!

Máday Emília személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz

Idézetek

>!
chibizso

     – Mit kell azon érteni, hogy az én bekerülésem még ma reggel is kérdéses volt?
     – Azt, hogy a bekerülésed még ma reggel is kérdéses volt – felelte Arnold Máday helyett.

96. oldal, Szeptember 12., péntek (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Máday Emília · Neményi Arnold · Szatmáry Kinga
8 hozzászólás
>!
vgabi SP

     – Ez nem igaz! Tizenegyedikes diákok vagytok! Az egyiknek pisilnie kell, a másik hányni fog, a harmadik élesztőt eszik… – csóválta a fejét Máday, aztán, amikor leesett neki, hogy mit mondott, Zsolti felé kapta a fejét. – Mit művelsz? Azonnal tedd azt le, mert rosszul leszel!

428-429. oldal, Május 2., hétfő (Ciceró, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Bencze Virág (Emó) · Máday Emília · Nagy Zsolt
>!
vgabi SP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Mikor benyomtam a lejátszás gombot, reméltem, hogy azért nem lett túl durva. Reméltem? Ugyan már. Tudtam, hogy mindenkinél kiveri a biztosítékot, hiszen rólunk van szó! A videó elindult, a legeslegelső kép Ricsi, ahogyan belefejel a kamerába, majd rögtön azután elindul a Papa Roach Last Resort című dala, és egyszerűen mindenki megőrül a felvételen. Andris és Robi ugrál, Kinga vörös fejjel ordít, Gábor idegesen csapkod Dave felé, aki a szabad kezével (amelyikkel nem kamerázik) a fülét pöckölgeti. Én a padomon ülve olvasok, majd visszadobom az ölembe esett szendvicset (?), Virág a székén ugrál (eredetileg egy Kispál és a Borz számra, de, ugye, ez ezen a felvételen nem hallatszik), Cortez lesöpri a padjára rakott papírokat, Ricsi meg páros lábbal tapos rajta. Zsolti a terem végéből nekifut, és kitartott karral leveri a csontváz fejét, majd pankrátor módjára rá is ugrik a földön heverő Carlosra. Ezután bevágások kajacsatáról, üdítőköpködésről, mutogatásról a kamerának (cenzúra, Dave kikockázta), metálvillák és kinyújtott nyelvek (Andris és Robi), lökdösődés (Karcsi a termünkben járt), Macu a felmosórongyot lóbálva próbál ninjitsuzni (valami japán harcművészet), Zsolti azonnal felveszi vele szemben a harci pózt, majd vágóképek következtek arról, hogy milyen sora van nálunk Carlosnak, a csontváznak. Virág megöleli, én kezet fogok vele (nálam maradt a karja), Zsolti belenyúl a szemébe, Andris és Robi bordán csapják, Kinga megpróbálja visszatenni a fejét, Cortez napszemüveget ad rá, Ricsi lefejeli, Jacques és Gábor pedig két oldalról átkarolják, amolyan „haveri” stílusban. A zene véget ért, az utolsó kép, immáron hanggal, hogy felröhögünk valamin a teremben, aztán elsötétül a jelenet. Itt azt hittem, vége, és már ki akartam nyomni, amikor még egyszer kivilágosodott a képernyőm, és Máday jelent meg, ahogyan a termünkben áll a tanári asztal mellett.
     – Tizenegyedik bé! Elegem van belőletek! – mondja idegesen. És ekkor tényleg véget ér a felvétel.

207-208. oldal, Február 27., vasárnap (Ciceró, 2012)

1 hozzászólás
>!
vgabi SP

Magamról: Újabban verseket írok.
Íme egy gyöngyszem:
"Ott áll, Ő, Máday Emilia, feje mindig lila.
Ugyan Emilia, ne legyen ránk pipa!"
by Nagy Zsolt

8. oldal (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Máday Emília · Nagy Zsolt
>!
vgabi SP

     – Pósa, Antai-Kelemen! Eltenni a deszkákat!
     – Igazgatóhelyettes asszony, nem csináltunk semmit! – esküdözött Ricsi, pocsék színészi alakítást nyújtva.
     – Hogyne! Akkor csak képzeltem, hogy egy diák leugrik a lépcsőről!
     – Talán a sok stressz – vakargatta az állát Dave, mire Máday homlokán kidagadtak az erek.
     – Felmayer, ne szemtelenkedj!

