Lord Lucas Montrose személy
Idézetek
Nagyon pontosan át kell gondolnunk, mit árulunk el a másiknak a jövőről.
87. oldal
– Először én olvasom el – jelentette ki Lucas határozottan.
– De nem ma éjjel. – Lady Arista visszatette a könyvet az asztalra, és lehajolt Lucashoz. Nem láttam tisztán, de úgy nézett ki, mintha megölelték volna egymást.
– Néhány perc, és jövök, édes kis pofikám – ígérte Lucas, de jobban tette volna, ha nem teszi.
178. oldal
– Tessék! Biztosan megéheztél. – Lucas odadobta nekem a banánt, majd levett egy harmadik széket is a rakásról, odaállította közénk, és rátette a jegyzettömböt. – Sajnálom, hogy ennyi ideig tartott. Az a bárgyú Kenneth de Villiers odafent ácsorgott a folyosón. Ki nem állhatom ezeket a de Villiers-ket. Mindenbe beleütik azt a kíváncsi, hosszú orrukat, mindent ellenőrizni és irányítani akarnak, és persze mindig mindent jobban tudnak!
– Egyetértek – dünnyögtem.
47. oldal
– Ott van például az az idétlen pecsétgyűrűje. Ilyesmit csak
a homokosok hordanak!
– A nagyapám is viselt pecsétgyűrűt – jegyeztem meg, pedig semmi kedvem sem volt belekeveredni a vitába.
– Akkor a nagyapád is meleg volt – közölte Gordon.
– Csak irigykedsz! – vágta rá Cynthia.
– Még hogy én irigykedek? Erre a puhány alakra?
76. oldal, 5. fejezet (Könyvmolyképző 2010)