Lydia személy

– Lydia, én különleges vagyok? – Öt napja érkeztünk meg az AA00AA-ra, és azóta csak ez a kérdés járt a fejemben.
– Mi van?
– Különleges vagyok?
– Frászt. Talán annak érzed magad?

28. oldal, 1. bekezdés

– Akkor nyilván jobb megfigyelő vagyok, mint te, nincs elrejtve… Ember vagy, igaz?
– Igen.
– Még soha nem találkoztam senkivel a fajtánkból.
– Soha? Az hogy lehet? Tudom, hogy nem vagyunk túl sokan, de azért én már legalább öt-hat emberrel találkoztam életem során.
– Könnyű annak, akinek volt élete.
– Ezt hogy érted?
– Két évvel ezelőtt még rabszolga voltam a Xendonon, de sikerült megszöknöm.
– Akkor ezért rejtőztél el idefent? Nem akarod, hogy észrevegyenek?
– Nem… és ne haragudj.

30. oldal

– Különleges vagyok?
– Frászt. Talán annak érzed magad?
– Nem, csak tudod, gondolkodtam. […]
– Ne gondold túl.

46. oldal

– Remek – morogtam. – Ez feltétlen szükséges volt?
– Gúnyolódott.
– És most már mindenkit ki fogsz nyírni, aki egy rossz szót szól hozzád?
– Ez korábban is így volt. Nem változott semmi.

262. oldal

– Fújj.
– Ahogy mondod. Még szerencse, hogy Bale gyorsan gyógyul. – sóhajtott fel Lydia.
– Ha nem lenne így, lehet nem csak félholt lenne.
– Hol van?
– Lefeküdt. Azt mondja erősebb a gyógyulási képessége alvás közben.

– Egy nyavalyás terítőért?
– Igen. Te mit hibáztál?
– Rosszkor voltam, rossz helyen. Megláttam a királyné egyik ágyasát, és rátört a féltékenység. Mintha lenne gusztusom a fajtájához.
– Fújj.

9. oldal

– Egy jó tanács holnapra: az ember elég jól bírja az űrben, ha kellően nagy levegőt vesz. Akár tíz-tizenöt másodpercig is.
– Remek tanács, biztos nagyon hasznos lesz.

33. oldal

– Figyelj, tanulj, és maradj életben. Megmutatjuk, hogy csinálják a nagyfiúk.
– És a nagylányok.

61. oldal

– Menj előre – szólt Lydia.
– Nem – visszakozott határozottan Ttrom.
– Nem? Azt hittem elég világosan kifejtettem, hogy meghalsz, ha nem engedelmeskedsz.
– Ha bemegyek oda, úgyis meghalok. Ha észrevesz ott bárki, nyilvánosan kivégeznek engem és az egész családomat. Öljön meg, ha akar, de én oda nem megyek be.

75. oldal

– És most mi lesz? – kérdezte Bale.
– Hogy érted, hogy mi lesz? – nézett rá Lydia.
– Folytatjuk? Így is folytatjuk?
– Persze, hogy folytatjuk. Nem is értem, hogy hogy kérdezheted ezt. Mind tudtuk, hogy veszélyes lesz. […] Ha másért nem, hát értük folytatni kell.
– Csak tudod… ezt az egészet Klemol kezdte. Nem is tudom.
– Mit nem tudsz? Úgy csinálsz mintha csak kényszerből lennél itt. Igen, Klemol kezdte, az ő harca volt. De mi csatlakoztunk hozzá, mert hittünk a céljaiban. […]
– Igazad van – szólt halkan Bale, majd sorban mindenki megismételte a szavait.
– Szedjük össze magunkat és menjünk.

217. oldal