244. oldal, Október 12., hétfő (Ciceró, 2010)

>!
Anó P

     – Van egy túszunk is! – kiáltotta Macu.
     – Tényleg! Köszönj szépen Máday néninek! – ragadta meg Zsolti Karcsi karját, akit addig nem is vettem észre.
     – Szia, Karcsi – mosolyogtam rá, aki már megint túszul esett nálunk. Sokadszorra. ☺
     – Szia, Reni – köszönt vissza zavartan, aztán Zsolti oldalba bökte, mire Karcsi megköszörülte a torkát. – Üdvözlöm, Máday igazgatóhelyettes asszony!
     – Te vagy az, Karcsi? – kérdezte Máday a folyosóról.
     – Igen. Ne tessék aggódni, jól vagyok. Azt mondják, kapok inni és enni is, meg hogy nem bántanak, ha teljesítik a követeléseiket – magyarázta.
     – Ez őrület! Azonnal fejezzétek be a hülyéskedést, óra van! – ordította Máday.
    Eközben Dave odaadta Karcsinak a telefonját, aki a kijelzőre meredt és olvasni kezdte:
     – Kérnek egy pizzát.
     – Hogyan??? – hallottam Máday döbbent hangját. Ricsi megrázta a fejét és kikapta Karcsi kezéből a telefont, hogy átírja. A következő pillanatban mindenki vadul nyomkodni kezdte a saját mobilját, így Karcsinál rövid időn belül egy halom készülék volt, tele kéréssel.
     – Négy pizza – olvasta fel. – Az egyik teljes kiőrlésű lisztből készüljön – pillantott Zsolti felé, aki büszkén biccentett. – Kérnek még… Egy nap igazolt lógást – olvasta fel Karcsi – hálózati kulcsot az iskola wifi rendszeréhez, hogy ne kelljen mindig feltörni – folytatta. Egyébként ez Dave kérése volt. – Kérik az igazolatlan órák eltörlését. – Szeretnének egy kis kecskét kabalaállatnak – mondta Karcsi, aztán összeráncolt szemöldökkel körbenézett.
     – Emó, te sötét vagy – csóválta a fejét Ricsi. – Ezt kérted?
     – Ühüm. Az oan vicces lenne. Ülhetne, mondjuk, ott, a sarokban – ábrándozott Virág.
     – Ki kér kecskét? – kérdezte kintről Máday.
     – Virág – skandáltuk egyszerre.
     – Miért nem lepődöm meg ezen? – dünnyögte Máday.

221-222. oldal, Október 10., hétfő (Ciceró, 2012)

Hirdetés
>!
zsorzset

    Hiába próbáltam tovább magyarázni, hogy problémafám egyik ágán akadtak fent, miközben a gyökerénél rohad az egész, Kinga és Virág a „hónapforduló" jelentőségén vitáztak, én meg nagyokat sóhajtva ücsörögtem a táskámon. Egészen addig, amíg Máday be nem rontott a mosdóba.
     – Felállni! – szólt ránk, mire engedelmesen felpattantunk. – Kezeket – utasított. Automatikusan előrenyújtottuk mindkét karunkat, az ig. helyettes pedig megszagolta az ujjunkat, és szemügyre vette, hogy nem „sárga-e”, majd nagyokat szippantott a levegőből. Ez egy mosdóban elég rémisztően hat, de mindegy.
     – Rendben, negatív a cigaretta teszt – bólintott, és már ki is viharzott a mosdóból.
    Vele kapcsolatban azon se lepődtünk volna meg, ha tigrisbukfencben érkezik, és katonai sisakjára ágak és gallyak vannak tűzve. A Szent Johannában régóta az a pletyka terjeng, hogy Máday idegenlégiós kiképzőtiszt volt. Hát nem tudom. ☺

76-77. oldal, Január 24., hétfő (Ciceró, 2012)

>!
Melchiadesian

Máday Emília – aki reggel az aulában csekkolta a ruházatot – szólt pár szót a folyamatosan bővülő és alakuló házirendről, mint például hogy tervezi belevenni a mindenféle technikai újdonságnak számító lejátszók listáját. Az ofő csendben elmagyarázta közben, hogy a diákok minden lehetőséget megragadnak arra, hogy kijátsszák a házirendet, például a „discman használata tilos tanóra közben” szerintük egyáltalán nem vonatkozik az mp3 lejátszóra, és az „mp3 lejátszó használata tilos tanóra közben” nem vonatkozik az iPodra. És így tovább. Ezért a házirend állandóan bővül, az igazgatóhelyettes pedig folyamatosan a netet böngészi, hogy képben legyen a legújabb lejátszókkal. Szerintem ez vicces. :)

28. oldal, Szeptember 1., hétfő (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Haller Endre · Máday Emília
3 hozzászólás
>!
Hyacinth

