Madame Rossini személy

Kerstin Gier: Rubinvörös
Kerstin Gier: Zafírkék
Kerstin Gier: Smaragdzöld

Idézetek

AgiVega IP>!

– El leszel ragadtatva, ha meglátod, mit varrtam neked. Giordano majdnem sírt, amikor megmutattam neki a ruháidat, olyan szépek.
– Elhiszem – bólogattam. Giordano biztosan azért sírt, mert nem vehette fel a ruhákat ő maga.

214. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Giordano · Gwendolyn Shepherd · Madame Rossini
Amadea>!

Elragadtatva fordultam körbe még egyszer a tükör előtt, de gyönyörködésemnek nyomban vége szakadt, amikor Madame Rossini ismét mögém lépett, és feltette a fejemre a kalapot. Hatalmas volt és rémségesen ronda, szalmából készült, és tollak meg kék szalagok díszítették, és szerintem az egész külsőmet egy pillanat alatt tönkretette.
(…)
Az első gondolat, ami végigcikázott az agyamon, amikor Gideon belépett, ez volt: neki miért nem kell kalapot viselnie? A második: hogy nézhet ki valaki ilyen jól piros moirémellényben, sötétzöld térdnadrágban és csíkos selyemharisnyában? És ha volt még bármi, ami eszembe jutott, az körülbelül ez volt: remélhetőleg nem ül ki az arcomra, amit gondolok.
A zöld szempár futólag rám villant. – Csinos kalap.
Szemétláda.

200-202. oldal

vgabi>!

– Én azt a zöld izét veszem fel, amit tegnap is viseltem, madame Rossini, ha megengedi.
Madame Rossini nagy lendülettel felénk fordult. – Azt a tegnapi zöld izét? – visszhangozta, és felvonta a szemöldökét.
– Öhm… a tengerzöld kabátra gondol, a smaragdzöld kapoccsal – magyaráztam gyorsan.
– Igen, és a többi kacatot is, ami hozzá illik.

335. oldal - 12. fejezet (Könyvmolyképző, 2012)

Sheila_7>!

– Jól van. Adja ide azt az izét! – Gideon hagyta, hogy Madame Rossini a nyakába kanyarítsa a gallért. – Úgysem nagyon néz meg magának senki. De ha mégis: nehezen tudom elképzelni, hogy az emberek éjjel-nappal ilyen merev balettszoknyácskát viseltek a nyakuk körül.
– Pedig így volt. Legalábbis asz udvárhban.
– Nem értem, mi bajod. Remekül áll neked – dicsértem meg egy igazán utálatos vigyor kíséretében. – Úgy néz ki a fejed, mint egy hatalmas bonbon.
– Igen, tudom. – Gideon is vigyorgott. – Ennivaló vagyok. A gallér legalább eltereli a figyelmet a buggyos nadrágomról… Remélem.
– Á bujdos nadrhág nágyon is szexi – jelentette ki Madame Rossini, és ezt már tényleg nem bírtam ki kuncogás nélkül.

160. oldal

Sheila_7>!

– Egy parti mindig csak annyira unalmas, amennyire a meghívott vendégek azok – felelte Madame Rossini határozottan.

334. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Madame Rossini
DreamerGirl>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Ezúttal dr. White jött értem, hogy elkísérjen a kronográf pincebeli rejtekhelyére. Rosszkedvű volt, mint mindig, de barátságtalan pillantását ellensúlyozta Robert, a kis szellemfiú barátságos mosolya. Visszamosolyogtam rá. Tényleg nagyon aranyos volt a szőke hajtincsekkel és a gödröcskékkel az arcán. – Szia!
– Szia, Gwendolyn! – mondta Robert.
– Nincs értelme túlzottan örülni a viszontlátásnak – mordult rám dr. White.
– Jaj, ne! Miért kell ez már megint?
– Semmi okunk bízni benned – közölte dr. White.
– Ah, adja csak ide maga goromba fráter! – azzal Madame Rossini kikapta a kezéből a kendőt. – Ezúttal senki nem teszi tönkre a művemet.
Pedig nem bántam volna. Madame Rossini személyesen és nagyon óvatosan kötötte be a szemem. Ezúttal egyetlen hajam szála se görbült.
– Sok szerencsét, kicsim! – búcsúzott, amikor dr. White kivezetett a varróműhelyből. Vakon intettem búcsút neki. Megint nagyon kellemetlen érzés volt, csak úgy a semmiben botladozni. Az út lassanként mégis ismerőssé vált. De ezúttal Robert mindig előre figyelmeztetett. – Még két lépcsőfok, és most balra a titkos ajtón keresztül.
– Ez igazán nagyon kedves, köszönöm..
– Csak semmi szemtelenkedés! – morgott dr. White.
– Hogy lehet, hogy te hallasz engem, ő meg nem? – kérdezte szomorúan Robert.
– Ezt sajnos én sem tudom – mondtam, és erőt vett rajtam a szánalom. – Átadjak neki egy üzenetet?
Robert hallgatott.
(…)
– Szívesen elmondanám neki, hogy sajnálom, ami történt – mondta Robert. Nyilvánvalóan sokáig kellett gondolkodnia ezen.
– Ó! – Szegény kisfiú. Legszívesebben megálltam volna, hogy megöleljem. – De hát véletlen baleset volt!
– Biztos vagy benne? – Dr. White még mindig azokra az emberekre gondolt, akik eltévedtek a pincében.
Robert kifújta az orrát. – Azon a reggelen összevesztünk. Azt mondtam neki, hogy gyűlölöm, és hogy azt kívánom, bárcsak másvalaki lenne az apukám.
– De hát biztosan nem vette komolyan. Egészen biztosan.
– De igen. És most azt hiszi, hogy nem szerettem, de most már nem mondhatom el neki. – A vékony hangocska, mely most hallhatóan reszketett, a szívembe markolt.
– Ezért olyan nehéz elszakadni tőle?
– Nem akarom egyedül hagyni. Igaz, hogy nem hall, és nem lát engem, de talán érzi, hogy itt vagyok.
– Jaj, a szívem! – Most már nem bírtam tovább, megálltam. – Egészen biztosan érzi. És minden apa tudja, hogy a gyerekek néha mondanak olyan dolgokat, amiket nem úgy gondolnak.
– Ez kétségtelen – suttogta dr. White. A hangja egyszerre rekedtessé vált. – Ha az ember két nap tévétilalmat rendel el, amiért a gyerek kint hagyta a biciklijét az esőben, nem kell csodálkoznia, ha rákiabálnak, és olyasmit mondanak neki, amit a másik nem is úgy gondol.
Azzal megbökött, hogy továbbinduljak.

300-302. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dr. White · Gwendolyn Shepherd · Madame Rossini · Robert White
Hirdetés
Amadea>!

Arra számítottam, hogy a fűző majd kiszorítja belőlem a szuszt, és kipréseli a gyomromból a borjúsültet, de valójában meglepően kényelmes viseletnek bizonyult. – Én meg azt képzeltem, hogy a nők ezekben sorra ájultak el.
– Nos, valóban így történt. Részben azért, mert túl szorosra kötötték a fűzőjüket. Ráadásul akkoriban szinte vágni lehetett a levegőt, mivel senki nem mosakodott, viszont rengeteg parfümöt használtak – magyarázta Madame Rossini, és már a gondolattól is kirázta a hideg. – A parókákban nyüzsögtek a tetvek és a bolhák, és valahol olvastam, hogy időnként még egerek is tanyát vertek bennük. Ó, a legszebb divat volt, de a higiénia nem akkoriban élte fénykorát.

198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gwendolyn Shepherd · Madame Rossini
TiaDalma_かすかな>!

Madame Rossini kifésülte a hajamat, és a választéknál összefogta egy gumival. – Ma este egyébként a fiatalember is zöldben lesz, sötét tengerzöld színű öltözékben. Órákig tartott, mire sikerült kiválasztanom a megfelelő anyagot, hogy ne üssenek el egymástól a színeitek. Végül újra megvizsgáltam mindkét kosztümöt gyertyafényben is. Absolument onirique. Úgy fogtok kinézni együtt, mint a tenger királya és királynője.
– Abszolümong – károgta Xemerius. – És ha meg nem haltok, sok kis tengeri hercegecskétek és hercegnőcskétek lesz.

Kapcsolódó szócikkek: Madame Rossini · Xemerius
Sheila_7>!

Absolument onirique. Úgy fogtok kinézni együtt, mint a tenger királya és királynője.
Abszolümong – károgta Xemerius. – És ha meg nem haltok, sok kis tengeri hercegecskétek és hercegnőcskétek lesz.

209. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Madame Rossini · Xemerius
Perly P>!

– A fehérneműt magamon hagyhatom?
– Csak a bugyit – felelte Madame Rossini. (Aranyos volt, ahogy kimondta: büdjit.) – Stílusában nem illik ugyan a többi darabhoz, de ugyan ki néz be a szoknyád alá? És ha mégis benéz valaki, azt legjobb, ha úgy helybenhagyod, hogy azonnal elfelejti, amit látott.

Kapcsolódó szócikkek: Gwendolyn Shepherd · Madame Rossini