Magna Cum Laude: Vidéki sanzon zene
Idézetek
401-402. oldal, November 18., péntek (Ciceró, 2012)
Haller felült a tanári asztal tetejére, a közönségnek háttal, velünk szemben, mi pedig, ahogyan a teremben is ülünk, elfoglaltuk a helyünket, azzal a különbséggel, hogy székek helyett mi is a padokra ültünk fel. Cortez gitárral, Ricsi basszgitárral, Zsolti pedig kézi dobbal, mi, többiek csak úgy, magunkban. A fellépőruhánk egyszerű volt, farmer, fehér póló, Szent Johanná-s kitűző és Converse. Semmi csicsás dolog, csak a szokásos. A közönség fürkészve várta, hogy mi fog történni, a tanárok a terem szélén, összefont karral néztek minket, Máday pedig az ideg-összeroppanás határán állt. Aztán Zsolti számolt, és egyszerre kezdtük el, hogy : „na na na, na na na na na”. Ekkor még hangszer nélkül, csupán „nanázva” csendült fel a dal, de azonnal mindenki felismerte, és végigsöpört a tapsvihar és füttykoncert az egész termen. Mindannyian mosolyogva néztünk körbe, Máday megkönnyebbülten felsóhajtott, Kardos büszkén biccentett felém, Tölgyessy és Barka tapsolt, Gondos nem értette, mire ez a nagy öröm, Vladár félreállva figyelt minket, aztán Cortez megpengette a gitárját, és elkezdtük a dalt.
427-428. oldal, December 3., szombat (Ciceró, 2012)
