Lyra Belacqua személy
Idézetek
Lyra felnézett, de előbb meg kellett dörzsölnie a szemét, mert a hidegben könnyek homályosították el. Amikor kitisztult a szeme, a látottaktól a lélegzete is elakadt. Az Aurora reszketeg villódzássá fakult, de a csillagok gyémántként ragyogtak, és a briliánsokkal tűzdelt óriási sötét boltozaton száz meg száz parányi fekete alak repült keletről, délről – észak felé.
– Madarak? – kérdezte Lyra.
– Boszorkányok – válaszolt a medve.
220. oldal
Fiatal volt – Mrs. Coulternél is fiatalabb, szőke, a szeme ragyogó zöld, öltözéke, akár a többi boszorkányé, lebegő fekete selyem, és nem viselt sem szőrmét, sem csuklyát, sem kesztyűt. Mintha nem is érezné a hideget. Homlokát piros virágokból font egyszerű kis koszorú övezte. Mint a paripát, lovagolta meg a felhőfenyőágat, s Lyra bámuló pillantásától úgy egyméternyire zabolázta meg.
– Lyra?
– Igen! És te Serafina Pekkala vagy, úgye?
310. oldal
Szavai hallatán Lyra úgy képzelte, hogy a Por nagybetűvel értendő, mintha nem közönséges porról volna szó.
24. oldal (Magyar Könyvklub)
Lyra meg a daimónja végigosontak a sötétbe borult csarnokon, féloldalra húzódva, hogy a konyhából meg ne lássák őket.
(első mondat)
Lord Asriel felállt, és elfordult a tűztől. Lyra megcsodálta: mennyire más jelenség a bácsikája, mint akár a hájas komornyik, akár a görnyedt-ernyedt tudósok. Lord Asriel magas, széles vállú férfi volt, sötét arca szilaj, szemében mintha állandóan kegyetlen nevetés villámlana. Uralkodónak, harcosnak az arca ez; sem lenézni, sem szánni nem tudná soha senki. Minden mozdulata széles, tökéletesen kiegyensúlyozott, mint holmi nemes vadé, s ha ilyesféle szobába lép, mintha a vadat zárták volna szűk ketrecbe.
17. oldal Magyar Könyvklub, 1997.
-Fogadok, hogy a puskagolyót is elfogod – pihegte a kislány, és elhajította a
botot. – Hogy csinálod?
– Nem vagyok ember – felelte a medve. – Ezért nem lehet medvének sohasem
túljárni az eszén. A trükköt, a fortélyt éppolyan tisztán látjuk, mint a kezet meg a
lábat. Olyan a szemünk, mint az emberé volt valamikor réges-régen. De te tudsz
erről, hiszen te érted a jelképolvasót.
– Az nem ugyanaz – rázta meg a fejét Lyra. Most még jobban ingerelte a
medve, mint amikor a dühének volt tanúja.
– Ugyanaz – mondta Iorek. – Felnőtt ember nem tudja olvasni. Ami én vagyok
az emberi ellenfélnek, az vagy te a felnőtteknek a jelképolvasóval.
– Lehet – mondta Lyra, zavartan, kelletlenül. – Ez azt jelenti, hogy mire
felnövök, elfelejtem, hogyan kell leolvasni?
– Ki tudja? Én még sohasem láttam jelképolvasót, sem senkit, aki le tudná
olvasni. Te talán más vagy, mint a többiek.
237. oldal (Alexandra kiadó 2007)