Louisa Clark személy
Idézetek
te… olyan valakivé formálsz engem, amit azelőtt el se tudtam volna képzelni. Boldoggá teszel, még akkor is amikor szörnyen viselkedsz. Inkább lennék veled – még úgy is, hogy szerinted belőled már nem sok maradt –, mint bárki mással a világon.
421. oldal
Úgyhogy csak öleltem. A karomban tartottam Will Traynort, volt pénzügyi csodagyereket, volt mélytengeri búvárt, sportembert, utazót, szeretőt. Szorosan átöleltem, és nem szóltam egy szót sem, de szavak nélkül elmondtam neki, hogy valaki szerette őt. Ó, de még mennyire szerette.
466. oldal
– Ez volt életem legjobb hat hónapja – mondtam.
Hosszú csend következett.
– Fura módon, Clark, az enyémnek is.
És akkor, ott, meghasadt a szívem.
465. oldal
– Clark, maga a legnagyobb sznob.
– Mi? Hogy én?
– Elzárkózik a legkülönfélébb élmények elől, mert bemeséli magának, hogy maga „nem az a fajta ember”.
– Mert nem is vagyok.
– Honnan tudja? Semmit sem csinált, sehol sem járt. Hogyan lehetne a leghalványabb elképzelése is arról, hogy maga milyen fajta ember?
207-208. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Köszönöm – mondtam neki. – Köszönöm önnek, hogy ilyen kibaszottul készséges.
– Clark – szólt rám Will. Figyelmeztetően csengett a hangja.
– Annyira örülök, hogy maga ilyen rugalmas. Biztos lehet benne, hogy az összes ismerősömnek ajánlani fogom ezt a helyet.
– Louisa!
Felkaptam a táskámat, és a hónom alá csaptam.
– Itt felejtette a kisautóját! – kiáltott utánam a nő, miközben kiviharzottam az ajtón, amit Nathan nyitva tartott nekem.
– Miért, neki is kell egy rohadt kitűző, hogy maradhasson? – kérdeztem, aztán követtem Willt és Nathant a liftbe.
– Megígéri, hogy nem fog nevetni?
– Tudja, hogy ilyesmit nem ígérhetek. Jézusom, ugye nem valami indiai szankszrit közmondást, ugye? Ami nem öl meg, erőssé tesz.
– Nem. Egy méhecskét szeretnék. Egy kicsi sárga-fekete csíkos méhecskét. Imádom őket.
Bólintott, mintha tökéletesen ésszerű dolog volna, hogy méhecskét szeretnék.
-És hova tetováltatná?
277. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Másrészt viszont, mit bizonyít egy fotó? Van egy bekeretezett fényképem otthon, amin úgy nézek Patrickre, mintha épp akkor mentett volna ki az égő házból. Pedig a valóságban közvetlenül a kép készülte előtt azt mondtam neki, hogy „hülye fasz” mire ő nemes egyszerűséggel azt felelte: „Menj a francba!”
– Még nem akarok bemenni. Csak szeretnék itt ülni, úgy, hogy ne kelljen arra gondolnom, hogy… – Nagyot nyelt. Még a majdnem teljes sötétségben is látszott, hogy erőlködik. – Én csak… szeretnék csak egy férfi lenni, aki elment egy koncertre egy piros ruhás lánnyal. Csak még pár percig.
Elengedtem a kilincset.
– Rendben.
Lehunytam a szemem, és a fejemet hátrahajtottam a fejtámlára. Együtt ücsörögtünk még egy darabig, két ember beleveszve az emlékezetükben őrzött zenébe, félig egy vár árnyékának rejtekében, egy holdfényes dombon.
218. oldal
