MacKayla Lane személy

Körbepörögtem a könyvesboltban, hősies harcosnak tettettem magam. Az ügyes MacHalóval felfegyverkezve többé már nem félek éjjel a sötét sikátorokban. Átugrottam a székeken, nagy lendülettel megkerültem a könyvespolcokat. Támadólag a szófák felé ugrottam, átugrottam a puffok felett, és leszúrtam képzeletbeli ellenségeimet.
[…]
Egy képzeletbeli alacsony Árnyra vetettem magam, majd egy magasabb felé vetődtem…
…és megmerevedtem.
Barrons állt az ajtóban.
[…]
Egy pillanatig savanyúan néztem rá, majd elindultam a digitális zenelejátszó felé, hogy lekapcsoljam a zenét. Amikor meghallottam magam mögött az elfojtott hangot, megpördültem. Haragos pillantást vetettem rá, de csak a szokásos arrogáns és unott kifejezés ült az arcán. Mentem tovább, de újra meghallottam. Amikor felé fordultam, rángatózott a szája széle. Addig bámultam rá szúrós szemmel, amíg abba nem hagyta.
Amikor lekapcsoltam a zenét, kitört belőle.
Megpördültem.
– Annyira viccesen azért nem néztem ki – csattantam fel.
Rázkódott a válla a nevetéstől.
– Ugyan már! Hagyja abba!
Megköszörülte a torkát, és abbahagyta a nevetést. Gyorsan végigmért, a tekintete megállapodott a ragyogó MacHalón, és Barrons újra nevetésben tört ki. Nem tudom, mit talált olyan viccesnek, talán a minden irányba kinyúló karokat. Vagy talán fekete kerékpárossisakot kellett volna választanom, nem élénk rózsaszínt.
Kicsatoltam a pántját, és letéptem a fejemről. Az ajtóhoz vágtatva felkapcsoltam a benti világítást. A mellkasához vágtam briliáns találmányomat, és felviharzottam az emeletre.
– Jobban teszi, ha abbahagyja a nevetést, mire lejövök – kiabáltam a vállam felett.
Annyira hahotázott, hogy abban sem vagyok biztos, meghallotta-e, amit mondtam.

– Azt hiszed, én vagyok Barrons gyengéje – szóltam. – És ez aggaszt téged.
– Ez tilos.
– Megvet engem. Azt hiszi, hogy lefeküdtem Darrockel, emlékszel?
– Nem hagyja hidegen, hogy lefeküdtél Darrockel.
– Az sem hagyta hidegen, hogy kiégettem a szőnyegét. Egy kicsit felkapja a vizet azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyekre szeret a tulajdonaként gondolni.
– Ti ketten az agyamra mentek.