Lydia Bennet személy
Idézetek
Mr. Bennet látta, hogy leánya egész lelkéből beszél; kedveskedve fogta meg hát a kezét, és így válaszolt:
– Ne gyötörd magad, szívem. Ahol te meg Jane megjelentek, mindenki tisztelni és becsülni fog benneteket: ezen az sem változtat semmit, hogy van még két, jobban mondva három nagyon ostoba húgotok. Addig úgysem lesz itthon nyugtunk, amíg Lydia el nem megy Brightonba. Menjen hát isten hírével.
202. oldal
Örülök, hogy megvettem a kalapot, már azért is érdemes volt, mert így egy dobozzal több van!
193. oldal
Ami Mary Rose-zal történt, pontosan az, ami Louisa Harewooddal és Lydia Bennettel is megtörtént. Az, hogy ez a történet Jane Austentől az utcán árult kis füzetekig milyen gyakran előfordul, jól mutatja, hogy a kor emberét mennyire lenyűgözte a szexuális természetű bukás. Lydia legalább Londonba szökött a jóképű csábítóval, ahol senki sem ismeri fel, így a családjának marad némi ideje reagálni. A Bennett család nevét egy bizonyos Mr. Darcy mentette meg, aki jól eltángálta szoknyapecér mostohatestvérét és megmentette a helyzetet. Mary Rose-ért azonban senki sem jött el Lincoln tömlöcébe.
36. oldal
Siân Rees: Úszó bordély 82% Egy 18. századi női fegyenchajó igaz története
Könyörgök, írjon rögtön, hogy megérthessem, hacsak nincsen valami nagyon nyomós ok rá, hogy titokban maradjon, amit Lydia, úgy tűnik, szükségesnek tart. Mert akkor meg kell próbálnom megelégedni a tudatlansággal.
„Nem mintha megelégednék – tette hozzá magában, mialatt befejezte a levelet –, és drága nagynéném, ha nem mondja meg nekem becsületes úton, akkor bizony trükkökre és fortélyokra fogok kényszerülni, hogy kiderítsem.”
352. oldal (Ulpius-ház Könykiadó, 2008.)
Elizabeth ekkor kivonta a Katanáját, és levágta Lydia fejét, ami belepottyant a nyitott kalapdobozba.
A többiek a szörnyülködéstől elnémulva nézték, ahogy a vér szökőkútként lövellt ki Lydia nyakából, és összefröcskölte a ruhájukat. Elizabeth visszacsúsztatta a kardot hüvelyébe.
– Nagyon kérem, bocsássatok meg, de már nem bírtam ezt a sok locsogást – mondta halk, finom hangon.
Aztán újra Lydiára nézett, és látta, hogy a feje nagyon is rajta van a nyakán.
– Istenem, mennyit nevettem! Hát még Mrs. Forster! Azt hittem, belehalok a nevetésbe.
Elizabeth felsóhajtott. Bárcsak tényleg levághatná Lydia fejét!
172. oldal, 39. fejezet (Athenaeum, 2009)
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik 59% A klasszikus tizenkilencedik század eleji románc – most durván erőszakos zombidúlással
Talán a férfiak azért akarnak maguknak olyan feleséget, akik megnyugtató és szórakoztató, mert napközben annyira elfoglalja őket az, hogy okosak legyenek. Biztos volt benne, hogy Lizzy és Mary úgy hiszik, a férfiak értékelik az észt, ám Jane azt mondaná, a figyelmesség és a jó modor az, ami leginkább számít. Kitty elmosolyodott magában. Lydia azt mondaná, a mókán kívül semmi sem számít.
82. oldal
Ugh, Art History is so lame — the lecturer just drones and laser-points at the peen on old statues. Total perv.
Angela olvasott Lydia Bennet szökéséről George Wickhammel, Marie Melmotról, aki beleszédült a feslett, hülye Sir Felix Carburybe, de keveset tud a világról, és gyakran nehéz felismerni a meséket, ha mi magunk vagyunk bennük […]
59. oldal
| → |
|---|
