Louis Franchet d'Espèrey személy

Hatos Pál: Az elátkozott köztársaság

Idézetek

Molnár_Gyula>!

Kövess Hermann altábornagy, a balkáni arcvonalon harcoló Kövess-hadseregcsoport parancsnoka 1918. november 2-án keltezett jelentésében arról számolt be, hogy a Duna-Száva-határ tartása csak a szerbek magatartásától függ; ő ténylegesen két és fél hadosztálynyi erővel és alig tízezer puskával rendelkezik, komoly ellenállásra gondolni sem lehet, a horvát katonák mind hazaszöktek, a többiek kimerültek, a németek pedig kivonták egységeiket a hadműveleti területről. (A szemben álló, Franchet d'Espèrey-féle szövetséges antanthadsereg megfogyatkozva is több mint 180 000 embert jelentett.) Amikor ezt írta, Kövess már elhagyta Belgrádot, s Újvidéken volt. Ideiglenes főhadiszállásáról még a törzsszakács is elszökött, ablakai alatt vígan ropogtak a háború nyomása alól felszabadult katonák puskái. Ennek ellenére Kövess néhány héttel később már úgy nyilatkozott, hogy meg tudta volna védeni a Duna-vonalat. Ott és akkor, hadseregparancsnokként úgy cselekedett, ahogy az első jelentésében leírta: nem támadott, nem védekezett, hanem felbomló egységeit hátrahagyva az uralkodóhoz indult, hogy a már nem létező közös hadsereg élére szóló főparancsnoki kinevezését átvegye. Néhány héttel később viszont – amikor már nem volt hadserege, nem volt már Monarchia sem, s a finálé egy utolsó, groteszk gesztusaként a Bécsbe költözött hadvezetőség is átalakult a Hadilevéltár igazgatóságává – úgy állította be az eseményeket, ahogy mindannyian szeretnénk látni egy feldolgozhatatlan kudarc után: a történelem kerekét ide-oda forgatva.

3. Az elátkozott köztársaság, 194-195. oldal (Jaffa, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Kövess Hermann · Louis Franchet d'Espèrey