!

madár állat

Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
Susanna Clarke: A hollókirály
Victor Hugo: A nyomorultak
Michael Ende: Momo
Frances Hodgson Burnett: A titkos kert
Vavyan Fable: Fattyúdal
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion
Hermann Hesse: Narziss és Goldmund
L. M. Montgomery: Anne családja körében
Konrad Lorenz: Mentsétek meg a reményt
Bálint Ágnes: Madárfürdő
Shirley MacLaine: Találd meg önmagad
Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
Stephen King (Richard Bachman): Blaze
Mihail Bulgakov: A fehér gárda
Kiss Dénes: Tatár a göncölszekéren
Terry Brooks: Hook
William Paul Young: A viskó
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Giorgio de Santillana – Hertha von Dechend: Hamlet malma
C. S. Lewis: The Silver Chair
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
J. P. Szpangenberg: Egy természetbúvár feljegyzései
Charlotte Brontë: Jane Eyre (Oxford Bookworms)
Bruce Fogle: 101 kérdés, amit a cicája megkérdezne a dokitól, ha beszélni tudna
Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem
Bata Imre (szerk.): Szép versek 1976
Edgar Allan Poe: The Raven
Roger Lederer: Csodálatos madarak
Kerekes György – ifj. Kerekes György: Lappföld
David Norman: Kis dinókönyv nagyoknak
Elina Hirvonen: Legtávolabb a haláltól
Maslama ibn Ahmad al-Majriti: Picatrix (angol)
Johann Valentin Andreä – Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzője I-II.
Kiss Anna: Hol van a világ vége?
Kiss Ádám – Benk Dénes: Kiss Kiss Benk Benk
Finta Kata: Zsengéim
Alekszandr Szergejevics Puskin: Alekszandr Szergejevics Puskin legszebb versei
Tahereh Mafi: Ne érints
Noemí Marcos Alba: Tetoválások
Orbán Zoltán: Madárbarátok könyve
Katie McGarry: Dare you to – Aki mer, az nyer
Afonso Cruz: Kokoschka babája
Berze Nagy János (szerk.): Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok-megyéből
Csapody Kinga – Nagy Boldizsár (szerk.): Az első
Allison Pataki: Sissi – A birodalom úrnője

Idézetek

>!
Szávitrí SP

Ha elkészítjük a dinoszauruszok legközelebbi rokonainak filogenetikai törzsfáját, kiderül, hogy a krokodilok még azelőtt kialakultak, hogy a dinoszauruszok megjelentek volna, a madarak viszont csak az első dinoszauruszok után fejlődtek ki. A dinoszauruszok tehát evolúciós szempontból beékelődtek a ma élő krokodilok és madarak közé. Következésképpen a ma élő madarakban és krokodilokban közös anatómiai sajátosságoknak a dinoszauruszokban is jelen kellett lenniük.

97. oldal

David Norman: Kis dinókönyv nagyoknak Dinoszauruszokról röviden

Kapcsolódó szócikkek: dinoszaurusz · krokodil · madár
>!
Lunemorte MP

Vannak tudósok, akik azt állítják, hogy a madarak a dinoszauruszok utódai, és amikor megnéztem a – még tollazat nélküli – kisbagoly lábát meg a csőrét, el is fogadtam ezt a feltételezést. Nemrégiben napvilágra került őskori leletek tanúsága szerint egyes dinoszauruszok melegvérűek, illetve tollas testűek voltak, fészekben nevelték a fiókáikat, és úgy etették őket, mint a mostani madárszülők.

Stacey O'Brien: Wesley, kedvesem Egy bagoly és egy lány különös és különleges története

Kapcsolódó szócikkek: dinoszaurusz · madár
>!
Gabriella_Balkó 

(…) órákig előgyelgett egyedül a szőlőben, töprengve, ábrándozva, lesve az égen úszó felhőket, vajon hova mennek, minek mennek, ki küldi őket? Hát a madarak mi indokból szállnak keresztül-kasul a légi utakon, céljuk van-e, vagy csak úgy találomra röpködnek? És ha jobbra száll az egyik, balra a másik, találkoznak-e még valamikor, és ha találkoznak, ráösmernek-e egymásra? Honnan tudja a kakukk, hány évet él az illető, aki megkérdezte, és hátha két ember kérdezi egyszerre, hogyan felel nekik? Mit érezhet a méh, mikor a rózsa kelyhében hempereg?

Tizenötödik fejezet

Kapcsolódó szócikkek: kakukk · madár · méh
>!
Carmilla 

Szívünkbe fészkelnek mindörökre azok a madarak, amelyeket segítettünk, amelyek valamilyen módon hozzánk tartoztak. S általuk jobban szeretjük a többit is, jobban szeretjük az embereket, az életet. Így leszünk jobbak magunk is.

8. oldal, Fecskékkel a nyár ege elszáll (Móra, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: madár
>!
Carmilla 

Faágakon madár röpdös,
Közben hangyát-legyet kapdos.
Ha jóllakott, énekelve
Így telik el az élete.

Kertben - 15. oldal /részlet/

Kapcsolódó szócikkek: madár
>!
Foximaxi

Úgy érezte, hogy minden megpróbáltatásban bátorítja és néha előrelendíti valami titokzatos erő, amelyet magában hordoz. A lélek segíti a testet, és bizonyos pillanatokban fölemeli. Ez az egyetlen madár, amely fölemeli a maga kalitkáját.

