Ludwig van Beethoven személy

Márai Sándor: Füves könyv
Ken Follett: Kulcs a Manderley-házhoz
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
Philip K. Dick: Galaktikus cserépgyógyász
Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő
Friedrich Dürrenmatt: Igazság-ügy
Émile Zola: Hölgyek öröme
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
Anonyma: Egy nő Berlinben
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
Eric Idle: A Mohó Gazember naplója
Milan Kundera: Halhatatlanság
Milan Kundera: Lassúság
Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes
Gárdonyi Géza: Ida regénye
Alfred Amenda: Eroica
Christopher Moore: Vérszívó démonok
Albert Schweitzer: Életem és gondolataim
A. S. Neill: Summerhill
Jostein Gaarder: A narancsos lány
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Szabolcsi Bence: Beethoven
Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba
Werner Heisenberg: A rész és az egész
John Galsworthy: A Forsyte Saga
Elizabeth Moon: A sötét sebessége
Jann S. Wenner – John Levy (szerk.): Rolling Stone – Interjúk
Julio Cortázar: Rítusok
Honoré de Balzac: Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban
Székely Júlia: A magányosság iskolája
Márai Sándor: Napló 1976–1983
Szép Ernő: Emberszag
Egon Friedell: Az újkori kultúra története I-VI.
Láng György: Beethoven tavasza
Jean-Louis Fournier: Hova megyünk, papa?
Szántó György: Stradivari
Juhász Gyula: Juhász Gyula összes versei
Szabó Pál: Isten malmai
Aszlányi Károly: Hét pofon / Aludni is tilos
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája
Meg Cabot: Ki vagyok?
Norman Lebrecht: A komolyzene anekdotakincse
Grigorij Kanovics: Gyertyák a szélben
Riskó Géza: R-GO – Szikora és bandája
Heller Ágnes – Kőbányai János: Bicikliző majom
Lichtenberg Emil: Beethoven kamarazenéje
Jules Verne: Az úszó sziget
William Golding: Látható sötétség
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Gárdos Péter: Hajnali láz
Gayle Forman: Ha maradnék
Sós Péter János: Mindennapi PR-ünk
Alan Hollinghurst: A szépség vonala
Paul Strathern: Schopenhauer
Kepes András: Tövispuszta
George Sbârcea: Szép város Kolozsvár
Kelecsényi László: A múlt lépcsői
Völgyesi Ferenc: Lélek és természettudomány I-II.
Csáth Géza: Zeneszerző portrék
Haraszti Miklós: A cenzúra esztétikája
Colleen McCullough: Hiányzó holttestek
Lichtenberg Emil: Beethoven zongoraszonátái
Bartha Dénes: Beethoven és kilenc szimfóniája
Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről
Dániel Anna: Angyalkert
Dorothy Leeds: Önbecsülés, önmenedzselés
Hajnóczy Csaba: Hangkultúra
Ian Harrison: Találmányok könyve
Sándor Kálmán: Éjszaka Európában
Robert Galbraith: Kakukkszó
Bogdán László: Matiné
Katie Ashley: A szív zenéje
Steven Isserlis: Miért csapott Beethoven a lecsóba?
Mitch Cullin: Mr. Holmes
Esterházy Péter: Drámák
Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra
Barsy Irma: Pincenapló
Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk
Meik Wiking: Hygge
Cabe Ferrant: A Mars szégyene
Josh Malerman: A végzet tébolyult kereke
Wendy Holden: Túlélőnek születtünk
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Philip Glass: Words Without Music
Dan Brown: Eredet
Garaczi László: Hasítás
Umberto Eco: Pape Satan
Ian McEwan: A Chesil-parton
Rainbow Rowell: Wayward Son
Margit Auer: Odavagyunk!
Georgia Hunter: A szabadság illata
Alessandro Baricco: Barbárok
Lukin László – Ugrin Gábor: Ének-zene II.
!

Ludwig van Beethoven (Bonn, 1770. december 16.[1] (vélhetően) – Bécs, 1827. március 26.) német zeneszerző.

Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart mellett őt tartják a bécsi klasszika harmadik nagy alakjának. Ugyanakkor zenéje a romantika jegyeit is magán viseli. Beethoven jelentősége azon is lemérhető, mennyire meghatározta a későbbi zenetörténet számos alakjának pályáját.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ludwig_van_Beethoven

!

Ludwig van Beethoven


Idézetek

Kuszma P>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Nem számít, milyen kedves vagy. Senki sem mondja, hogy azért szereti Shakespeare-t, mert kedves ember volt, igazam van? Azt se mondják: „Imádjuk Mozartot, milyen kedves fickó!” Senki nem állította Beethovenről, hogy kedves lett volna. Beethoven egy szarházi volt!

A klasszikus rádióadón ilyet nem hallanak, ugye? A bemondók sose mondják: „És most következzék annak a szarházi Beethovennek az Ötödik szimfóniája.”

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ludwig van Beethoven · Wolfgang Amadeus Mozart
18 hozzászólás
BZsofi P>!

Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.

107

Márai Sándor: Füves könyv Gyógyító gondolatok

Kuszma P>!

Hát akkor mitévő légy azzal, aki megsértett? Hagyd a csudába, hiszen ha egyszer írásra vagy művészkedésre adtad a fejedet, nyilván eleve beletörődtél, hogy bírálatban és ledorongolásban is lesz részed, mert ez vele jár a mesterségeddel, és várod inkább, hogy leendő olvasók milliói hazudtolják meg az irigy ellenséget, amiképpen a történelem mondott ítéletet Louis Spohrról is, aki Beethoven Ötödik-jét így jellemezte: „tomboló zenebona és vulgaritás”, vagy Thomas Bailey Albrightról, aki Emily Dickinsonról írt ekként: „Versikéi – mert nem tudnám másnak nevezni őket – ijesztően szétesőek és formátlanok.” Vagy épp arról a Metro-vezérről, aki így kommentálta Fred Astaire próbafelvételét: „Nem tud játszani, nem tud énekelni, és kopasz. A tánc még úgy-ahogy megy neki.”

548-549. oldal, Amit nem szabad

Umberto Eco: Pape Satan Hírek egy folyékony társadalomból

Kapcsolódó szócikkek: Emily Dickinson · Fred Astaire · Ludwig van Beethoven
1 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Nagyon megvetem azokat az osztrákokat, akik hiszik, hogy Adolf Hitler német volt, Beethoven pedig osztrák. Tudniillik épp fordítva igaz. Érdekes jelenség, hogy a nagy diktátorok mindig a perifériákról jönnek. Napóleon nem francia, hanem korzikai, Sztálin nem orosz, hanem grúz, így Hitler sem német, hanem osztrák, ahogy Karadžić sem boszniai születésű.

310. oldal

2 hozzászólás
Algernon P>!

Ha olyanok volnátok, mint a többiek, múzeumba vinnélek benneteket. Együtt néznénk Rembrandt, Monet, Turner és megint csak Rembrandt képeit…
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, klasszikus lemezeket ajándékoznék nektek, először Mozartot hallgatnánk együtt, azután Beethovent, azután Bachot, azután megint Mozartot.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, rengeteg könyvet vennék nektek, Prévert-t, Marcel Aymét, Queneau-t, Ionescót, és megint Prévert-t.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, moziba vinnélek benneteket, régi filmeket néznénk együtt, Chaplint, Eizensteint, Hitchcockot, Buñuelt, és megint Chaplint.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, előkelő vendéglőbe vinnélek benneteket, burgundit rendelnék, és megint burgundit.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, együtt teniszeznénk, kosaraznánk, röplabdáznánk.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, együtt másznánk fel a gótikus harangtornyokba, hogy madártávlatból lássuk a tájat.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, divatos cuccokat vennék nektek, hogy ti legyetek a legszebbek.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, régi, nyitható tetős kocsimon vinnélek bennetek bálba a menyasszonyotokkal.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, dugnék nektek egy kis suskát, hogy ajándékot vehessetek a menyasszonyotoknak.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, és megnősülnétek, nagy lakodalmat csapnánk.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, lennének unokáim.
Ha olyanok volnátok, mint a többiek, talán nem félnék annyira a jövőtől.
De ha olyanok volnátok, mint a többiek, olyanok lennétek, mint mindenki.
Talán iskolakerülők lettetek volna.
Bűnözők lettetek volna.
Megbütyköltétek volna a kipufogótokat, hogy nagy lármát csapjatok.
Munkanélküliek lettetek volna.
Jean-Michel Jarre-t szerettétek volna.
Hülye csajt vettetek volna feleségül.
Elváltatok volna.
És talán fogyatékos gyerekeitek születtek volna.
Hát ezt megúsztuk.

