Lucien Vanserra személy

„I might die of surprise,” Lucien said behind me. „You made a joke, Feyre.”

“So is this what you do with your lives? Spare humans from the Treaty and have fine meals?” I gave a pointed glance toward Tamlin’s baldric, the warrior’s clothes, Lucien’s sword.

Lucien smirked. “We also dance with the spirits under the full moon and snatch human babes from their cradles to replace them with changelings—”

Tamlin is my High Lord. He gives an order, I follow it.

222. oldal

– Ti főtündérek vagytok? A főtündérek a tündérvilág arisztokratái?
Lucien köhécselt és Tamlinre nézett.
– Passzolom a kérdést.
– Igen- fintorgott Tamlin, mint aki azon töpreng, hogy folytassa-e a mondatot. De csak ennyire futotta: – Igen, azok vagyunk.
Remek. Egy szűkszavú férfi. Tündér. Megöltem a barátját, hívatlan vendég vagyok itt. Én se akarnék magammal beszélgetni.

80. oldal

Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy. A tündérek körében, legyenek alacsonyabb rangúak vagy főtündérek, erős kézre van szükség. Túl erősek vagyunk és a halhatatlanságunk miatt túl unottak ahhoz, hogy bármi más féken tartson bennünket.

– Nos, korántsem nézel már ki olyan szörnyen. Azt hiszem, nagy megkönnyebbülés ez nekünk, mivel velünk fogsz élni.

Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy.

– Jó, hogy ilyen természetfeletti hallásod van, nekem pedig természetfeletti az a képességem, hogy tartsam a számat – mondtam neki.
Felvettem a kést az asztalról, és elindultam a szobámba, hogy elhozzam az íjamat. Lucien mordult egyet.
– Azt hiszem, hogy kezdelek megkedvelni, te gyilkos ember.

156. oldal