Lüszipposz személy

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Szilágyi János György (szerk.): Míg élők közt leszel élő

Idézetek

Lélle P>!

                        (Lüszipposz Pillanat-szobrára)

– Honnan jött s ki a szobrászod?
                                                     – Sziküóni.
                                                                         – Nevét mondd.
    – Lűszipposz.
                             – S te ki vagy?
                                                     – Minden: a Pillanat-úr!
– Mért jársz lábujjon?
                                     – Folyton loholok.
                                                                 – S a bokádon
    mondd, mire jó ez a szárny?
                                                 – Szállni szelek taraján.
– Hát a borotva a jobbodban?
                                                 – Hogy lássa az ember,
    pengénél metszőbb élü vagyok.
                                                         – S a hajad
mért hull így a szemedbe?
                                             – Hogy elkapd és belemarkolj.
    – S tarkód, Zeuszra! miért ennyire síma-kopasz?
– Mert akit egyszer szárnyasan elhagytam, soha már nem
    kaphat el az, bármint marja is értem a vágy.
– S mért faragott meg a mester?
                                                     – Kedved tölteni, vándor,
    és okulásodul itt erre a helyre emelt.
                                                                                 XVI/275

30-31. oldal, Poszeidipposz (Európa, 1980) · Poszeidipposz

Kapcsolódó szócikkek: Lüszipposz · pillanat · szobor · szobrászat
Lélle P>!

Alexandrosz külső megjelenését leginkább Lüszipposz szobrairól ismerjük; ő volt az egyetlen művész, akit Alexandrosz méltónak tartott rá, hogy megmintázza, mert Lüszipposz fejezte ki legtalálóbban az utódaitól és barátaitól később annyit utánzott sajátosságait: nyakának tartását, ahogy kissé balra hajtotta, és szemének olvatag tekintetét. Apellész, aki később villámmal kezében festette meg, nem találta el arcszínét, mert a valóságnál sötétebbre és barnábbra festette. Mint mondják, Alexandrosz bőre világos színű volt, s ez a világos szín a mellén és az arcán vörösesbe ment át. Arisztoxeniosz emlékirataiban azt olvassuk, hogy bőre kellemes illatot árasztott, s szájának és egész testének jó illata volt, amely ruháit is átjárta. Ennek okát valószínűleg meleg és tüzes teste magas hőfokában találhatjuk meg. Theophrasztosz véleménye szerint ugyanis jó illat akkor keletkezik, midőn a természetes meleg a nedveket elpárologtatja. Ezért terem a föld legszárazabb és legforróbb tájain a legtöbb és legillatosabb fűszer, mert a nap elszívja a rothadás csíráit hordozó nedvességet a testekből. Alexandroszt valószínűleg testének forrósága tette hajlamossá az ivásra, és ez okozta indulatosságát is.

531-532. oldal, Első kötet, Alexandrosz (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Apellész · illat · Lüszipposz · Nagy Sándor · Theophrasztosz