Lucien Vanserra személy

Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy.

Nagyot sóhajtott és a szemembe nézett. — Te most már mindig ilyen komoly és unalmas leszel?
– Te meg mindig ilyen rohadék leszel? – vágtam vissza.

120. oldal

– Aha. A Suriel nem mondott el semmi fontosat, ugye?
A mosolya valahogy felbátorított.
– Azt is mondta, hogy szereted, ha fésülgetnek, és ha okos lány vagyok, akkor finom falatokkal kezes báránnyá tehetlek.
Tamlin hátrahajtotta a fejét, és hatalmas röhögésben tört ki. Akaratom ellenére én is halkan elnevettem magam.
– Az eszem megáll – szólalt meg Lucien a hátam mögül. – Feyre, neked tényleg van humorérzéked?

197. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Itt helyben, az asztal tetején is megkaphatott volna. Érezni akartam a nagy kezét a csupasz bőrömön, azt akartam, hogy a fogával végigkarcolja a nyakam, az egész testemen akartam érezni a száját.
– Én egyébként ebédelnék – szólt Lucien.

288. oldal

Amrennel ijesztgettek bennünket kis pisis korunkban, ha nem fogadtunk szót: Amren megissza a véredet, és magával visz a pokolba! Közben meg az imént úgy viselkedett, mint egy aranyos néni.

177. oldal, 15. fejezet

298. oldal

– Tündérdisznók! – kiáltottam. Lucien akkorát röhögött, hogy majdnem felborult a székével. Tamlin arcán is szélesedőben volt a mosoly, ezért jobbnak láttam elhagyni a helyszínt.

248. oldal

– Az apám hajtóvadászatot indít ellened, mihelyt rájön, hogy rendelkezel a mágiájával – mondta a hideg sötétségbe. – Megöl, mert te is tudod használni a mágiáját.
– Beállhat a sor végére – feleltem kurtán.

125. oldal

Lucien a korláthoz lépett, és ámulva nézte a várost. Nem lepődtem meg rajta.
Hátrapillantottam Rhysre és Cassianre. Rhys kérdőn vonta fel a szemöldökét.
Várj bent!
Rhys vigyorgott. Nem akarsz tanúkat, mikor lelököd őt a szakadékba?

175. oldal

Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy. A tündérek körében, legyenek alacsonyabb rangúak vagy főtündérek, erős kézre van szükség. Túl erősek vagyunk és a halhatatlanságunk miatt túl unottak ahhoz, hogy bármi más féken tartson bennünket.