Louise le Blanc személy

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Nem! Ne beszéljen többet! Ne dúdoljon! És ne is énekeljen! Csak… egy kis időre szűnjön meg, jó?
– Nem ígérhetek semmit – feleltem komolyan. – De ha körbevezetsz…
– Az nem fog megtörténni.
Hát jó.
– Nagyfarkú Richard nagyon furcsán járt – harsogtam. – Mert a fütyköse leért a…
– Elég, ELÉG! – Ansel elszántan hadonászott a kezével, az arca ismét égővörös lett. – Körbevezetem, csak kérem, kérem, ne énekeljen ilyeneket!

– Kicsit birtokló vagy, nemdebár? – suttogtam, és ismét vigyorogtam. Milyen nyers! Egy imádni való, beképzelt, nyers gazember.

“You really think I could knock two fully grown men unconscious?”
My husband’s reply came instantaneously. “Yes.”
Under different circumstances, I would’ve been flattered.

183. oldal, The Escape

– Fel akarnak tenni neked néhány kérdést a boszorkány barátodról.
– Nem érdekel – vágta rá azonnal.
– Nem kérés volt. Mihelyt illendően felöltözöl, indulunk.
– Nem.
Egy teljes másodperccel hosszabb ideig néztem rá, vártam, hogy beleegyezzen, vártam, hogy olyan szelíden viselkedjen, ahogy egy nőhöz illik… aztán rájöttem, hogy ki is ő.

Ansel bosszúságára dúdolni kezdtem.
– Ne dúdoljon!
Tudomást sem vettem róla.
– Nagy csöcsű Liddy nem volt túl csini, de olyan nagy mellű, mint egy ház – énekeltem. – A férfiak imádták, a dudáit kívánták, rá viszont nem hatott a máz…
– Elég! – Az arca olyan vörös lett, hogy felvehette volna a versenyt a férjemével. – Mit művel? Ez… ez illetlen!
– Hát persze hogy az. Ez egy kocsmadal!
– Maga volt kocsmában? – kérdezte döbbenten. – De hiszen maga nő!

Witches and people alike. One and the same. All innocent. All guilty.

I leaned back, studying her as she finished my bun. A bit of icing covered her lip. Her nose was still red from the cold, her hair wild and windblown. My little heathen.

264-265. oldal, A Time for Moving On - Serpent & Dove (HarperTeen, 2019)

Your chivalry is noted, husband mine, and shall be thusly rewarded.

7. oldal, Tomorrow

Ask me no questions, mon amour, and I shall tell you no lies.

13. oldal

– Mit csinálunk a bizonyítékkal? – Véres kezemet beletöröltem a rongy sarkába.
– Elégetjük. Van odalent egy kazán.
Felcsillant a szemem.
– Igen! Egyszer felgyújtottam egy raktárt. Elég volt egyetlen gyufa, és az egész épület úgy füstölt, mint egy gyárkémény.
A férjem döbbenten nézett rám.
– Te felgyújtottál egy épületet?
Esküszöm, ezek az emberek tisztára halláskárosultak.
– Ezt mondtam, nem?