal szemben.

20. oldal

2 hozzászólás
Beja>!

– Két évvel ezelőtt Szabó érdekes felfedezést tett. A tiszta matematikáról az évek során átnyergelt az elektronikára, akusztikus energiára és mindenféle érdekes kapcsolódó területre. Magyarország élen jár ebben. Az a színes kocka, amivel mindenki játszik jelenleg, magyar találmány. Gondolom, a magyarok azért akkora szakértői a számoknak, formáknak és dimenzióknak, mivel olyan nyelvet beszélnek, amit kevesen értenek. Jelenleg van egy magyar matematikus, aki közel jár ahhoz, amit valaha lehetetlennek hittünk. A küszöbén áll annak, hogy négyszögesítse a kört. Vagy körösítse a négyszöget? Mindegy.
– Csak egy magyar képes rá, hogy utánad lépjen be a forgóajtóba, de előtted lépjen ki – idézte Adrian.

300-301. oldal

Citrompor>!

A magyarok kevesen vannak, de szeretnek olvasni, más örömük sincs. Ennek szolgálatára emelték a kétezres évek elejétől az egyre szaporodó könyvpalotákat, az eszképizmus templomait, ahol minden van, a csúf, nyomasztó dolgok némileg takarásban – a valóságtól való menekülés eszközei viszont mázsaszámra, halmokban, elöl. Utazni, főzni, álmodozni, vagy csupán távoli országokról és különleges ételekről ábrándozni – ez mindenki vágya. Csak ne itt, csak ne most, csak ne így.

209-210. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság
csgabi P>!

Sokan nevettek, hogy ez a kiváló ifjú könyvet olvas, szokatlan és új dolog ugyanis a magyaroknál, ahol a fecsegés meg a pletykázás járja, hogy a püspökök könyvet olvasgassanak.

31. Bölcs mondás

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság · olvasás
Citrompor>!

Végül is minden matematika közös munka, mert – Newton szavaival élve – minden matematikus óriások vállán áll. (Paul Winkler, a Lucent Technologies matematikusa, aki dolgozott Erdőssel, átfogalmazta Newton mondását: "Én azért látok egy kicsit messzebbre, mert magyarok vállán állok.")

129. oldal, Dr. Erdős Pál prímszámai

Bruce Schechter: Agyam nyitva áll! Erdős Pál matematikai utazásai

Kapcsolódó szócikkek: magyarok, magyarság
SignoraSchneider IP>!

Nem vagyok sem varázsló, sem tündér. Magyar vagyok, és erre nem is lehetnék büszkébb.

Kapcsolódó szócikkek: Emma Kőszegi · magyarok, magyarság