magyarok, magyarság személy
Idézetek
A magyarok tehát külön világot teremtettek maguknak, és abban élték a maguk külön életét. Ám Amerikát, amely körülvette őket, és kenyeret, reményt adott nekik, nem tudták egészen kirekeszteni. A falakon, amelyet védekezésként emeltek, hézagok, rések maradtak, és azokon át beszüremlett, beszivárgott és megtalálta őket. Vagy be sem kellett hatolnia közéjük, mert eleve belül volt, velük, köztük. A munkahely képében például, hiszen a gyárak, üzemek, ahol dolgoztak, amerikaiak voltak. Amerikai volt a tulajdonos, a vezetés, az előmunkás, a munkatempó, a munkafegyelem, a technológia, a gép, a szerszám. És az ország nyelve a nyelv is, amelyen az érintkezés folyt. Az angolt ott már végképp nem lehetett megkerülni, kiiktatni, noha egymás közt ott is magyarul beszéltek. A munka, a munkahely mindenek felett állt. Azzal, ott teremtették elő, ami a megélhetéshez kellett, de még inkább, amit a lelkük igényelt, amiért kijöttek, és ami igazolta ittlétük jogosságát, azt az összeget, amelyet hetente félretettek , hozzá az előző hetihez, a többihez. De ugyanakkor kárt is okozott, ártott, belülről bomlasztotta mindazt, amit az óhazából magukkal hoztak, ami becses volt számukra, amihez görcsösen ragaszkodtak.
24-25. oldal
– Magyar? Az meg mi?
– A legveszettebb fajta. Legjobb velük szóba sem állni. Csak bajt hoznak az emberre.
334. oldal
A négy elemi iskolai évet viszonylagos védett környezetben töltöttem, nem éreztem az antiszemitizmus növekedését. Annál megdöbbentőbb volt találkozni a zsidógyűlölettel, amikor tízévesen gimnáziumba mentem, éppen 1933-ban. A zsidók az elemi iskolákhoz hasonlóan a magyar középiskolákat sem látogathatták [Erdélyben, Kolozsváron*], s mivel zsidó gimnázium nem volt, ezért egy románba mentem. Mintegy huszonöt gyerek járt az osztályba, közülük körülbelül húsz volt román, egy német, egy magyar és három magyar zsidó volt. Egy év elteltével tudtam már románul, két-három év elteltével pedig teljesen perfektül. De azért csak magyar zsidó maradtam: kétszeresen gyűlölendő, hiszen a magyarokat is kirekesztették. A többségében román népességű Erdély évszázadokon át a Magyar Királysághoz tartozott, a nacionalista magyar vezetés pedig alacsonyabb rendűként kezelte a románokat. Az első világháború után, amikor Erdélyt Romániához csatolták, aligha várhatott jobbat a magyar népesség a nem kevésbé nacionalista román vezetéstől. A románok és a magyarok pedig, mint ahogy az erdélyi szászok is, egyek voltak antiszemita meggyőződésükben.
Nem mintha bárkit elutasítottak volna, aki zsidó – a népesség többsége valószínűleg inkább közömbös volt a zsidó kisebbséggel szemben. Miután azonban a Német Birodalomban megszilárdult a náci hatalom, Kelet-Európában is hozzátartozott a jómodorhoz a radikális jobboldaliság. Hitler sikeres volt, a siker pedig tekintélyt szül. A sovinizmus és a radikális jobboldaliság „haladónak” számított, a nemzetiszocializmus és „az új európai rend” pedig egy állítólag jobb jövő vezércsillagának. A misztikus-nacionalista szélsőjobboldali mozgalom, a Vasgárda ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolt a román értelmiség többségére, a főiskolások pedig csaknem mind tagjai voltak a gárdának: divatosnak és korszerűnek számított az ő „vér és föld”-zsargonjukat használni. Az osztálytársaimtól még valamennyire meg tudtam védeni magamat, ám a nálam sokkal erősebb, felsőbb osztályba járó fiúk- főleg a gimnázium első két-három évében – gyakran megvertek. A tanároknál panaszkodni méltatlannak számított, amellett a tanárok többsége szintén antiszemita volt; igazságos bánásmódot csak kevesüktől lehetett várni. Megrendülten gondolok mindkét matematikatanáromra, Ionescura és Murairura: ők a román értelmiség azon elenyésző kisebbségéhez tartoztak, akik a végsőkig megőrizték integritásukat. Ahogy Magyarországon, úgy Romániában is volt egy kulturált és felvilágosult polgárokból álló, a tagjai számát tekintve azonban túlságosan vékony réteg, amely immunis maradt a nemzetiszocializmussal szemben.
20. oldal
– Két évvel ezelőtt Szabó érdekes felfedezést tett. A tiszta matematikáról az évek során átnyergelt az elektronikára, akusztikus energiára és mindenféle érdekes kapcsolódó területre. Magyarország élen jár ebben. Az a színes kocka, amivel mindenki játszik jelenleg, magyar találmány. Gondolom, a magyarok azért akkora szakértői a számoknak, formáknak és dimenzióknak, mivel olyan nyelvet beszélnek, amit kevesen értenek. Jelenleg van egy magyar matematikus, aki közel jár ahhoz, amit valaha lehetetlennek hittünk. A küszöbén áll annak, hogy négyszögesítse a kört. Vagy körösítse a négyszöget? Mindegy.
– Csak egy magyar képes rá, hogy utánad lépjen be a forgóajtóba, de előtted lépjen ki – idézte Adrian.
300-301. oldal
A magyarok kevesen vannak, de szeretnek olvasni, más örömük sincs. Ennek szolgálatára emelték a kétezres évek elejétől az egyre szaporodó könyvpalotákat, az eszképizmus templomait, ahol minden van, a csúf, nyomasztó dolgok némileg takarásban – a valóságtól való menekülés eszközei viszont mázsaszámra, halmokban, elöl. Utazni, főzni, álmodozni, vagy csupán távoli országokról és különleges ételekről ábrándozni – ez mindenki vágya. Csak ne itt, csak ne most, csak ne így.
209-210. oldal
Végül is minden matematika közös munka, mert – Newton szavaival élve – minden matematikus óriások vállán áll. (Paul Winkler, a Lucent Technologies matematikusa, aki dolgozott Erdőssel, átfogalmazta Newton mondását: "Én azért látok egy kicsit messzebbre, mert magyarok vállán állok.")
129. oldal, Dr. Erdős Pál prímszámai