Lucius Sergius Catilina személy

Quintus Tullius Cicero: Hogyan nyerjük meg a választásokat?
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Caius Sallustius Crispus: C. Sallustius Crispus összes művei
Caius Sallustius Crispus: C. C. Sallustius' épen maradt minden munkái

Idézetek

Lélle P>!

Csatában azt éri legnagyobb baj, ki leginkább retteg; merész lélek erős bástya.

85. oldal, Catilína (Históriaantik, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: csata · félelem · Lucius Sergius Catilina
Lélle P>!

Nem tudjuk, milyen mértékig tartotta magát a tapasztalt politikus, Cicero az öccse tanácsaihoz, az azonban tény, hogy consullá választották, és consulként Kr. e. 63-ban leverte Catilina lázadását.

165. oldal, Németh György: Választások a köztársaságkori Rómában (Lectum, 2014)

Lélle P>!

Mikor ezt még szidalmakkal is megtoldotta, mindenki lehurrogta, ellenségnek, hazaárulónak nevezték. Erre ő őrjöngve így fakadt ki: „Nos, ha mindenfelől bekerítettek, és ellenségeim a vesztembe kergetnek, a rám gyújtott tüzet romokkal fogom eloltani.”

28. oldal, Catilina összeesküvése (Magyar Helikon, 1978)

Kapcsolódó szócikkek: Lucius Sergius Catilina
Lélle P>!

[…] légy tudatában és lásd világosan: az az ember vagy, aki vetélytársaiban azzal tudja a legnagyobb félelmet kelteni, ha vádemeléssel fenyegeti őket!* Érd el, hogy tudják: felügyeled és megfigyeled őket […] Ugyanakkor ezt nem úgy akarom, hogy azt lebegtesd a szemük előtt, mintha már a vádemelést fontolgatnád,** hanem hogy e feletti rettegésük miatt könnyebben érd el célodat.

* A választási csalást / vesztegetést (ambitus) – amely számos, a választás eredményét tisztességtelenül befolyásolni akaró magatartást (így például a kíséret megfizetését, a túlméretezett kíséret toborzását, a választók nagyarányú megvendégelését és a játékokra szóló ingyenes helyek osztogatását) magában foglalt – ebben az időben a 67-es lex Calpurnia és a 64-es lex Fabia igyekezett visszaszorítani.
** E hibát követte el 63-ban Servius Sulpicius Rufus. 63-ban a 62-es évre Lucius Licinius Murenát és Decimus Iunius Silanust választották meg consulnak, rajtuk kívül azonban még Lucius Sergius Catilina és Servius Sulpicius Rufus, korának legkiválóbb jogtudósa pályázott e tisztségre. M. Porcius Cato a választás előtt nyilvánosan esküt tett, hogy sógorát, Silanust kivéve bárki nyerje is meg a választást, választási csalás (ambitus) miatt vádat fog emelni ellene, amely – a későbbiekben beváltott – fenyegetés elsősorban az összeesküvést szító Catilina ellen irányult, ám a Silanusszal együtt megválasztott Murenát szintén érintette. A vesztes Sulpicius pedig már a választás előtt, a kampány során elkezdett bizonyítékokat gyűjteni riválisainak törvénybe ütköző üzérkedéseire vonatkozóan. Sulpicius 63-as kudarcának oka többek között a negatív kampányban keresendő: látta ellenfelei kezdeti sikereit, túl korán feladta a harcot, és ahelyett, hogy saját győzelmén munkálkodott volna, a leendő győztesek elleni vádon munkálkodott, ami visszatetszést keltett.

31. oldal, Quintus Tullius Cicero: A hivatalra pályázók kis kézikönyve (Lectum, 2014)

Lélle P>!

Mondják, hogy Caesar nem feledkezett meg róla, hanem szigorúan meghagyta tisztjeinek, hogy a csatában ne öljék meg, hanem vigyázzanak az életére, s ha önként megadja magát, vezessék eléje; ha azonban tiltakozik, ellene szegül annak, hogy foglyul ejtsék, engedjék útjára, és ne alkalmazzanak vele szemben erőszakot; Caesar ezt Brutus anyjára, Serviliára való tekintettel tette. Bizonyára visszaemlékezett rá, hogy fiatal korában Servilia őrülten szerelmes volt belé, és Brutusról, aki épp akkor született, amikor szerelmük lángolt, némiképp azt hitte, hogy tőle van. Mondják, hogy amikor a senatusban a Catilina-féle nagy összeesküvésről tanácskoztak, amely Rómát majdnem forradalomba döntötte, Cato és Caesar, akik ellentétes nézeteket vallottak, egymás mellett álltak; ekkor kintről levélkét küldtek be Caesarnak, aki csendben elolvasta. Cato kiabálni kezdett, rettenetes dolognak tartotta, hogy Caesar utasításokat és leveleket vesz át az ellenségtől. Nagy zaj támadt, erre Caesar odanyújtotta a kezében tartott levelet Catónak, aki elolvasta, s felismerte nővérének, Serviliának szerelmes levélkéjét. Erre odadobta Caesarnak, és így szólt: „Tartsd meg magadnak, te eszeveszett!" Majd folytatta beszédét és érvelését, ahol abbahagyta. Ilyen közismert volt Servilia szerelme Caesar iránt.

802. oldal, Második kötet, Brutus (Osiris, 2005)

Lélle P>!

Marcus Tullius Cicero, az ókor egyik leghíresebb szónoka indult a Kr. e. 64-ben tartott, különösen zaklatott körülmények között megrendezett consulválasztásokon, hogy 63-ra elnyerje az egyik consuli tisztet. A nehézségeket többek között az jelentette, hogy egy Lucius Sergius Catilina nevű, eladósodott nemes politikai és anyagi túlélésének egyetlen esélyét abban látta, ha megválasztják consulnak, és nyilvánvalóvá tette, hogy sikertelensége esetén akár erőszakos akciókra is hajlandó (fenyegetéseit később valóban beváltotta). Quintus Tullius Cicero, a szónok öccse úgy akart segíteni bátyja fordulatosnak ígérkező kampányában, hogy kézikönyvet írt számára a választás során felhasználható törvényes és törvénytelen eszközökről. Ez a munka, a Commentariolum petitionis (A hivatalra pályázók kis kézikönyve) a történelem első kampánystratégiai összefoglalása.

159-160. oldal, Németh György: Választások a köztársaságkori Rómában (Lectum, 2014)