máglya tárgy
Idézetek
– […] Olyan emberek, akik a tűzre vetik a könyveket, megkínozzák ellenfeleiket és máglyán égetik az eretnekeket, nem lesznek képesek szilárd alapokra támaszkodó házat építeni.
83. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Lepakoltuk a hullákat a kocsikról, szépen egymásra – egy réteg hulla, egy réteg szurkos talpfa. Egy réteg, másik réteg… És így reggeltől estig, készítettük a máglyákat. Máglyákat a… hullákból… A hullák között voltak még, akik éltek, és mondani akartak nekünk valamit. Valami szavakat motyogtak. De nekünk nem volt szabad megállnunk ilyenkor…
Szvetlana Alekszijevics: Utolsó tanúk 96% Gyermekként a második világháborúban
Nem tudok héberül, de ma reggel a zsinagógában a szertartás alatt végig a szent Tóra portugál fordítását olvastam. Egymást érik benne a csodák. Isten kettéválasztja a Vörös-tengert, csapásokkal sújtja az egyiptomiakat, égő csipkebokor álcájában beszél. Miért akkor, a Tóra idején történt az összes csoda? Mondják meg nekem, miért ért véget a csodák kora? Talán a mindenható, hatalmas Isten aludni tért? Hol volt ez az isten, amikor apámat elevenen megégették? És milyen indokkal! Mert pontosan ennek az istennek a szent könyvét oltalmazta? Istennek talán nem állt hatalmában, hogy megóvja apámat, aki annyira tisztelte őt? Ha ez a helyzet, kinek kell ilyen gyönge isten? Netán Isten nem tudta, hogy apám tiszteli? Ha ez a helyzet, kinek kell ilyen tudatlan isten? Vagy elég hatalmas volt ahhoz, hogy megóvja apámat, de másként döntött? Ha ez a helyzet, kinek kell ilyen szeretetlen isten?
71. oldal
→ |
---|
Ó hol a vége, hol a vége?
Mikor állok meg egyszer végre?
Az erő, ami földre gázol, –
hol késik az utolsó mámor?
A játékaim összetörtem,
ködös, magányos út előttem.
S ha kényes szivem föllobog,
én akkor is magam vagyok.
A páncélom bohócsapka,
két tág gyerekszemem alatta
némán panaszol könnyesen.
Mi történt velem, kedvesem?
A hamvát ifju szépségemnek
teritettem eléd szőnyegnek,
nagy szemem hivő villanását,
könnyel megvert, bús ragyogását,
hajam szőke, hercegi selymét,
szűz testem érintetlen kelyhét
dobtam égni a Te máglyádra,
hogy ízzóbb, szebb legyen a lángja.
Szivem piros, zuhogó vérét
térden csúszva emeltem hozzád,
s az áhitatom tömjénfüstje
hozta közel arcomhoz orcád –
Élet!
Az ifjuságom nem volt csalás,
a hajam selyme sem volt csalás.
Szivem vére részegen omlott
és mégis minden úgy elromlott.
Gőgös lettem, érintetlen,
halódó szivem rossz, kegyetlen.
Az erő, ami földre gázol, –
hol késik az utolsó mámor?
1927 PEST
[…] Johan van Ganzen, miért bűnhődnek az eretnekek máglyahalállal?
– Mert az egyház nem onthat vért, Constant testvér – felelte Johan kötelességtudóan.
– Kitűnő – mondta a barát. – Igazán örvendetes, hogy nem hiába szórok gyöngyöt a disznók elé. És azt is meg tudja mondani nekem valaki, mit jelent az, hogy in effigie kivégezni?
Jeroen hamarosan már nem is hallotta, mi hangzik el a teremben. Képzeletében vad képek kergetőztek egy csuhájától megszabadult, ocsmányul kövér Constant testvérről, amint éppen elnyeli egy hatalmas kardfogú szárnyas hal, amely egy remeterák házából siklik elő. Élvezettel színezte ki magában a jelenetet. Azután pedig további szörnyűségeket eszelt ki, amivel a barátot és Erik Lubbertet megbüntethetné.
