Luca Rossi személy

– A francba, miért nincs egyikünknek sem nemzetközi neve? – dobbantottam idegesen. Az olasz társasága messziről üvöltött, ez a szerencsétlen meg csak nézett minket, és nem értette. – Megvan! Maria! Azt mindenhol értik – szólaltam meg, hálát adva az agyamnak, hogy egy ilyen hét után még működik. Újra az olaszra néztem, aki a haverjai után forgolódott. – Oké. Én Maria! – mutattam. – Maríííííjjaa! – gesztikuláltam, talán egy picit jobban a kelleténél.
– Óóóó! – esett le az olasznak. – Ciao, Maria! – köszöntött.
– Jó barátom, de te ki vagy? – förmedtem rá. – Na, akkor újra. Napsi! – böktem meg. – Maria! – böktem magamra. – És te? Tarzan? – néztem rá könyörgően.
– Óóó! Si. – mosolyodott el. – Luca.
– Végre már. Luca mi? – néztem.
– Si, Luca.
– Gyerünk Luca, biztos van második neved is – biztattam, de szegény nem értette. – Jó, rendben – erőltettem meg az agyam. – Én Maria del Piero – mutatkoztam be a teljes álnevemen.

– Hajaj! Nehéz dolgok ezek. Vajon Kolos érez valamit? – dörzsöltem meg az arcom gondterhelten.
– Hajaj! Egyáltalán olasz volt az a srác? – sóhajtotta Napsi, mire ránéztem, és mindkettőnkből kitört a röhögés.