Cselekményleírást tartalmazó szöveg
– Émelygek a látványodtól – hangja mély, öblös, nem emberi torok hangszálain pendülnek.
– Nem állhatom azt a maszkot – szól a másik, lágyan.
– Viselése elengedhetetlen. Mindaddig, míg a Föld vonzásában vagyunk. Hisz máskülönben a szellem átformál.
– Így van Umbra. Jól tudom. S tán félsz-e a szellemtől, hogy elrejted előle arcod?
– Tán félek-e bármitől is Lux, kedves fivérem?
Emberi teste fölé magasodik túlvilági lénye.
Megragadja és szétfeszíti sisakját. Megremeg. Csontok emelkednek ki, máshonnan pedig tűnnek el. Akár az ókori szobrok, márványból kivésett szabályos vonások. Örök fiatal, minden korba illő idol.
43. oldal