Madeleine (Maddy) Montrose személy
Idézetek
– Llanfairpívllgwyngyllgogerychwymdrobwllllantysiliogogogoch – kiáltotta Maddy néni, mire Xemerius, Nick és én döbbenten meredtünk rá.
– Na, ez teljesen begolyózott – állapította meg Xemerius. – Már délután is feltűnt, amikor olvasás közben mindig ott nevetett, ahol nem volt semmi vicces.
164. oldal
– Micsoda? – Anya kissé elpirult. – És mit válaszoltál neki?
– Hát azt, hogy már ősidők óta nem randiztál senkivel, és az utolsó férfi, akivel találkozgattál, mindig a lába közét vakargatta, amikor azt hitte, senki nem látja.
[…]
– Ó, csak nem arról a jóképű bankárról beszéltek, akivel Arista akart összeboronálni? Mr. Itchmanről? – szólt bele Maddy néni. – Azok egészen biztosan lapostetvek voltak.
Leslie vihogott.
– Hitchmannek hívták, Maddy néni. – Anya megborzongott, és a karját dörzsölgette. – Még szerencse, hogy nem vizsgáltam meg közelebbről azokat a lapostetveket.
114. oldal
– Llanfairpívllgwyngyllgogerychwymdrobwllllantysiliogogogoch – kiáltotta Maddy néni, mire Xemerius, Nick és én döbbenten meredtünk rá.
– Na, ez teljesen begolyózott – állapította meg Xemerius. – Már délután is feltűnt, amikor olvasás közben mindig ott nevetett, ahol nem volt semmi vicces.
– Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch – ismételte Maddy néni, az arca sugárzott a boldogságtól, és egy citromos cukorkát tett a szájába.
– Ez volt annak a walesi városnak a neve, ahonnan a házvezetőnőnk jött. És még mondja valaki, hogy nem jó a memóriám!
Először is: néha okosabb, ha az ember tudatlan marad. Másodszor: tényleg nagyon-nagyon örülnék ha hoznál végre egy doboz citromos cukorkát.
56. oldal
– Az a lényeg, hogy Charlotte semmit sem vett észre az egészből – jegyezte meg Leslie.
– Nem, nem. Miatta nem kell aggódni. Dúlt-fúlt, és visszavonult a szobájába, csak mert ki mertem rakni a „kártyaolló” szót.
– És amint tudjuk, az egy olyan olló, amivel kártyákat lehet szétvágni – rikkantotta Xemerius. – Bármi legyen is a célunk vele, egyetlen háztartásból sem hiányozhat.
116. oldal
– Olyan szívesen játszanék megint szókirakót!
Charlotte a szemét forgatta. – Legutóbb is ki kellett zárnunk téged a játékból, mert ragaszkodtál hozzá, hogy a „fülesmacska” szó valóban létezik.
– Igen, mert létezik is! Az egy olyan macska, amelyiknek van füle. – Maddy néni felállt, és belekarolt Charlotte-ba. – De nem ragaszkodom hozzá, felőlem ma ki is hagyhatjuk.
– Mint ahogyan az „ugrómadarat” és a „tehénlevet” is – tette hozzá Charlotte.
114. oldal
A nagynéném sugárzó pillantást vetett rá. – Maga mindig olyan gondoskodó, kedvesem!
– Az a feladatom, hogy mindannyiukról gondoskodjak, asszonyom – válaszolta Mr. Bernhard. – Ezt megígértem az ön testvérének, mielőtt meghalt.
162. oldal
– Badarság! – tiltakozott Maddy néni. Köntöst viselt, és a kandalló előtti karosszékben üldögélt felhúzott lábbal, mint egy kislány. – A reggelit akár ki is lehet hagyni. Ezzel a módszerrel egy csomó kalóriát meg lehet spórolni, amit azután este befektethetünk egy pohárka borba. Vagy kettőbe, vagy háromba.
– Úgy tűnik, az alkohol szeretete családi vonás – jegyezte meg Xemerius.
– Igen, és ez meg is látszik az alakján – suttogta Glenda néni.
– Lehet, hogy egy kicsit kövér vagyok, de süket még nem, Glenda – háborodott fel Maddy néni.
– Áruló! – kiáltott fel Maddy néni. – Ezután várhatod, hogy én bármit is elmondjak neked!
– Miféle kronográfot? – kérdezte Nick.
– Az egy olyan időgép, amivel Charlotte-ot a múltba küldik – magyaráztam. – És Charlotte vére úgymond az üzemanyag.
– Hú, ez durva! – mondta Nick, Caroline pedig nyüszíteni kezdett: – Fúúúj, vér!
– A kronográffal a jövőbe is el lehet utazni? – kérdezte Nick.
Anya felsóhajtott.
– Most nézd meg, mit műveltél, Maddy néni!
– Ezek a te gyerekeid, Grace.
56. oldal, 3. fejezet (Könyvmolyképző 2010)