!

Luxemburgi Zsigmond személy

Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye
Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony
Krúdy Gyula: A podolini kísértet
!

Luxemburgi Zsigmond, németül: Sigismund von Luxemburg (Prága, 1368. február 14. – Znaim, 1437. december 9.) magyar, német és cseh király, német-római császár, a késő középkori Európa egyik legjelentősebb személyisége, a hercegi birtokáról elnevezett német eredetű Luxemburgi-ház tagja.

Nevéhez fűződik az utolsó összeurópai keresztes hadjárat megszervezése (1396), a nagy nyugati egyházszakadás felszámolása (1417) és a huszitizmus elleni harc megkezdése. Magyarországon 1395-ig első feleségével, Nagy Lajos lányával, Máriával együtt ült a királyi trónon. Magyar királyként elsősorban Dalmácia elvesztésével, fényes visegrádi, budai és székesfehérvári építkezéseivel, illetve az Oszmán Birodalommal szembeni defenzívába vonulással, a végvárrendszer kiépítésével, valamint törvényeinek előremutató jellegével írta be magát a történelembe. Fiúörökös hiányában királyságaiban utódjául lánya férjét, a tehetséges Habsburg Albertet jelölte meg. Több mint ötven évig viselte a magyar koronát, ezzel a magyar történelem második leghosszabb ideig regnáló uralkodója.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Zsigmond_magyar_kir%C3%A1ly

!

Luxemburgi Zsigmond (Pisanello festménye 1433 körül)


Idézetek

>!
alaurent

A derék Zsigmond király zálogba vetette Podolint tizenöt másik várossal együtt, és hosszú száz esztendőkig el volt szakítva a hazától a kis középkori város. Lengyel urak mulatoztak benne, és lengyel kapitányok parancsoltak a népességnek. De akármilyen soká tartott a podoliniak számkivetettsége, az ódon városházán az egymás után következő polgármesterek féltő gonddal őrizték a város régi, magyarvilágbéli pecsétjét, törvénykönyveit.
Nagy Magyarországot sohasem felejtették el teljesen, és fájó szívvel gondoltak a messzi hazára, mint a száműzöttek gondolnak a honukra. A gazdagabb patríciusok Magyarországba küldték a fiaikat iskolába, és a régi krónikák akárhány polgármesterről tudnak, aki az iskolai tudományokat a debreceni nagy kollégiumban nyeldeste. A száz esztendők múltak, és a
szegény podoliniak már azt hitték, hogy soha többé vissza nem váltja őket a haza a zálogból. Míg egyszer Mária Teréziának sok birodalmi tervei, ábrándjai közepette eszébe jutottak a szegény szepesi városok. Akkor már nagyon régen sínylődtek a városok az idegen zálogban. A nagy királynő egy szekér aranyat küldött a lengyel királynak a városok váltságdíja fejében, és a városok, közöttük Podolin is újra a magyar haza tartozékai lettek…

Valami előszó-féle

Kapcsolódó szócikkek: Luxemburgi Zsigmond · Mária Terézia · zálog
>!
Chöpp

Rozgonyiné Cicelle gályája élén haladt a támadásban, s immár a hullámokon bókolva, a török hajók roncsain keresztülgázolva közeledett a parthoz, ahol Magyarország királya gyomorremegve várta, hogy valaki megmentse végre.
    Luxemburgi Zsigmond, hajdan a nők bálványa, megannyi szűz megrontója immár majd' hatvanévesen tapasztalta meg életében először, milyen is az, amikor az asszony jóval több puszta ágymelegítőnél.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Luxemburgi Zsigmond
>!
Chöpp

– Amiről itt szó van, az bizony a király sorsa! Elegünk van a cseh disznóból!
Jankó vállat vont.
– Zsigmond fölkent uralkodónk. Mi végre lenne a lázadás? Azt mondtad, egyszer már megpróbáltátok. Bezártátok Siklós várába, de mi haszna volt? Kikönyörögte magát, és azóta megint csinálja, amit mindig is csinált.

289. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Luxemburgi Zsigmond
Hirdetés
>!
KingucK 

1710. Szilveszter napján a szokottnál is nagyobb vásár volt Lőcse piacán.
A tágas négyszögű tért minden oldalról emeletes paloták sorai foglalják rámába, barokk stílben épült homlokzatokkal, kőből kifaragott címerekkel a kapuív felett, latin emlékmondatokkal a párkányzaton, az egész piacnégyszöget mind patríciusok lakják, akik a nemességüket Ulászló, Corvin Mátyás, Zsigmond, IV. Béla királyokig fel tudják vinni. Hanem azért e nemesi paloták mindegyikének az elejét a földszint hosszában árucsarnokok foglalják el, az építészet minden ötlete szerint alakított oszloptornácok, az egyiknek az oszlopai harántul dűlnek a háznak, mint egy egyiptomi gúla szelvénye, a másiké tömör kapunyílások rendét mutatja, úgy hívják őket, hogy „lábas házak”. A tér legnagyobb részét elfoglaló városháza maga is ily oszlopcsarnokkal van befoglalva, mely kettős boltíveken nyugszik.

II. FEJEZET - Német magyarok