macska állat
A macska (más néven házi macska, tudományos nevén Felis silvestris catus) egy kisebb termetű húsevő emlősállat, amely a macskafélék (Felidae) családján belül a Felis nem Felis silvestris fajához tartozik, a vadmacska alfaja, bár a mai rendszertanban inkább kezdik külön fajként kezelni az állatot, ugyanis nagyon sok dologban eltér az őseként tekintett fajtól (ez viselkedésbeli és kinézetbeli határozó is lehet). Ügyes ragadozó, több mint 1000 faj tekinthető a zsákmányának. Emellett meglehetősen intelligens, beidomítható egyszerű parancsok végrehajtására vagy szerkezetek működtetésére (illetve képes önállóan is kisebb feladatok betanulására).
Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, háziasításának első ábrázolása mintegy 4000 éve Egyiptomban történt.
(Forrás: Wikipédia)
Idézetek
– Tetszik a buli?
[…]
– Valaminek a tiszteletére rendezted?
– A macskám születésnapja van.
– Ó! – Clary megint körülnézett. – És hol van a macskád?
Magnus Bane komoly tekintettel egyenesedett ki. – Nem tudom. Megszökött.
217. oldal, Második rész: Alászállni könnyű - 12. Buli a halott embernél
Dédanyám, Mia, a bölcs öreg macska azt szokta volt mondani:
„Ha valamiért lelkesedni tudsz, tedd meg, ha nem tudsz, akkor aludj!”
103. oldal (Európa, Bp., 2005.)
Ha gonoszkodsz egy macskával május előestéjén, boszorkánnyá változik, és kárt tesz benned.
91. oldal
Ruth Edna Kelly: Halloween Mindenszentek könyve
Ezerévenként egy macskának megengedik, hogy beszéljen.
159. oldal, 26. fejezet (Könyvmolyképző, 2008)
Az istálló előtti korláton sovány, fekete macska ült, és elmélyülten nyalogatta a mancsát.
– Cic, cic, cicuska – mondta a vaják.
A macska mozdulatlanná merevedett, és rosszindulatúan nézett vissza rá; aztán ellenségesen lelapította a fülét, és vicsorogva a vajákra sziszegett.
– Tudom – bólintott Geralt. – Én se szeretlek. Csak vicceltem.
105. oldal - Jégszilánk - IX. fejezet
– Mit műveltél a macskámmal? – kérdezte Magnus, amikor egy kancsó kávéval a kezében visszatért a nappaliba. A feje körül bögrék lebegtek, mint a bolygók a nap körül egy modellezett naprendszerben. – Ittál a véréből, mi? Azt mondtad, nem vagy éhes!
Simon felhúzta az orrát.
– Nem ittam a véréből. Semmi baja! – Megbökte a macska hasát, mire az ásított egy nagyot. – Meg aztán, pont akkor kérdezted, hogy éhes vagyok-e, amikor éppen pizzát rendeltél, úgyhogy csak azért mondtam nemet, mert nem tudok pizzát enni. Udvarias voltam.
– Attól még nincs jogod megenni a macskámat.
217. oldal, 10. fejezet - A vadűzés
A macska nem csinál semmit, a macska csak van, mint egy uralkodó. Ül, összekuporodik, elheveredik. Nyugodt, nem vár semmit, nem függ senkitől, megvan önmagában. Életritmusa tökéletes, kitágul és összeszűkül, mint a pupillája, koncentrikusan és centripetálisan, nem bocsátkozik fárasztó ismétlésekbe. Vízszintes helyzetének metafizikai méltósága van, amit mások általában már nem tudnak. Lefeküdni pihenésül, alváshoz, szeretkezéshez, mindig valaminek az elvégzése céljából szokás, és mihelyt elvégeztetett az a valami, már lehet is felkelni; a macska viszont elvan, és kész, ahogy a tengerparton hever el az ember, csak úgy, hogy ott legyen, és feküdjön. A macska a jelen idő istene, közönyös, elérhetetlen.
315. oldal, Városi park