Lucy Patterson személy
Idézetek
A fiú olyan volt, akár az egyik regénye, amit még nem olvasott ki, amit csak a megfelelő helyen, a megfelelő időben lehetett igazán megérteni. Alig várta, hogy elolvassa a hátralévő oldalakat.
335. oldal
– Most jön az a rész, hogy addig nem nyugszol, amíg városnéző túrára nem viszel, ahol majd jókat nevetünk, a híres látnivalókra mutogatunk, aztán veszel egy gagyi New York-os pólót, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk?
– A póló nem kötelező – válaszolta Lucy.
20. oldal
– Ez van, nincs mit tenni… – motyogta, egyre halkabban.
– Utálom ezt a kifejezést – jelentette ki Lucy, kicsit hevesebben, mint akarta. – Mindig van mit tenni. Mindig van változás. Mindig lehet javítani a helyzeten.
[…]
– Az úgysem segít – felelte Lucy. – Mármint az aggódás.
– Pontosan – mondta a fiú. – Ez van, nincs mit tenni.
– Nem – tiltakozott. – Épp ellenkezőleg.
– Rendben – hagyta rá Owen. – Ez nincs, van mit nem tenni.
23. oldal