1 hozzászólás
cassiesdream>!

– Úriember bort iszik, mint az olaszok és a franciák, vagy whiskyt, mint a britek. Sört csak a bugrisok isznak. – Nem véletlen, hogy a németek azt isszák! – nevetett az öreg báró.
– Sört éppenséggel az angolok is isznak – próbált helyesbíteni János. – Bár igaz, az angol sör!
– És az, ugye, mindjárt más! – mondta Pál mosolyogva.
– Hogy Goetheről, Bachról, Beethovenről, Thomas Mannról és egynémely más, nem kimondottan bugris németről ne is essék szó! – kacsintott János a bátyjára.
– Azért Marlene Dietrich lábait se feledjük! – nevetett az öreg báró, tőle régóta nem látott huncut jókedvvel.

129-130. oldal

sophie P>!

Ahogy a jelenkori történelmet mesélik, az olyan, mintha egy hangversenyen előadnák Beethovennek mind a százharmincnyolc művét, de mindegyikből csak az első 8 taktust játszanák el. Ha 10 év múlva megismételnék a hangversenyt, akkor már csak a legeslegelső hangokat játszanák el, vagyis az egész koncerten összesen százharmincnyolcat egyetlen dallamként előadva. Húsz ev múlva pedig Beethoven egész zenéjét egyetlen hosszú, éles hangban foglalnák össze, s ez ahhoz a végtelen, nagyon magas hanghoz lenne hasonlatos, amit süketsége első napján hallott.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ludwig van Beethoven
Fire_bird>!

– Tudod, csibe, a házasságban nemcsak két szív, de a test többi része is egyesül. Vajon a te báród mennyire tapasztalt ilyen téren? Úgy játszik-e majd rajtad, mint Beethoven a zongoráján, a legmegrázóbb dallamokat csalva ki belőled, vagy inkább mint egy ötéves kisfiú, ököllel fogja verni a billentyűidet?
– Hát ezt meg honnét lehetne tudni előre?
– Sehonnét – felelte Renée. – Minden férfi lutrijegy. Ha jót húzol, nincs más dolgod, mint élvezni a boldogságot, ám ha rosszat…
– Akkor tűrni kell – találgattam, mire ő háborogva így kiáltott:
– Frászkarikát, csibe! Akkor elő kell venni az ágyban alkalmazandó női praktikákat, és kitanítani az ostobát, hogy végül ő is Beethoven legyen!

BorsoB>!

Minden atom, amely az olvasót felépíti, valamikor már több csillagnak is része volt, és több millió élő szervezeté is. Olyan sok atomból állunk, és ezek sorsa halálunk után olyan különböző, hogy atomjaink közül körülbelül egymilliárdnak jó esélye van arra, hogy előzőleg valamikor Shakespeare teste felépítésében működtek közre. További egy-egy milliárdra számíthatunk Buddhából, Dzsingisz kánból és Beethovenből, vagy bárki másból, aki előttünk legalább egy-két évszázaddal élt. Mivel az atomoknak kell néhány évtized, mire alaposan elkeverednek a világban, ne is számítsunk rá, hogy egyhamar eljut hozzánk egy csipet Elvis Presley.

130. oldal

Babó_Buca P>!

– Minden férfi lutrijegy. Ha jót húzol, nincs más dolgod, mint élvezni a boldogságot, ám ha rosszat…
– Akkor tűrni kell – találgattam, mire ő háborogva így kiált.
– Frászkarikát, csibe! Akkor elő kell venni az ágyban alkalmazandó bői praktikákat, és kitanítani az ostobát, hogy végük ő is Beethoven legyen.

126. oldal, 6. fejezet