Lucien Vanserra személy
1 hozzászólásIdézetek
– Úgy nem tarthatod meg a hatalmat, hogy mindenkinek a barátja vagy.
Nagyot sóhajtott és a szemembe nézett. — Te most már mindig ilyen komoly és unalmas leszel?
– Te meg mindig ilyen rohadék leszel? – vágtam vissza.
120. oldal
– Aha. A Suriel nem mondott el semmi fontosat, ugye?
A mosolya valahogy felbátorított.
– Azt is mondta, hogy szereted, ha fésülgetnek, és ha okos lány vagyok, akkor finom falatokkal kezes báránnyá tehetlek.
Tamlin hátrahajtotta a fejét, és hatalmas röhögésben tört ki. Akaratom ellenére én is halkan elnevettem magam.
– Az eszem megáll – szólalt meg Lucien a hátam mögül. – Feyre, neked tényleg van humorérzéked?
197. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Itt helyben, az asztal tetején is megkaphatott volna. Érezni akartam a nagy kezét a csupasz bőrömön, azt akartam, hogy a fogával végigkarcolja a nyakam, az egész testemen akartam érezni a száját.
– Én egyébként ebédelnék – szólt Lucien.
288. oldal
Lucien a teájába kortyolva azt kérdezte: – Hogy megy az edzés?
Nesta rámosolygott. Őszintén.
– Jól. Épp azt tanuljuk, hogyan kell kibelezni egy férfit.
Lucien félrenyelte az italát, kis híján Nesta fejére köpte.
– Az apám hajtóvadászatot indít ellened, mihelyt rájön, hogy rendelkezel a mágiájával – mondta a hideg sötétségbe. – Megöl, mert te is tudod használni a mágiáját.
– Beállhat a sor végére – feleltem kurtán.
125. oldal
A szárnyai kitárultak a háta mögött. Lucien hátrébb lépet egyet.
Rhys vicsorgott. A testem beleremegett a sötét mágiába, ami a szoba sarkaiból felénk áramlott. Nem féltem. Nem féltem tőle. Viszont tudtam, hogy mennyire megrendült az önuralma. Rhys folytatta:
– A párom egy napon lehet, hogy megbocsát Tamlinnek. Tamlinnek és neked. De én soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen volt, amikor azt éreztem, hogy Feyre fél.