Kapcsolódó szócikkek: emberi test · lélek · madár
Hirdetés
>!
lzoltán P

     Csendes őszi reggel volt. A szürke égbolt mintha lejjebb szállt volna, a föld meleg párákat lehelt, a levegőben korhadt levelek szaga terjengett. Rátértem egy keskeny ösvényre és anélkül, hogy magam is észrevettem volna, eljutottam a kert egyik távoli és félreeső zugába. Az ösvény itt szeszélyesen kanyargott a nagy és sűrű orgona- és sárga rózsabokrok között. Az egyik fordulóban szórakozott tekintetem váratlanul valami furcsa dologra tévedt. Összerezzentem és oda összpontosítottam a figyelmemet. Egészen közel az ösvényhez, egy félig elkorhadt almafa tönkje mellett, kifakult és nyirkos levelek között mozdulatlanul ült egy nagy, sötétszínű madár. Sávos hátának színezete csaknem teljesen egybefolyt a környező háttérrel, hosszú csőrét rézsút egészen a földre eresztette, és gyönyörű, nagy szemével figyelmesen követte minden mozdulatomat. Én megdermedten néztem rá: egy erdei szalonka volt. (…)

26. oldal, Fomka (Művelt Nép, 1953)

Kapcsolódó szócikkek: madár · ősz · szalonka
>!
lzoltán P

     A viharos tavasz hátra sem tekintve lépdelt előre, kitakarta a talajt, széles, seély öblökké változtatta a hófúvásokat; a pocsolyákban a kék égen úszó fehér felhőcskék tükröződtek vissza. Valahol messze délen már nagyon várhatták ennek a tavaszi rossz időjárásnak a végét a vándormadarak. Most aztán felkerekedtek, és csapataik feltartóztathatatlanul hömpölyögtek észak felé. A sztyeppék illatos levegője egyszeriben megtelt számtalan hanggal. Gágogva szálltak a vadlibasorok, szárnyaikkal sajátságos fütyülést okozva vadkacsacsapatok előzték meg őket, pacsirták daloltak, és valahol jókedvűen kiáltozott egy bibic.

31. oldal, Fomka (Művelt Nép, 1953)

Kapcsolódó szócikkek: bíbic · madár · pacsirta · sztyeppe · tavasz · vadkacsa · vadlúd
>!
Sli SP

Olykor, ha tavasszal fölnézett az égre, megpillantott egy madarat, és ez néha boldoggá tette, de máskor úgy érezte, hogy valami a belsejében egyre töpörödik, és mindjárt eltörik.
Ez rossz érzés, gondolta, és ha így van, akkor nem kéne madarakat nézegetnem. Ennek ellenére mégis fel-felnézett az égre.

34-35. oldal, 4. fejezet (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: madár
>!
Emmi_Lotta IMP

Az idő nem olyan, mint egy folyó: nem lehet rajta végigtekinteni forrástól a torkolatig. Inkább az ablakon lefolyó vízcsepphez hasonlít, amely szeszélyes patakként kanyarog lefelé, amerre csak az üveg láthatatlan egyenetlenségei térítik. A jelen az a pont, ahol a gömbölyű vízcsepp éppen van. A jelen mindig csak a pillanat. Ide sűrűsödik a változás: nem lehet tudni, merre kanyarodik majd a csepp, kettéoszlik-e, vagy megáll egy akadály előtt. A pillanat megfoghatatlan, ahogy a vízcsepp is eltűnik, ha hozzáérünk. A fénykép és a vers mégis megcélozza a megörökítését, s ha lemásolni nem is sikerül, egy-egy emléket, gondolatot, érzést megőriz a papír.
Ha utazik az ember, talán még jobban érzi a pillanatok megismételhetetlenségét. Tudja, hogy csak egyszer látja életében a tájat, az út menti fát, a tópartot. Érzékszervei is élesebben működnek, hogy minél többet elraktározhasson magában. Meghallja a legkisebb szelet, az eső hangját, reggel a madarakat az erdőszélen.
Északon utazni semmi mással nem fogható élmény. Ott éreztük először azt, hogy nemcsak a gondolataink, a szemünk is kitör a rabságból, amelyhez délen szokott. Az erdőnek ott tényleg nincs vége, a rétek fölött nem húzódik távvezeték, a tó egyik szigete mögött egy másik fekszik, nem beépített part.
A finn tóvidék titokzatosságával, a lappok hazája végtelenségével fogott meg bennünket.
A tavak öblei szinte elbújnak a hatalmas fenyők között, vizük is sokszor barna és átláthatatlan az évezredek alatt beleoldódott faanyagtól. A szigeteken szőnyegként terül el a gyapjúsás, fehér pihéiket tarkára festi minden este a nap. A fenyvesek alján mindenhol patak, halk, lassú vízfolyás csobog.
Lappföldön óriás lápok veszik körbe a csupasz hegyeket. A mocsarak madarat nevelnek, medvét és jávorszarvast rejtenek, kínálják a finom gyümölcsöt: az áfonyát, a mocsári hamvasszedret. Az igazi fátlan tundrák felett pedig mintha az ég is távolabb lenne.
Szabadság és képzelet. Végtelen tér…
Számunkra ez Finnország és a csodálatos Lappföld varázsa.

Előszó

Kapcsolódó szócikkek: áfonya · erdő · folyó · hegy · idő · jávorszarvas · jelen · képzelet · Lappföld · madár · medve · rét · szabadság
2 hozzászólás