Louis de Pointe du Lac személy

Anne Rice: Interjú a vámpírral
Anne Rice: Merrick
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Anne Rice: The Vampire Chronicles Collection
Anne Rice: Lestat herceg
!

Louis de Pointe du Lac (Brad Pitt)


Idézetek

Vse>!

„Már nem él, te idióta!", mondta a maga gyöngéd, tapintatos módján. „Ha meghaltak, ne igyál tovább! Ezt jegyezd meg!”

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lestat de Lioncourt · Louis de Pointe du Lac
Vse>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Lestat – nem kis meglepetésemre – rajongott Shakespeare-ért, de az operákat gyakran végigaludta, és csak az utolsó percben ébredt fel, hogy késő esti vacsorára invitálhassa valamelyik szépséges dámát, ahol aztán minden ügyességét felhasználta, hogy magába bolondítsa, majd erőszakos eszközökkel mennybe vagy pokolba küldje, és gyémántgyűrűjét Claudiának ajándékozza hazatértekor.

89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lestat de Lioncourt · Louis de Pointe du Lac
Vse>!

„Miért teszed ezt, Lestat?” – kérdeztem.
„Mert kedvem telik benne.” – válaszolta. „Élvezem.” Rám pillantott. „Nem mondom azt, hogy neked is élvezned kell. Tartalékold esztétikai ízlésedet tisztább dolgokra. Ölj gyorsan, ha kedved tartja, de ölj! Tanuld meg végre, hogy gyilkos vagy.”

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lestat de Lioncourt · Louis de Pointe du Lac
Belle_Maundrell>!

„My last sunrise,” said the vampire. "That morning, I was not yet a vampire. And I saw my last sunrise.
„I remember it completely; yet I do not think I remember any other sunrise before it. I remember the light came first to the tops of the French windows, a paling behind the lace curtains, and then a gleam growing brighter and brighter in patches among the leaves of the trees. Finally the sun came through the windows themselves and the lace lay in shadows on the stone floor, and all over the form of my sister, who was still sleeping, shadows of lace on the shawl over her shoulders and head. As soon as she was warm, she pushed the shawl away without awakening, and then the sun shone full on her eyes and she tightened her eyelids. Then it was gleaming on the table where she rested her head on her arms, and gleaming, blazing, in the water in the pitcher. And I could feel it on my hands on the counterpane and then on my face. I lay in the bed thinking about all the things the vampire had told me, and then it was that I said good-bye to the sunrise and went out to become a vampire. It was… the last sunrise.”

15. oldal, Interview With the Vampire

Kapcsolódó szócikkek: Louis de Pointe du Lac
Th3DarkKn1ght>!

Nem tartom becsesnek a gyöngeségemet – magyarázta Louis. – Nem kétlem, hogy véred a hatalomnak hordozója. Csak egy balga kételkedne ebben. Ám tudom abból, amit tőletek tanultam, hogy a meghalás képessége a kulcs. Ha iszom a véredből, túl erős leszek az egyszerű öngyilkossághoz – olyan erős, amilyen te vagy most. Azt pedig nem engedhetem. Hadd maradjak én köztetek az ember. Hadd gyarapítsam erőmet lassan, ahogy te tetted egyszer, időből és emberi vérből. Nem akarok az lenni, amivé Lestatot tette a régiek vére. Nem akarok annyira megerősödni és eltávolodni a könnyű elmúlástól.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Louis de Pointe du Lac · vámpír
2 hozzászólás
Csisza>!

Életünk nagy kalandja. Mit jelent meghalni, amikor a világ végéig élhetünk? És mi más a „világ vége", mint üres szólam; mert ki tudja egyáltalán, hogy mi is maga a világ? Én most már két évszázadot éltem végig, láttam, hogy egyiknek ábrándjait mily maradéktalanul semmisíti meg a másik, voltam örökké ifjú és örökké agg, nem voltak illúzióim, pillanatról pillanatra éltem, ahogy egy ezüstóra tiktakol a semmiben (..)

Kapcsolódó szócikkek: Louis de Pointe du Lac
Csisza>!

Úgy éreztem, mintha ez az éjszaka csupán egy lenne az éjszakák ezrei közül, hogy vég nélküli a világ, hogy az éjszaka csupán egy lenne az éjszakák ezrei közül, hogy vég nélküli a világ, hogy az éjszaka éjszakába hajlik, s végül hatalmas ívelt vonalat alkot, amelynek nem látom a végét, éjszakát, amelyben egyedül bolyongok hideg, közömbös csillagok alatt.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Louis de Pointe du Lac
Ligeia>!

Én most már két évszázadot éltem végig, láttam, hogy egyiknek ábrándjait mily maradéktalanul semmisíti meg a másik, voltam örökké ifjú és örökké agg, nem voltak illúzióim, pillanatról pillanatra éltem, ahogy egy ezüstóra tiktakol a semmiben: festett számlap, finoman metszett mutatók, amelyekre nem néz senki, melyek nem néznek senkire, melyeket olyan fény világít meg, ami nem fény, mint az a fény, mellyel Isten megteremtette a világot, mielőtt világosságot teremtett volna. Ketyegni, ketyegni, az óra pontosságával ketyegni egy szobában, amely olyan hatalmas, mint maga a világ.

Kapcsolódó szócikkek: Louis de Pointe du Lac
Vse>!

S miközben nyöszörgött, és a halálért imádkozott, Lestat a másik szobában a spinéten kezdett játszani. Lecsaptam a hangszer fedelét, kis híján ujjait is eltaláltam. „Nem fogsz játszani, mialatt haldoklik!”, mondtam. „A pokolba is, dehogynem fogok”, válaszolt. „Még dobolok is, ha kedvem tartja.” És elvett egy nagy ezüsttálat a pohárszékről, átdugta ujját a fogóján, és verni kezdte a tálat fakanállal.
Szóltam, hogy hagyja abba, különben én hagyatom vele abba.

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lestat de Lioncourt · Louis de Pointe du Lac
Vse>!

Mialatt vártam rá, hallottam, hogy az öregember Lestathoz beszél, Lestathoz, aki keresztbe vetett lábakkal ült, és felhúzott szemöldökkel, elmélyült figyelemmel reszelte, egyre csak reszelte csodás körmeit.

Lestat görnyedten ült az ágy lábánál, hátát a tartóoszlopnak támasztotta; körömreszelője bőszen járt ide-oda a kezében, ő maga pedig akkora fintorokat vágott, hogy mindkét hatalmas vámpírfoga szembetűnően látható lett.

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lestat de Lioncourt · Louis de Pointe du Lac