Lorenzo Mariani személy
Idézetek
Mindig ezt kerestem. Ezt az ártatlanságot, mely úgy hatott rám, mint a tiszta patakvíz, mely az én bűneimet is elmossa.
305. oldal
– Sejtettem, hogy a hűvös külső mögött egy vulkán lakozik, de ezt a tüzet azért nem feltételeztem. – Hitetlenkedve csóválta a fejét.
– Hagyja abba, kegyelmed, különben felpofozom! – mondtam folytott, fenyegető hangon, erre felnevetett.
– Mondom én, hogy tüzes, mint egy sárló kanca!
– Sárló kanca? Kegyelmednek elment az esze! Hogy hasonlíthat egy sárló kancához?
– A sárló kancák gyönyörűek. Képzeljen el egy almásderes, karcsú kancát és egy fekete csődört…
– Kegyelmed lenne a fekete csődör? Most már biztos, hogy megbolondult.
113. oldal
Tudod, hogy nem szívesen beszélek az érzéseimről. Férfi vagyok….
254. oldal
– Ezt nem csinálnád te? Olyan… olyan…
– Milyen? – meresztettem rá a szememet.
– Olyan undoritó egy férfi alsóját fogdosni – nyögte ki, mire én halkan felnevettem.
– Én pedig még soha nem vetkőztettem férfi – ráncoltam a homlokomat, és megráztam a fejemet.
– Hát, én se – húzta el a száját. – És nem is terveztem, hogy bármikor is megteszem.