lovaglás esemény
Idézetek
Domeric. A quiet boy, but most accomplished. He served four years as Lady Dustin’s page, and three in the Vale as a squire to Lord Redfort. He played the high harp, read histories, and rode like the wind. Horses … the boy was mad for horses, Lady Dustin will tell you. Not even Lord Rickard’s daughter could outrace him, and that one was half a horse herself. Redfort said he showed great promise in the lists. A great jouster must be a great horseman first.
Anya fél
(Milyen fess a fiad!) Ó, ha láttátok volna dácumál, ahogy szikrázó fehér vászonöltönyében, csak úgy, reggel kilovagolt (észreveszi, hogy mellette egy balfelől dús érdemű, befolyásos s a híre szerint vérszomjas matróna, pártlady, áll) …no de milyen rozzant gebén…!
456. oldal, Kis Magyar Pornográfia - II. (anekdot), Anya fél (Magvető, 2004)
– Anyád sokat lovagolt, és te is a fejedbe vetted, hogy lovagolni akarsz. De egyszer leestél a lóról, és soha többé nem akartál újra felmászni.
Kíváncsian előrehajolok.
– Gyorsan vágtáztunk, mikor leestem? Esetleg ugrattunk?
– Nem, kedvesem. A ló akkor egy helyben állt az udvaron.
45. oldal
Néhány perccel később még Széltoló tapasztalatlan szemének is nyilvánvalóvá vált, hogy bár a szóban forgó állatról ugyan valóban elképzelhető, hogy versenyló, nem lenne sok értelme más lovakkal szemben versenybe állítani. Legalábbis élő lovakkal. Az állat barna volt, zömök, jobbára nagy, borzas sörényből állt, de akkora patákkal rendelkezett, mint egy-egy levesestál, és neki voltak a legkurtább lábai, amiket Széltoló valaha is látott felnyergelt jószágon. Az ember csakis úgy eshetett volna le a hátáról, ha előbb ás egy jó mély gödröt. Tökéletesnek tűnt. Pont neki való hátasnak látszott.
206. oldal
Az egyik úr, de Maurevert, kint a másik teremben, egészen különös hódolattal adózott szomszédja, a nyurga Du Bartas viseltes zekéjének. Az udvaronc tisztelettel tudakozódott: hány hadjáratot vészelt át már ez a durva ruhadarab. A protestáns úr nem szokta meg az iróniát és az üres udvariaskodást, tüstént felhasználta hát az alkalmat, hogy elmélyüljön és elkomorodjék.
– Sokat ültünk lovon. De az ember, még ha a földkerekséget lovagolná is körül, akkor is a halál elé lovagol. Mi ketten nem lovagolunk együtt, Maurevert, de mind a ketten meghalunk.
133. oldal / Első könyv, A Louvre - A királyi lakoma (Európa, 1963)
„Oh yes, of course,” said Shasta. „At least, I've ridden the donkey.”
„Ridden the what?” retorted the Horse with extreme contempt. (At least, that is what he meant. Actually it came out in a sort of neigh – „Ridden the wha-ha-ha-ha-ha.” Talking horses always become more horsy in accent when they are angry.)
„In other words,” it continued, „you can't ride. That's a drawback. I'll have to teach you as we go along. If you can't ride, can you fall?”
„I suppose anyone can fall,” said Shasta.
„I mean can you fall and get up again without crying and mount again and fall again and yet not be afraid of falling?”
10. oldal, 1. fejezet - How Shasta Set Out On His Travels
– Miért nem lovagolhatnak a hölgyek is úgy, mint a férfiak? – sopánkodott Beth.
Cameron a nyeregbe emelte, ő azonban átbillent a ló hátán, és halk sikoltással a túloldalán esett le. Egyenesen Ian karjába.
– Úgy, mint a férfiak? Lábad között a lóval? – Cameron aranypettyes szeme elkerekedett, és megbotránkozást színlelve szája elé kapta a kezét, mint egy aggszűz. Miféle nőt vettél feleségül, Ian?
– Gyakorlatias gondolkodásút – felelte Beth, miközben új lovaglóöltözéke szoknyájával küzdött, és kalimpálva a kengyelt kereste a lábával.
15. fejezet
– Szőrén ülni meg a lovat, az…
– Igen, tudom – kiáltotta Zuhajr –, az annyi, mint az ördög hátán lovagolni. Ha ez tényleg így van, akkor csak annyit mondhatok, hogy igazán kényelmes háta van az ördögnek.
56. oldal