Lorenzo Mariani személy

R. Kelényi Angelika: A grófnő árnyékában
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
R. Kelényi Angelika: A párizsi nő

Idézetek

Timi0320>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Nem halhatsz meg, megértetted?- parancsoltam rá teljesen értelmetlenül, hisz nem hallotta, amit mondtam. – Szeretlek. Magamnak sem akartam bevallani, de annyira szeretlek, mint még soha senkit. Jobban szeretlek önmagamnál. Nélküled semmi értelme semminek. Vissza kell térned hozzám! Téged nem veszíthetlek el. Erős vagy és szívós. Keményen tudsz küzdeni, hát küzdj most is! Harcolj ártatlan virágom, harcolj!….- hajtogattam, és éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Ami más körülmények között talán meglepett volna. Kisfiú koromban sem sírtam. Akkor sem, amikor Alessandro véresre vert. Sosem….

Kapcsolódó szócikkek: Lorenzo Mariani
BarbyMalik0112 P>!

Mindig ezt kerestem. Ezt az ártatlanságot, mely úgy hatott rám, mint a tiszta patakvíz, mely az én bűneimet is elmossa.

305. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lorenzo Mariani
Perly>!

– Min nevetsz?
– Látnod kellene az arcodat! – kacagott tovább. – A féltékenységtől egészen elsárgultál.
– Nem vagyok féltékeny! – kiáltottam fel.
– Dehogynem! – vigyorgott.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fabricius Flóra · Lorenzo Mariani
vikcs>!

– Sejtettem, hogy a hűvös külső mögött egy vulkán lakozik, de ezt a tüzet azért nem feltételeztem. – Hitetlenkedve csóválta a fejét.
– Hagyja abba, kegyelmed, különben felpofozom! – mondtam folytott, fenyegető hangon, erre felnevetett.
– Mondom én, hogy tüzes, mint egy sárló kanca!
– Sárló kanca? Kegyelmednek elment az esze! Hogy hasonlíthat egy sárló kancához?
– A sárló kancák gyönyörűek. Képzeljen el egy almásderes, karcsú kancát és egy fekete csődört…
– Kegyelmed lenne a fekete csődör? Most már biztos, hogy megbolondult.

113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fabricius Flóra · Lorenzo Mariani
vikcs>!

– Szép, amikor ilyen mérges.
– Akkor a kegyelmed közelében igen gyakran lehetek szép, mert folyton bosszant.
– Tán épp ezért – vigyorgott tovább.

113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fabricius Flóra · Lorenzo Mariani
Dorina_S>!

Tudod, hogy nem szívesen beszélek az érzéseimről. Férfi vagyok….

254. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lorenzo Mariani
Brill88>!

– Ezt nem csinálnád te? Olyan… olyan…
– Milyen? – meresztettem rá a szememet.
– Olyan undoritó egy férfi alsóját fogdosni – nyögte ki, mire én halkan felnevettem.
– Én pedig még soha nem vetkőztettem férfi – ráncoltam a homlokomat, és megráztam a fejemet.
– Hát, én se – húzta el a száját. – És nem is terveztem, hogy bármikor is megteszem.

Kapcsolódó szócikkek: Fabricius Flóra · Lorenzo Mariani
Milli88 P>!

Nélküle félember voltam, de ha ezt mondom neki, az kevés.

24. fejezet, 273. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fabricius Flóra · Lorenzo Mariani
Niki_néni_olvas P>!

– Köszönöm… – suttogtam.
– Ne köszönje – vigyorgott. – Hosszú az út Velencéig…

Kapcsolódó szócikkek: Fabricius Flóra · Lorenzo Mariani
Perly>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Az étkezőben nem találtam, Mariani azonban az asztalnál ült, és egy kupa bort tartott a kezében.
– Már vártam – nézett rám. – Mi tartott ilyen sokáig?
– Meztelenül nézegettem magamat a tükörben, a lyuk előtt.
Mariani eltátotta a száját, még a bort is letette az asztalra.
– Hogy mit csinált? – kérdezte lassan.
– Jól hallotta kegyelmed – mondtam, és magasra emeltem az államat.
Megrázta a fejét, és hitetlenkedve mért végig.
– És én nem voltam a kémlelőszobában… – motyogta.
– Ez már a kegyelmed baja – mosolyodtam el. – Akkor megyünk?
Még mindig nem mozdult, csak bámult, aztán nagy nehezen kinyögte:
– Itt áll előttem egy apáca, tiszta, mint a frissen hullott hó, és azt mondja, pucéron nézegette magát a tükörben… Bizonyára megőrültem…
– Bizonyára, uram, de most már indulnunk kell, lassan delet harangoznak.
Élveztem, hogy ismét megdöbbentettem, élveztem, hogy kapott tőlem valamit, amin gondolkodhat éjjel, magányosan az ágyában. Úgy éreztem, visszavágtam neki, amiért oly öntelten azt képzelte, akkor kaphat meg, amikor ő akarja.
Feltápászkodott a székről, nagyot kortyolt a borból, majd közelebb lépett hozzám.
– Ne ingerelje az alvó farkast, hölgyem… – sziszegte az arcomba.
– Eszemben sincs. Kegyelmed kérdezett, én feleltem. Nem tettem mást – válaszoltam elégedetten.
Kiviharzott, én pedig vigyorogva mentem utána. Tudtam, hogy ezt a csatát megnyertem, s szinte tánclépésben követtem.

Kapcsolódó szócikkek: Fabricius Flóra · Lorenzo Mariani