Magnus Bane személy
– Isten hozta önöket a megfáradt árnyvadászok számára létesített Szent Magnus szeretetotthonban! – mondta mély hangon, és szélesre tárta a karját. – A vendégszobák arra vannak. Ne feledkezzenek meg a lábtörlő használatáról!
Idézetek
Guadalupe Santiago vagyok – mondta. – Ön pedig… – Felemelte a kezét. – Nem tudom, mi a megfelelő szó önre. Varázsló, mágus.
– Használhatja a „boszorkánymester”-t, ha úgy tetszik.
7. oldal
A nő elővett egy sötétzöld mappát a táskájából, majd odaadta Magnusnak, hogy böngéssze át a benne található szerződést. A boszorkánymester két szerződést már aláírt a héten: az egyiket egy fa törzsébe vésték egy németországi erdőben az újhold fényénél, a másikat pedig a saját vérével írták. A mondénok igen különös igényekkel tudtak előállni.
12. oldal
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Mit vegyünk egy árnyvadásznak, akinek mindene megvan? 92% (és akivel amúgy sem járunk)
– A Pokolba? Nem egészen erről van szó – vágott a fiú szavába Azmodeusz. – Mint Magnus említette, Edom az én birodalmam. Lilthtel osztoztam rajta, aztán a fattya pusztasággá változtatta, szétverte az erődömet… Minden romokban hever odakint. Te meg kinyírtad a lakók felét a szkreptónnal.
562. oldal, 23. Júdás csókja (Könyvmolyképző, 2015)
„Perhaps I think I will enjoy going to the devil,” said James Herondale, and his eyes burned like the fires of Hell, enticing, and promising unimaginable suffering. „Though I see no need to take anyone else with me.”
No sooner had he spoken than he vanished, to all appearances softly and silently stolen away by the night air, with no one but winking stars, the glaring streetlamps, and Magnus as witnesses.
This was extraordinary beauty, beauty unlike the beauty of most mortals.
In the stained and filthy ruin the house had become, she shone like a pearl. Her hair was the color of a pearl too, palest ivory with a sheen of gold on it, and her skin was the luminous pink and white of a seashell. Her lashes were thick and dark, veiling eyes of deep unearthly gray.
Magnus drew in a breath. Tatiana herd him and looked over, smiling a triumphant smile. „She's glorious, isn't she? My ward. My Grace.”