Lynda Isenberg személy
Idézetek
– Mi van itt, emberek? Amikor átmentem a megfigyelőszobába, még minden rendben volt közöttetek. Tíz másodperccel később újra méregetitek egymást. Mi történt?
– Mr. O'Bannion teljesen észszerűen viselkedett – válaszolta Lynda. – Aztán hirtelen szó szerint megbolondult. Bele akar épülni a nyomozásba. Mint abban a nevetséges tévéműsorban, ahol a nyomozókhoz csapódik az az író.
Scarlett elharapott egy mosolyt.
– A Castle? Szeretem azt a sorozatot. Olyan cuki!
– Ez egy gyilkossági ügy – jelentette ki Lynda nyersen. – Mi nem vagyunk cukik, nyomozó!
409. oldal, Tizenkilencedik fejezet
– Akkor remélem, te ismersz egy papot – mondta Isenberg. – Különben fel kell hívnom a káplánt, mert én ugyan nem.
Scarlett kényelmetlenül fészkelődve Marcusra nézett.
– Neked van pap ismerősöd?
– Mi az episzkopális egyházhoz tartozunk. Sajnálom.
Annabelle megrántotta a vállát.
– Én luteránus vagyok. Nálunk a lelkésznek van gallérja, és nagyon kedves ember. Ha kell, meg tudom adni a nevét.
– Rám ne nézzen! – mondta a szociális munkás. – Én baptista vagyok. Nincs gallér.
396. oldal, Tizenkilencedik fejezet
– […] Szeretnék beszélni veled az irodámban, Bishop! Szakíts időt erre, miután vége van a kihallgatásnak!
– Igenis.
Marcus megfordult a székében, úgy nézte az ajtón kisétáló hadnagyot, aki egyenesen a folyosóra ment, kikerülve a Bautista családot.
– Nem értem ezt a nőt – jegyezte meg.
– Kedvel téged – folytatta Scarlett. – Az nem tetszik neki, hogy te tetszel nekem, mert én dolgozom az ügyeden. Ezt el akarja mondani nekem, de nem akar felfüggeszteni. Minden rendben van, Marcus. Csak a karrieremet félti, mert igenis törődik velem.
Marcus ránézett Deaconra, aki bólintott.
– Ahogyan Scarlett is mondta – fejtette ki Deacon –, Isenberg nem egyszerű, de jó főnök.
634-635. oldal, Harmincadik fejezet