!

Lükurgosz személy

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Marcus Tullius Cicero: Tusculumi eszmecsere

Idézetek

>!
Sli SP

(…) saját maga tört be Boiótiába, és sok kárt okozott a thébaiaknak. De azért kudarcok is érték, és amikor megsebesült, Antalkidasz így szólt hozzá: „Szép tandíjat kapsz te a thébaiaktól, mert megtanítod őket a harcra, pedig nem is akarták, és nem is értettek hozzá.” A thébaiak, mint mondják, akkor valóban harciasabbak voltak, mint valaha, mert a lakedaimóniak a rengeteg háborúval megedzették őket a hadviselésre. Ezért tiltotta meg hajdan Lükurgosz három úgynevezett intő rhétrájában, hogy a spártaiak gyakran hadakozzanak ugyanazon ellenség ellen, nehogy az megtanulja tőlük a hadviselést.

940. oldal, Első kötet - Agészilaosz (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: ellenség · háború · hadviselés · harc · II. Agészilaosz · Lükurgosz · spártai
>!
Sli SP

Mert nem igaz, amit egyesek állítanak, hogy az argosziak súlyos vereségük után a gyász jeléül lenyiratkoztak, a spártaiak pedig győzelmük örömére hosszú hajat növesztettek; és az sem igaz, hogy a spártaiak amiatt kaptak kedvet a hosszú hajviselethez, hogy a Korinthoszból Lakedaimónba menekült Bakkhiadák kopaszra nyírt fejükkel csúf és visszataszító látványt nyújtottak, mert ez a szokás Lükurgosztól ered. Ő mondta állítólag, hogy a hosszú haj a szebbeket még szebbé és a rútakat még ijesztőbbé teszi.

833. oldal, Első kötet - Lüszandrosz (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: haj, hajszál · hajviselet · Lükurgosz · spártai
>!
Sli SP

(…) amikor az államforma kérdéséről volt szó, valakinek, aki sürgette, hogy Spártában vezessék be a demokráciát, a következőt mondotta: „Vezesd be a demokráciát előbb saját otthonodban.”

101. oldal, Első kötet - Lükurgosz (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: demokrácia · Lükurgosz · Spárta
>!
Sli SP

Az ifjakat arra tanították, hogy beszédükben a metsző gúnyt kellemes kifejezéssel vegyítsék, és mondanivalójukat lehetőleg minél kevesebb szóba sűrítsék. Mint már említettem, Lükurgosz nagy súlyú vaspénzének csekély vásárlóértéke volt, a beszéd értékét azonban, éppen ellenkezőleg, kevés szóval és egyszerű kifejezésmóddal tette tartalmassá és mély jelentőségűvé. Arra nevelte az ifjakat, hogy a hallgatás erényét megbecsülve, válaszaik tömörek és kifejezőek legyenek. Mert amiként a nemi kicsapongás rendszerint magtalanságot és meddőséget eredményez, a mértéktelen fecsegés is üressé teszi az emberek beszédét. Agisz királlyal történt, hogy amikor egy athéni látogatója kigúnyolta a spártaiak rövid kardját, és azt mondta, hogy a bűvészek az ilyen kardot könnyen lenyelik, így válaszolt neki: „Hidd el, barátom, hogy mi ezzel a kurta karddal is igen jól elérjük ellenségünket." Nekem is az a véleményem, hogy a spártaiak tömör, „lakonikus" beszéde tökéletesen eltalálja a dolog lényegét, és behatol a hallgatók elméjébe.

101. oldal, Első kötet - Lükurgosz (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: beszéd · Lükurgosz · spártai
>!
Sli SP

Hajviseletükre már akkor sok gondot fordítottak, amidőn gyermekből ifjúvá serdültek, de a várható veszélyek különösképpen ösztönözték őket rá, hogy hajuk csillogjon az illatos kenőcsöktől, és hogy gondosan megfésülködjenek. Lükurgosznak egyik mondása juthatott ilyenkor eszükbe, hogy a szép hajviselet azt, aki csinos, még szebbé, az elhanyagolt pedig a csúnyát még rútabbá teszi.

104-105. oldal, Első kötet - Lükurgosz (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: haj, hajszál · hajviselet · Lükurgosz · spártai
Hirdetés
>!
Sli SP

De Lükurgosz a nőtlen férfiakat különben is nemegyszer megszégyenítette. Először is nem volt szabad végignézniük a tornaünnepélyeket. Télidőben az elöljárók arra kényszerítették őket, hogy könnyű alsóruhában járják körül a főteret, és egy erre az alkalomra szerzett dalt énekeljenek arról, hogy megérdemlik büntetésüket, mert nem engedelmeskedtek a törvényeknek. De nem járt ki nekik az a kitüntető tisztelet sem, amelyben az ifjak az idősebbeket részesítették. Ezért senki nem botránkozott meg azon a gúnyos megjegyzésen, amelyet Derküllidasznak, egy különben híres hadvezérnek kellett elviselnie. Egy alkalommal ugyanis az történt, hogy a fiatalok közül senki nem adta át neki a helyét, sőt az egyik így szólt hozzá: „Nincs fiad, aki egyszer majd nekem adja át a helyét."

94-95. oldal, Első kötet - Lükurgosz (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · Lükurgosz · spártai
>!
Sli SP

Említik Lükurgosznak egy harmadik rhétráját is, amely tiltja, hogy többször indítsanak hadjáratot ugyanazon ellenség ellen, nehogy hozzászokjon a védekezéshez s járatosabb legyen náluk a harcban. Ezt vetették később Agészilaosz király szemére, amikor többször megtámadta Boiótiát, és így képessé tette rá a thébaiakat, hogy szembe tudjanak szállni a spártaiakkal. Ezért mondta Antalkidasz, amikor látta, hogy a király megsebesült: „Csinos tandíjat kaptál, mondhatom, a thébaiaktól, akik nem akartak, de nem is tudtak harcolni, míg te meg nem tanítottad rá őket."

93. oldal, Első kötet - Lükurgosz (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: harc · II. Agészilaosz · Lükurgosz · spártai
>!
Sli SP

A kettő közti térségen voltak a népgyűlések, melyeknek megtartására nem építettek sem fedett csarnokot, sem más épületet. Lükurgosz ugyanis azt gondolta, hogy az ilyesmi nem használ, sőt árt a tanácskozásnak, mert a népgyűlésen egybesereglett sokaság figyelmét szükségtelenül eltereli, ha bámészkodva nézik az ott elhelyezett szobrokat, a falakon a festményeket és a díszes mennyezetet.

85. oldal, Első kötet - Lükurgosz (Osiris, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Lükurgosz · spártai
>!
Sli SP

Cato írja, hogy a légiók gyakran lelkesen indultak olyan helyre, amelyről tudták, hogy onnan nem fognak visszatérni. Ugyanilyen hős lélekkel estek el a spártaiak Thermopülénél, akikről Szimónidész sírverse szól:

                 Itt nyugszunk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
                 megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

Mit mondott vezérük, Leónidasz? „Bátran előre, lakedaimoniak! Ma az alvilágban fogunk vacsorázni!” Vitéz nép volt, amíg érvényben voltak Lükurgosz törvényei. Egyikük, mikor a perzsa ellenfél szóváltás közben dicsekedett: „Dárdáink és nyilaink tömegétől nem fogjátok látni a napot”, így válaszolt: „Akkor árnyékban fogunk harcolni".

62. oldal, Első könyv - A halál megvetéséről (Allprint, 2004)

2 hozzászólás