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Már egy ideje a suli előtt ácsorogtunk, amikor a többiek döbbenten felröhögtek, mire én is odakaptam a fejem.
     – Hallod! Zsák húzta, ezt nem hiszem el! – kapott a szája elé Zsolti.
     – Mit? – forgolódtam. Aztán megláttam.
    Francia osztálytársunk lassan sétált a suli felé a napsütésben, és visszamosolygott az őt néző emberekre. Nem fogok hazudni. Csupán egy térdig érő fürdősortot viselt, nyakában pedig színes törülköző lógott. Szemét napszemüveg takarta, kezében focilabda.
     – Oké, valaki mondja el, hogy pontosan mi történik – kértem riadtan, mert attól tartottam, Jacques egyszerűen megőrült.
     – Úgy látszik, Zsák barátunk mára szánta a saját balhéját – röhögött Ricsi, majd ujjait a szájába dugta, és őrült füttyögésbe kezdett. És akkor megértettem. Jacques borítékjában minden bizonnyal az volt, hogy jöjjön így suliba, és mivel az időjárás kezd romlani, az utolsó nyári napokon szerette volna véghezvinni a tervét. A döbbenetből fel kellett ocsúdnom, merthogy én vagyok a fotós. Egy pillanat alatt kirántottam a táskámból a fényképezőgépem (na, nem mintha nem készült volna ezer kép mobilokkal), és készítettem a fotókat.
    Jacques mosolyogva intett nekünk, aztán felsétált a lépcsőn, és belépett a suliba. Mi pedig azonnal követtük, mert erről nem akartunk lemaradni.
    A portás pislogás nélkül nézte, ahogyan a sortot viselő diák átmegy az aulába. Máday a Jeanne d'Arc-szobor mellett állva éppen az egyik kilencedikes lányt (Gabit) osztotta, amiért lila körömlakkal volt kifestve a körme, amikor a bejárat felé pillantott. És tátva maradt a szája. Mádayt nehéz meglepni, de erre azért ő sem számított.
     – Bonjour! – köszönt kedvesen Jacques, és ügyet sem vetve az őt bámuló diákokra, továbbsétált.
     – Chatelain! – ordította Máday, amikor némileg magához tért a sokkból, de addigra Jacques már elérte az udvarra vezető ajtót, és kilépett. A diákoknak több se kellett, mindenki utánaindult, így Máday is csak tolongott a nagy tömegben, pedig gyanítom, ő elsőként szeretett volna a nyomába eredni. Az udvarra kiérve még mindig folyamatosan fényképeztem, Jacques pedig a pad mellé lépve egy megfelelő helyet választott a füvön, ráérősen leterítette a törülközőjét, és kifeküdt napozni. Mindenki szakadt a röhögéstől, az ablakokban megjelentek azok a diákok, akik egyébként a termekben voltak, de a hangzavarra felfigyeltek, úgyhogy ők is „húúú”-ztak meg tapsoltak. Jacques pedig csak napozott.
     – Mi a bánat folyik itt? – tört utat magának Máday – Chatelain, ez nem a francia Riviéra, mégis mit képzelsz magadról? – lépett mellé az ig. helyettes, és totál kiakadva nézett le rá.
    Jacques napellenzőként a homlokára tette a kezét, és kissé megemelte a fejét, hogy lássa, ki takarja el a napot. Aztán megkérte Mádayt, hogy álljon kicsit arrébb.
     – Ebből elég lesz! Jacques Chatelein! Neked teljesen elment az eszed??? – ordította – Kelj fel!
     – Non – rázta meg a fejét Jacques.
     – Nem mondom még egyszer – hajolt le Máday, megragadta a törülköző sarkát, és elkezdte kirángatni alóla. Erre Jacques utánakapott, és elkezdték rángatni a strandtörölközőt.
     – Mi a… – lépett mellém Kinga – Ah. A küldetés – jött rá egy pillanat alatt. – Vajon ki volt az az idióta, aki ezt kitalálta? – Mindketten Zsolti felé felé néztünk.
     – A fenébe, lánynak szántam ezt a feladatot. Mindegy, így se rossz. Nézd, Máday hogy rángatja. Muhahaa! – magyarázta Davenek.
    Miért nem lepődtünk meg, hogy Zsolti volt az ötletgazda? Az egész suli az udvarra koncentrált, és óriási röhögéstől meg füttyögéstől zengett az egész környék. Végül Máday nyert, aki egy határozott mozdulattal kirántotta Jacques kezéből a törölközőt. Gondolván, ezennel vége a bulinak. Csakhogy ekkor Jacques felkapta a focilabdát, és dekázni kezdett vele.
     – Ez őrület! – tárta szét a karját tanácstalanul Máday. – Chatelain, kihúzod a gyufát! Azonnal menj az irodámba!
     – Non! – rázta meg a fejét, és tovább labdázott.
     – Ebből baj lesz – suttogtam, és kezdtem kicsit megrémülni.
     – Mi folyik itt? – ért ki az udvarra Vladár.

113-115. oldal, Szeptember 19., hétfő (Ciceró, 2012)

>!
Rhea

    Elkaptak! Végem! Máday tudja a nevem.

94. oldal, Szeptember 12., péntek (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Máday Emília · Rentai Renáta