Máday Emília személy
Idézetek
Az aulában Máday kiszedte a sorból Dave-et és Macut, amiért a halloween buliról készült képeket úgy töltötték fel a netre, hogy gondolatbuborékokba mindenféle hülyeséget irkáltak.
305. oldal, November 2., kedd (Ciceró, 2011)
– Mi ez a lárma? – lépett be Máday a terembe, mire mindenki odakapta a fejét.
– Csóközön – intett Zsolti.
– Nagy Pavarotti Zsolt! Miért hallom a hangodat a másik épületben?
– Mert nagyon tetszik engem szeretni – felelte Zsolti.
313. oldal, Október 26., szerda (Ciceró, 2012)
A fél osztályunk az ablakban állt, mire az udvaron a szülőktől és a családtagoktól búcsúzó Máday felnézett a termünkre.
– 12/b! Ti dobtátok ki a plüsst? – ordította.
– Mi? – kérdezte Ricsi kihajolva az ablakon. – Mi nem. Az a-sok voltak! – üvöltötte.
– Nem is erre néz az ablakuk! – kiáltott fel ránk Máday.
– Ugye? Most nézze meg, milyen cseles társaság! – felelte Zsolti, aztán bejöttünk az ablakból, mielőtt még Máday válaszolhatott volna.
262. oldal, Május 4., péntek, 8/2. (Ciceró, 2013)
– Bencze Virág, rácsaptad a kezedre az ajtót, vagy fekete körömlakkot látok az ujjadon? – bökött vonalzójával felénk. Virág zavartan zsebre vágta a kezét, még a magazint is elejtette. – Sejtettem. Gyerünk az irodámba! – intett Máday. Szegény Virág holtsápadt arccal követte.
Tíz perc múlva Virág szomorúan jött be a terembe, körömlakklemosó szagfelhőt húzva maga után.
– Ez annyira nem igazságos! Miért ne lehetne fekete körömlakkot használni? Talány törvény tiltja?
– Pontosan – lépett hozzánk Arnold, pont a csengetéskor. – A házirendben benne van.
230. oldal, November 4., kedd (Ciceró, 2010)
– Az iskolaújsághoz készítsünk fotót, arra gondoltam, a könyvtárban kiváló fénykép készülhet. – Tessék? – hőköltem hátra.
– A júniusi számba természetesen betesszük a képedet.
– Jaj, ne – ráztam meg a fejem. Máday amolyan „jó, megértem hogy feszengsz, de akkor is az van, amit én mondok” mosollyal nyugtázta a nyafogásom, aztán elengedett. Virággal felballagtunk a lépcsőn, közben beszámoltam a helyzetről.
– Juj, de jó! Lesz rólad fotó a suliújságban! Ez totál menő! Hú, figyi, csináljunk olyan képet, amikor a szád elé teszed a kezed, és emósan nézel felfelé. Na?
– Izé – néztem Virágra összeráncolt szemöldökkel –, nem is tudom.
334-335. oldal, Május 13., szerda (Ciceró, 2010)
– Máday – sziszegte Virág, de késő volt. A következő pillanatban fülsüketítő kiabálástól visszhangzott az egyébként is zajos aula.
– Felmayer Dávid, azonnal tedd el a telefonod! – üvöltött Dave-re.
– De igazgatóhelyettes asszony, fontos hívásban vagyok – kezdte Dave.
– Engem az sem érdekel, ha a Wall Streettel beszélsz, ez egy iskola, elteszed vagy én teszem el!
Dave „majd visszahívlak, apu” köszönéssel eltette a telefont.
19-20. oldal, Szeptember 1., kedd (Ciceró, 2010)
A gyér napsütésben csendben hallgattuk a sulirádiót, ahol éppen egy Limp Bizkit-dal üvöltött. Amíg Máday oda nem ért a stúdió ajtajához, és dörömbölni nem kezdett. Hallottuk, ahogyan a rádiósok elköszönnek tőlünk, aztán eltorlaszolják a bejáratot. ☺
194. oldal, Március 5., péntek (Ciceró, 2011)
Hazaindulás előtt Karcsi visszaadta a fényképezőgépem (lelkesen kattogtatott, majdnem betelt a memória), úgyhogy elalvás előtt még feltöltöttem a képeket a gépemre, és diavetítéssel hagytam, hogy végigjátssza. Miközben vigyorogva, néha pedig hangosan felnevetve figyeltem a képeket, a mellkasomat furcsa, szorító érzés járta át. Rengeteg kép készült. Ahogy ülünk a lelátó harmadik sorában. Cortezzel beszélgetek. Cortezzel egy gyors csók (titkos iskolai puszi, előfordul…☺️). Ricsi és Virág, mögöttük Zsolti a karját feszíti be. A rockerek úgy tesznek, mintha fojtogatnák Karcsit. A rockerek tényleg fojtogatják Karcsit. Máday fejbe csapja a rockereket, Karcsi a nyakát fogja. Az a-s osztály rezzenéstelen arccal figyel minket. Mi röhögünk. Dave és Kinga, ahogyan egymás kezét fogják. Kata és én, miközben beszélgetünk. Jacques és Gábor a színpadon. Jacques és Gábor felengedi a színpadra Katát és Flórát. A diákok ennek nem örülnek. Bálint odaindul hozzánk. Ricsi elküldi. Bálint visszafelé megy. A tánctéren Kinga, Virág és én. Mindhárman feltartott kézzel énekelünk. Ohó, ez nem semmi. Van egy képem Kingáról, amikor felszabadult és boldog. Wow. Nem fog örülni. Végül egy halom gusztustalan fotó után (a fiúk kajacsatáztak) pár kép csak úgy, rólunk, ahogy ülünk a lelátón. A harmadik sorban. 12/b. ☹️
112-113. oldal, Január 28., péntek, 8/1. (Ciceró, 2013)