Milyen kár, hogy nem igaziból boszorkány a nővérem, gondolta némi cinizmussal, ami nem kimondottan volt jellemző a korabeli fiúkra, különben valóra válthatná ezeket a mesés látomásokat…
53-54. oldal
John Vermeulen: Gyönyörök kertje 82% Hieronymus Bosch élete és művészete
IFJÚ: Sok rosszat meséltél, ami serdülőkorod idején történt; sohasem történt valami kellemes is abban az időben?
ÖREG: Sok kellemes dolog történt. Abban az időben volt ugyanis a dicsőséges és nagy konstanzi zsinat, amely az Úr 1415. esztendejében kezdődött, s amelyen létrejött az egység, és véget ért a szörnyű egyházszakadás, amely harmincnyolc évig tartott. Ezen a zsinaton megfosztották címétől azt a hármat, aki pápának tartotta magát, és egyetlenegyet választottak, mégpedig a kölni Mártont, ki jól kormányozta az Egyházat tizenhárom évig, és vezetése idején békét teremtett. Ez a konstanzi zsinat az Úr 1418. évében fejeződött be. Azután az Úr 1421. esztendejében Szent Gergely napján megégettek minden zsidót Ausztriában, aki nem akart megtérni; én meg Bécsben ott voltam a tűz környékén. A zsidók lenyelték kincseiket, s azt a diákok és mások megtalálták a hamu között.
Leibici Márton SENATORIUM DIALÓGUS AZ ELMÚLT IDŐKRŐL (1464) (Részlet)
A temetések a gallok műveltségi színvonalához képest pompásak és költségesek: amiről feltételezik, hogy a halottnak életében kedves volt, azt mind a máglyára hordják, így az állatait is, sőt, az igazán nagyszabású temetéseken nem is olyan régen még legkedveltebb szolgáikat és clienseiket is a halottal együtt égették el.
141. oldal, Feljegyzések a gall háborúról, Hatodik könyv (Magyar Helikon, 1974)
Iulius Caesar: Iulius Caesar feljegyzései A gall háborúról / A polgárháborúról
[…] a többi reneszánsz mágushoz hasonlóan Bruno is lobbanékony, epés természetű ember volt, hajlamos arra, hogy inkább bajba sodorja magát, semmint elkerülje. A Bruno körüli bonyodalom odáig fajult, hogy 1592-ben letartóztatták, és az inkvizíció kezére adták. Majd nyolcévnyi raboskodás és vallatás után 1600-ban Rómában máglyán megégették. […] Sokan gondolják úgy, hogy Brúnót a tudományos teóriái miatt égették meg, és ezzel a tudományos fejlődés mártírjává vált.
Azonban a brit kutató, Frances Yates Giordano Bruno és a hermetikus hagyomány című könyvében arra mutat rá, hogy Brúnót nem a tudományos elméletei okán végezték ki, mert – mint Yates állítja – ő valójában nem volt tudós. Sokkal inkább mágus volt – épp olyan, mint akikről a korábbiakban értekeztem. Csakhogy sokkal vékonyabb szál fűzte a kereszténységhez, mint a többieket. Az inkvizíciónak azt mondta, hogy a katolikus vallás »megörvendezteti őt is, mint bárki mást«, de hozzátette, hogy sok baj van vele – mi tagadás, elég lagymatag védőbeszéd egy olyan törvényszék előtt, amelynek megvan a hatalma arra, hogy bármikor máglyára küldje.
184-185. oldal, 6. fejezet - A reneszánsz bölcsei
Richard Smoley: Tiltott hit A gnoszticizmus öröksége – Az evangéliumoktól a Da Vinci-kódig
→ |
---|